Kikötő Online

Elektronika és klasszikus hangszerek

MüPa: Bugge Wesseltoft New Jazzland Community - koncertbeszámoló

A kimondhatatlan nevű úriember és zenész barátai Budapestre hozták a jazz egy olyan irányzatát, amely kétségkívül a hagyományos jazz elemeire épít, mégis egyedi és a maga nemében páratlan, hiszen abszolút kortárs, modern elemeket hordoz magában. A MüPa Fesztivál Színházában teltház előtt örömzenéltek a norvég virtuózok.

A november 5-én hazánkban fellépő zenészek előadását az első sorból volt szerencsém élvezni. A hanghatás talán máshol is tökéletes lett volna, de közel sem nyújtott volna ekkora élményt, hiszen így minden egyes rezdülésüket, mimikájukat követhettem.

A névadó és konferanszié Wesseltoft már megjelenésével remek alaphangot ütött meg a több mint két órás koncerthez. A számomra külsőre Zagar Balázs idősebb kiadását idéző művész minden szavából a zenésztársai iránti tisztelet sugárzott, és az, hogy valóban élvezi, amit csinál, hogy – akár egy kisgyerek – roppant öröm és izgalom járja át, amint hangszerközelbe ér. Az öt nagy blokkból felépülő koncert a négy zenész témáit mutatta be, amelyet egy közös örömzenélés zárt. Elsőként Håkon Kornstad szaxofonmuzsikája csendült fel, amely, bár egy szál hangszeres előadás volt, a technikának köszönhetően egész hangszerarzenálként szólalt meg. A szemtelenül fiatal szőke herceg parádéja után egy csepp kétely sem maradt bennem, hogy a szaxofon az egyik legszexuálisabb hangszer a világon. Aki nem kifejezetten jazz párti, annak javaslom, hogy ezzel kezdje az ismerkedést. Másodikként a hegedűbűvölő Ola Kvernbergé volt a terep, akit nagybőgőn Steinar Raknes, dobon pedig Erik Nylander kísért. Úgy látszik, nem tudok elszakadni a hasonlatoktól, mert számomra Kvernberg egyértelműen Tarantinót idézte, de nemcsak külsőleg: amilyen magas színvonalú a rendező a filmvilágban, olyan hátborzogató és hihetetlen dolgokat játszott hegedűjén a zenész. Az első rész fülledt erotikája után kész felüdülés volt a nyári záport, könnyed hangulatot idéző összeállítás.

Ezután következett a névadó zongora- és „play station” előadása. Elképesztő volt nézni, ahogy ez a kis ember végigjátszik és egyben minden porcikájával végig is él egy zongorafutamot egy fekete versenyzongorán, majd egyik kezével még dallamot vezet, de közben a másikkal már mindenféle elektronikus effekt-készítőn, torzítón pötyög. Mindebből végül előcsal meglepő, vicces, dobhártyaszaggató vagy éppen oktávot váltó loopot, majd fülig érő vigyorral bámul a közönségre, önkéntelen boldogságot és jókedvet varázsolva a nézőtérre. Nem véletlen, hogy az ő neve fémjelzi a Community-t: a kilencvenes évek második fele óta foglalkozik a future jazz irányzatával, amiből lassan az elektronikus jazz felé fordult. Kreativitásával a jazztől olyan távol álló stílusok elemeit is be tudta építeni zenéjébe, mint a house vagy a techno. 2007-ben állt össze a Jazzland Community, annak örömére, hogy Wesseltoft akkor tíz éve alapította meg saját kiadóját. A mostani felállás még nagyon friss, a negyedik előadó, a bluesgitáros Knut Reiersrud ezen a koncerten debütált.

Ez azonban egyáltalán nem látszott rajta, nagy színpadi tapasztalata és abszolút extrovertált magatartása okán lazán megengedte magának, hogy húrokat tépjen, sztorikat meséljen, csíkos zoknit vegyen fel fehér kígyóbőr cipőjéhez és hogy a földön a hátán fekve játssza el szettje utolsó hangjait. Számomra ő tette fel az i-re a pontot, az egész este fenomenálisan sikeredett. Pedig itt még vége sem volt, hiszen következett a zárókép, ahol együtt léptek színpadra a Community tagjai – nem is csoda, hogy hihetetlen vastapsot kaptak, és hogy visszaköveteltük őket.


 

Hozzászólás ehhez:

Bugge Wesseltoft New Jazzland Community - koncertbeszámoló