Kikötő Online

És tényleg megy

Pár sor a The Queen Show Must Go On című koncertshowról

A X. POSzT nem csupán színházi előadásokkal szórakoztatta az érdeklődőket, hanem koncertekkel is. Ezek egyike volt a Queen dalaiból összeállított show, melyet a PVSK csarnokban hallgathattunk végig. A jegyek szép számban keltek el, de akadt még ülőhely, a levegő fülledt volt, a kezdés fél órát késett, mely ellen rövidebb-hosszabb tapsözönnel igyekezett tiltakozni a hallgatóság. Végül elkezdődött az ígért show és a nosztalgiázás.  

Az első dal, a Radio Gaga a vokalisták torkát és a Hungarian Musical Band hangszereit helyezte előtérbe, valamint a szó szerint robotoló táncosokat, de a következő dal meghozta a plakátokon hirdetett musicalszínészek egyikét; megjelent ugyanis Mészáros Árpád Zsolt, és az őrjöngés megkezdődött, ahogy az I Want to Break Free is, lendülettel, díszlettöréssel, meg egy kis drámával, melyet Vágó Bernadett tett teljessé. Így lassan kirajzolódott egy szerelmi történet, melyet több másik követett, főszerepben Koós Rékával és Csengeri Attilával, valamint Végvári Eszterrel és Csordás Leventével.

A dalok rendületlenül követték egymást, ám a minőség nem volt egyenletes. Hamar megállapíthattuk, hogy bár Mészáros Árpád Zsolt tehetséges és méltán elismert musicalénekes, a Queen dalaihoz sok esetben nem passzol a hangja, vagy legalábbis nem megfelelően használja adottságait. Ez elmondható Csengeri Attiláról is: sokszor tűntek hamisnak a dallamok, ráadásul a hangosítás sem kedvezett, mert gyakran hallhatatlanná tette az énekhangokat, melyeket elnyomott a zenekar játéka. Ha összemérjük a nemek teljesítményét, kiderül, hogy a női szereplők jobban alakítottak, sokkal nagyobb bravúrokat hajtottak végre a hangjukkal, mint a férfi színészek, akik közül egyedül Csordás Levente énekelt tökéletesen.

A műszaki problémák nem csupán a hangzásba csúfítottak bele olykor, a fények sem működtek mindig pontosan. Gyakran lemaradtak a szólót éneklő színészhez képest, s csak percekkel később találtak rá a színpad valamelyik részén. A táncosok koreográfiájának egyértelműen a látványosság volt a kitűzött célja, a rövid kis történetekbe nem ártották bele magukat, nem sok mindent akartak elmesélni, inkább érzéseket közvetítettek a közönség felé, akik látszólag nagyon jól szórakoztak. A színészek legalább egyszer lejöttek a színpad oldalán felállított lépcsőn a székek között kialakított szélesebb folyosóra, igyekeztek kapcsolatot teremteni a hallgatósággal – ez sikerült is. A dallistában szerepelt az összes Queen-kedvenc: We Are The Champions, Play the Game, Somebody to Love és még sok másik dal, majd természetesen ráadásként következett a Show Must Go On című címadó dal, mely alatt Harangi Mária rendezőt is felhívták a színpadra, a közönség pedig készségesen megtapsolta.

Az este végén minden technikai vagy hangi hiba lényegtelenné vált, mivel a finálé pár dala elsöprőre sikeredett. Jó hangulatban távozott a nézősereg, sokan Queen-dalokat dúdolva, vidáman, így érezhetővé vált: vannak halhatatlan alkotások, melyeket olykor-olykor újra el kell játszani.
 

Hozzászólás ehhez:

The Queen Show must go on - koncertbeszámoló