Minimum két év késéssel végre átadásra került a pécsi EKF egyik legnagyobb beruházása, a Zsolnay Kulturális Negyed. Az ötlet tulajdonképpen jó: egy, a nemzeti örökségünk ...
November 29, Kodály-központ, Pécs. Talán tényleg sikerül Pécsnek hosszú távon is profitálni a tavalyi kulturális főváros címből. Legalábbis a Kodály-központ működik, és nem is akárhogyan, ...
Judie Jay nevével általában a „feat.” szó után találkozunk: a magyar underground zenei szcéna nagy részével már dolgozott. A legtöbben talán a Beat Dis és ...
Supergroup. Divatos kifejezés azokra a zenekarokra, amelyek tagjai már a megalakuláskor ismert és elismert zenészek. Ha Magyarországon beszélhetünk ilyenről, egyetlen zenekar jöhet szóba. Ami a ...
Szó szerint mellbevágó élményt nyújtott az a jó másfél óra, amit Ben Frost társaságában tölthettem el a a Trafóban múlt csütörtökön. Az ausztrál származású, jelenleg ...
Az banda mottója: „láb, szív, fej nem marad szárazon!” – és tényleg nem. Hihetetlenül jól sikerült koncertet adtak a Billentyű apró színpadán. A visszafogott létszám ellenére majdnem szétesett a klub nagyjából már a második szám közepén.
Bevallom, számomra egészen mostanáig ismeretlen volt az együttes neve. Kedvemet a stílusmeghatározás hozta meg először: a jumpin’ irish music már magában mosolyt csalt az arcomra. Pedig akkor még nem is tudtam, mekkora vigyorral távozom! Megérkezésemkor kissé csalódottan néztem körül a pártíz fős „tömegen”. Nemigen hittem, hogy igazán elsöprő élményben lesz részem. Jó 20 perc múlva egyszer csak felállt az együttes, megszólalt a hegedű, a dob, majd lassan minden hangszer belesimult a dallamba. Mintha más dimenzióba kerültünk volna: hirtelen mindenkiben forrt az északi vidék ősi ereje, az ír kocsmák forradalmi hangulata, az igazi whiskey bizsergető boldogsága, no meg a mindent elsöprő vágy a lányok ölelése után (esetemben beszéljünk inkább férfiakról). Tíz perc múlva már ütemre pattogó, olykor a levegőben kapálózó bakancsok és egyéb testrészek töltötték be a színpad előtti pici teret. Mégsem volt a lökdösődésben semmi komoly, a mosoly levakarhatatlan volt az emberek arcáról. A koncert végeztével és a tapsvihar elültével készségesen állt a banda a lelkes hallgatóság fényképezőgépei és kérdései elé.
| Marthy Barna, a háttérben (jobbról) Sárhidai Zsuzsi, Szuna Péter, és Juhász Róbert. |
A több mint egyórás repertoárban az örök klasszikusoktól kezdve (Whiskey in the Jar, Wild Rover) egészen egy csángó-ír dallamot ötvöző feldolgozásig mindent megtalálhattunk. Ami örök volt mindben: a jókedv, a virtus. Ahogy honlapjukon, a www.firkin.hu-n is írják bemutatkozásukban: „azzal a nem titkolt szándékkal állt össze ez a kitűnő képességű csapat, hogy lazítson, kikapcsoljon, megpörgessen, energiával és jókedvvel töltsön fel minden járót és fekvőt”. Ezt már nevükből is kitalálhattuk: a firkin egy űrmérték, mely pontosan megegyezik 40.9148269 literrel (és itt már az is bőven sok, ha nem is az ír whiskey-re, csak mondjuk ennyi sörre gondolunk A hangulat hatalmas volt – mintha minden jelenlevő elfogyasztott volna ennyi alkoholt.
A 2008 nyarán Péter János fuvolás (korábban: M.É.Z., Shannon.hu) által alapított zenekar hét tagot számlál, név szerint: Marthy Barnát (ének- elektromos gitár), Göttinger Pált (ének-akusztikus gitár, ír furulya), Sárhidai Zsuzsit (hegedű), a már említett Péter Jánost (fuvola, ír furulya), Marczis Attilát (elektromos gitár), Szuna Pétert (basszusgitár) és Juhász Róbertet (dob, vokál). Az október óta turnézó csapat legközelebb április 17-én, Bábolnán lesz látható.
AzRTL-en láttam az együttest,beleszerettem a zenébe s ellenálhatatlan vágyat éreztem,hogy ott legyek én is a pécsi koncerten.Lévén,férjemmel,lányommal mentem,feszengtem,hogy ez nem is konert,hanem buli. A lányom viszont tőlünk feszengett.Kb.az 1. szám után már csak egy bajom volt,hogy nem 2o,hanem 5o éves vagyok,és nem ugrálhattam ott a sok idétlen forma hosszúhajú (látszólag angolul kiválóan beszélő)fiatal között.
jól sikerült a tegnapi Firkin koncert.....bár jó egy órán keresztül mondogattuk a kint álló rendezőknek, hogy az nem normális, hogy egy Firkin koncerten székek vannak lerakva, és legalább a színpad elől húzzák el őket....(ők nem értették miért...lévén azt sem tudták mi az a Firkin). De végül sikeres volt a meggyőzés, a színpad előtt helyet foglalhattunk, és flatley-t utánzó mozdulatokkal és heves tapsviharral kitombolhattuk magunkból az ír zenét mi is egy kicsit. Köszönet a firkinnek, Juhász Robinak-akitől utólag is elnézést, hogy nem maradtunk ott és pálinkáztunk egy jót a Boglári koncert emlékére.:D számomra a firkin kortól független és aki szereti és magával ragadja a zene, az nyugodtan ugráljon, hisz erről szól ez a stílus:d