Kikötő Online

Nyolcpróbás örömzene

Isolated-koncert a Pécsi Est Caféban

A nyolcas számhoz alapvetően nem kapcsolódik olyasféle hagyomány, mint a háromhoz a kismalac vagy a héthez a törpe – az ennyi óra munkát, pihenést és szórakozást talán itt most hagyjuk ki. Nyolcan vannak viszont az Isolated zenekar tagjai, „csupa nyolcpróbás extatikus”- írják honlapjukon önmagukról.

2009 tavaszán, a Joy Division együttesről készült film bemutatója kapcsán léptek először színre, esetünkben pedig idén március 26-án a Pécsi Est Café színpadán. Nyolc kortalan zenész, akik közül legalább annyira igazságtalan lenne kiemelni a legnagyobb neveket, mint bármelyikükre ráfogni, hogy egysíkúan gondolkozik a zenéről. A névsor tehát: Müller Péter Sziámi, Szakcsi Lakatos Béla, Kirschner Péter, Duel Aka Szabó Attila, Magyar Péter, Ujj Zoltán, Duka László és Bánfi Tibor.

A legszerethetőbb zenei törekvések egyike, amikor profi zenészek kezdenek spontán örömzenélni: megunva kanonizálódott önmagukat új együttest hoznak létre, és híres-neves hazai és külföldi koncerthelyszínekről szűk kocsmaszínpadokra merészkednek vissza. Rég maguk mögött hagyták az összes technikai akadályt, az érzés átadását nem gáncsolja ilyen-olyan malőr, így nem marad más hátra, mint hogy teljes odaadással élvezzék a zenélést. Így történt ez az Isolated zenekarral is, mely a hetvenes évek végén működő Joy Division együttes számait értelmezi újra, korunk zenei köznyelvéhez jobban illő hangzással kiegészítve: és az eredmény tényleg örömzene, de nem a felelőtlen „hajnal van, és itt állunk félrészegen egy csomó hangszerrel” – fajtából, hanem csak igényesen felszabadultan, épp annyira, hogy az megfeleljen a választott zenekar örömosztást ígérő nevének.

Szakcsi Lakatos Béla remek példaként hozható fel a zenei sokoldalúságra és kísérletező kedvre: a hazai fúziós jazz rangos alakja és számtalan díj birtokosa, játszott együtt olyan zenészóriásokkal, mint Frank Zappa, megjelent négy szólólemeze az Egyesült Államokban, most meg végigönti sörrel a szintetizátorát egy a színpadhoz túlságosan közel álló zeneélvező, aki legalább annyira óvatlan, mint amennyire rajong az Isolatedért.

Az énekes, Müller Péter Sziámi magával ragadó jelenség a színpadon, néha karmesterként dirigálja a zenekart, máskor beletúr szőke hajzuhatagába, de aztán ugrik kettőt, amitől az úgyis visszaáll eredeti zabolázatlan formájába, vagyis hihetetlen energiával veti bele magát a zenébe. A közönséggel közben nemigen kommunikál, mondhatnánk úgy is, hogy kissé elszigetelt, azaz isolated, de így van ez rendjén, sokkal hitelesebb, mint ha ajnároztatná magát és sütkérezne a tapsban.

A gitáros és hivatalos zenekarvezető, Kirschner Péter mezítláb játszik; ha ez ad neki ihletet kitűnő gitárjátékához, akkor mindenképp helyeslendő dolog. Rendkívüli beleéléssel penget, ez elmondható a zenekar összes, külön nem jellemzett tagjáról is, leszámítva, hogy nem mindenkire illik a penget kifejezés.

A zene, melyet játszanak, nagyrészt a Joy Divisioné, azaz a hetvenes évek posztpunkként meghatározott bandájáé, de szerepelnek a műsorban magyar nyelvű dalok is, Müller Péter Sziámi korábbi saját szerzeményei. Nem egyszer használatos, kommersz számokról van tehát szó: ez első szinten a dalok hosszúságából állapítható meg, második szinten pedig a változatos instrumentális részekből, a művészi szólókból és alattuk a hibátlan kíséretből, az összetett ritmusvilágból és legfőképp mindezekből együttvéve: az egy egésszé formálódott produkcióból érezhetően értékes dolog keletkezik.

Szembetűnő a koncert sajátos hangulata, lendülete, mely egyszerűen sodorja magával a hallgatót, aki sokszor annyira belefeledkezik a zenébe, hogy szinte fel sem tűnik, hol végződik egy szám és mikor kezdődik az új. És mivel ezt a jelenséget megmagyarázni nehéz, ideidézni a zenekar honlapjáról viszont könnyű, legyen az utóbbi: „Erősen fizikai zenét játszunk. Erősen spirituálist. Drum & Strings. Költői és drámai, kultikus-rituális tánczenét a legnélkülözhetetlenebb távoli és közvetlen hagyatékból.”

Ők nyolcan együtt hatalmas zenei élményt képesek nyújtani. És ha már visszatértünk a nyolcas számhoz, van valami, amit könnyen meg lehet vele tenni: megfordítani, hogy ily módon végtelenné váljon. Ezt pedig az Isolated zenekarra alkalmazva: ha nem is akarhatjuk naivan, hogy a végtelenségig játsszanak és koncertezzenek együtt, azért drukkolunk, hogy minél tovább.
 

Fotók: Kalmár Lajos

Hozzászólás ehhez:

Isolated a Pécsi Est Caféban - koncertbeszámoló