Kikötő Online

Országos Csík-turné, a következő megálló: Pécs

Koncertbeszámoló a Csík zenekar pécsi fellépéséről

Eddigi legfőbb Csík koncert-élményem a 2009-es PEN-hez köthető, címszavakban: rengeteg tomboló egyetemista, tömény cigarettafüst, lelkesen dobogó sportcipős lábakkal széttaposott sörösdobozok, majd a többiek lelkesen dobogó lábaival széttaposott sportcipők. Mindehhez fergeteges, örömteli muzsika, nép- és rockzene vegyítve, merthogy a vendég Lovasi András.

A február 12-ei pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban tartott Csík-koncertről beszámolva az előbb felsorolt jellemzők nem illeszthetők maradéktalanul a képbe, mert a kinti havas időjárásnak megfelelően csizmában vagyunk, nincs cigifüst, néhány egyetemista pedig csak azért van jelen, hogy a közönség átlagéletkorát csökkentse. Van viszont fergeteges, örömteli muzsika, nép- és rockzene vegyítve, merthogy a vendég Lovasi András.

A Csík-estnek a Zengő együttes biztosít keretes szerkezetet, előzenekarként népzenére hangolva az embereket, majd a koncert után nagysikerű táncházzal kifulladásig ugráltatva az elszántabbakat.

A gimnáziumi díszterem helyszíne ünnepi megjelenést biztosít a zenekaroknak, kétoldalt szépen elrendezett vörös függönyök, hatásukra színházi jelleget kapnak a produkciók. Ez tulajdonképpen nem is áll távol a Csík zenekartól, a zenekarvezető, Csík János személyéhez pedig kimondottan illik. Mert szerepet alakít ő is, amikor a színpadon áll, akár hegedül, akár énekel, akár falusi sógorverős történetet ad elő bajusza alól mosolyogva. A népiességre sok lapáttal rátesz minden megnyilvánulásában, néha már-már a paródia felé billentve felkonferáló-szövegeit, ám teljesen nyilvánvaló, hogy mindezt szívből szólóan és a közönség szeretetét keresve teszi.

A muzsika a megszokott színvonalú, élvezetes Csík János és Szabó Attila hegedűjátéka, utóbbi egyébként a színpad széléről vonójával hadonászva is tud hangulatot teremteni, és néha „rocksztárosabb” külsőt öltve gitárra vált. Kiemelkedőt produkál Makó Péter szaxofonon, hatalmas ovációban is részesíti a közönség, Majorosi Marianna hangja pedig továbbra is lenyűgöző. A zenekar összképe azonban mintha kissé szétszórt lenne, a zenészek néha az utolsó pillanatban futkosnak be a színpadra, hogy le ne késsenek saját szólamukról. A plakáton beígért új dalokból is csak egy valósul meg, Lovasi tálalja hozzá a sztorit, miszerint nála tartottak örömzenélést a koncert előtt, afféle jam sessiont, és elő szeretnék adni az eredményét. Egyelőre csak munkacíme van, Pécsi táncok, mondja Lovasi;  No. 1., teszi hozzá Szabó Attila. Önfeledt együttmuzsikálás következik, hozza a formáját mindenki. Hallunk még ezen kívül olyan örökzöldeket, mint például a Senki nem ért semmit, amely eredetileg amerikai blues-dal, és Lovasi András írt hozzá magyar szöveget, mert az eredeti igencsak szomorú, meg igencsak angolul van.

Felcsendül a Csillag vagy fecske, a De szeretnék, az Én vagyok az, aki nem jó is, bár a zenészek mind nagyon jók; koncert közben pedig az előtérben meg lehet kóstolni a Villányban őshonos Csík-bort, ízlés szerint a lassút vagy a szökkenőset. A koncert persze ráadásszámokkal zárul, utolsóként Lovasi teljes mellszélességgel zengi, hogy Üljenek a fiúk ölébe a lányok, amivel hatalmas sikert arat ugyan, a közönség is együtt énekel vele, de a tippet nem fogadja meg senki, hiszen Csíkék után még táncház következik, leülni pedig bőven ráérünk az után is.
 

Hozzászólás ehhez:

Koncertbeszámoló a Csík zenekar pécsi fellépéséről

• 1. Judy 2010-02-15 17:32:45

  Kitűnő cikk Eszter!!! Bánom, hogy nem voltam ott. Bámulatos zenekar!!!