Karc

I. Zsolnay Fesztivál Pécsett

Minimum két év késéssel végre átadásra került a pécsi EKF egyik legnagyobb beruházása, a Zsolnay Kulturális Negyed. Az ötlet tulajdonképpen jó: egy, a nemzeti örökségünk ...

A zene benned szól

November 29, Kodály-központ, Pécs. Talán tényleg sikerül Pécsnek hosszú távon is profitálni a tavalyi kulturális főváros címből. Legalábbis a Kodály-központ működik, és nem is akárhogyan, ...

Judie Jay először szólóban

Judie Jay nevével általában a „feat.” szó után találkozunk: a magyar underground zenei szcéna nagy részével már dolgozott. A legtöbben talán a Beat Dis és ...

Ahol elveszted a fejed

Supergroup. Divatos kifejezés azokra a zenekarokra, amelyek tagjai már a megalakuláskor ismert és elismert zenészek. Ha Magyarországon beszélhetünk ilyenről, egyetlen zenekar jöhet szóba. Ami a ...

Láttató hangok – inverz transz

Szó szerint mellbevágó élményt nyújtott az a jó másfél óra, amit Ben Frost társaságában tölthettem el a a Trafóban múlt csütörtökön. Az ausztrál származású, jelenleg ...

Reneszánsz szórakoz(tat)ás – Shakespeare’s Musick

Koncertbeszámoló a Globe Színház pécsi előadásáról.

2010-04-19 16:30:32 Nagy Éva Anna

Napjaink hangos kavalkádjában sokféle zenei stílussal találkozhatunk, a folktól a metálig mindenre nyitott a fülünk.  Az ütemes tuc-tucra minden belső tartás ellenére is meg-megbiccen a fejünk, klasszikus zenét hallva pedig visszafogottabbá válunk, valami más kezd el szárnyalni bennünk. De mit reagálunk a reneszánsz dallamokra? Erre kaphatott választ minden érdeklődő április 12-én este a pécsi Dominikánus Házban, ahol a londoni Globe Színház muzsikusai adták elő híres Shakespeare-darabok részleteit Erzsébet-korabeli zenei köntösbe öltöztetve.

A Philip Pickett által alapított Musicians of the Globe-társulat már a kilencvenes évek elejétől ápolja Shakespeare hagyományát ilyen formában, több lemezük megjelent, nevük Európa-szerte ismert. A Shakespeare’s Musick című előadás nemcsak zenei világát tekintve különleges, a zenészek mellett Joanne Lunn kiváló szoprán, illetve John Ballanger színész, komikus kápráztat és szórakoztat az esték során. Repertoárjukba többek között a Hamletből, Otellóból és A viharból választottak részleteket.

A Dominikánus Ház kővel és fával burkolt tetőtere kényelmes terepet biztosított a hétköznapoktól való elrugaszkodáshoz. Ballanger korhű vásári komédiásként, apró trükkjeivel azonnal belopta magát mindenki szívébe. A zenészek hangszereinek pedig már a látványa is elég volt az alkalomhoz illő keménygallérú, merevített, abroncsos ruha kiválasztásához, hogy aztán az első dallamok után magunkra öltve azt elvegyüljünk a táncos mulatságban. A röpke két óra alatt még a szegényesebb fantáziával megáldottak is minden nehézség nélkül repültek vissza évszázadokat az időben, az aktualitásokat kinn, az ajtón túl hagyva.

A zene sok mindenre képes. Nyugtat és hevít, mesél és éleszt, könnyeket fakaszt és mosolyt csal az arcunkra. A reneszánsszal együtt jár a kulturális gazdagság, a pompa és a vidámság: a művészet majd minden ágán rügyfakadást látunk. Ezzel szemben ma nehezebben tudjuk összekapcsolni a különböző területeket, csak igen hangsúlyozott esetben találkoznak egy alkotáson belül. A Globe Színház zenészeinek és vendégeinek azonban sikerült ezt megvalósítaniuk. Halljuk a zenét, látjuk a zenészeket, ismerjük Shakespeare halhatatlan alakjait és darabjait, tudjuk, hogy kinn emberek épp rohannak valami nagyon fontos felé, hogy este még asztalra kell tenni a vacsorát… és érezzük, hogy ez így jól megfér egymás mellett a színpadon. Érzékeink átveszik az irányítást, s engedik, hogy átadjuk magunkat annak a nagyszerű dolognak, melyet kultúrának hívnak.

Reneszánsz kori hangszerek, kedves angol zenészek, egy szoprán és egy komédiás – valamint Shakespeare, aki összeköti őket. Laikus néző számára igazi élmény testközelbe kerülni olyan hangszerekkel, melyeket addig legfeljebb csak könyvben láttunk. A hegedű és a furulya mellett lant, bandora és viol hangjai is segítették a korhű zenére való rájátszást. Joanne Lunn nemcsak szoprán hangjával hódított, arcán olyan beleélés tükröződött, hogy bárki könnyen elfeledkezhetett hiányos óangol tudásáról, és élvezhette azt. Ha lankadt a kedv, a komédiás jött és nevettetett. Életre kelt a menyét és a képzelt bolha, a labda mellett a kés és a kasza is zsonglőreszközzé vált, a különböző kendők pedig olyan hitelesen tűntek el és fel a kezeiben, hogy el kellett hinnünk: tényleg csodát látunk. Az összhang és az egymásra figyelés pedig családiassá tette a hangulatot a tetőtéri teremben.

Mondhatnánk, hogy nehéz a zenét megragadni, vizsgálni, hogy fül kell hozzá, tehetség, hozzáértés. Szerintem azonban néha elég az is, ha van valami nagyszerű és eredeti, ami köré fonva a dolgokat bárkihez el lehet juttatni a muzsikát. Shakespeare (mint író, mint ember, mint a szövegei), a reneszánsz, díszes kosztümök, zene, bor és evés-ivás – pár száz éve erre volt szükség az önfeledt szórakozáshoz. Ma nincsenek díszes kosztümök, ott és akkor nem volt sem evés, sem ivás, de egy estényi szórakozásra a többi elem is bőven elegendőnek bizonyult.
 

 

fotók: Jancskár Elvira

Hozzászólás ehhez:

Reneszánsz szórakoz(tat)ás – Shakespeare’s Musick

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: