Kikötő Online

Tours de France – első állomás

Tours de France - Chapelier Fou koncertbeszámoló

Chapelier Fou. Kalapos bolond. Találó becenév: a zenész valóban kalapos, és valóban bolond – legalábbis annak tűnik, amint egy hang megszólal. Első fellépője volt a Tours de France koncertsorozatnak, melynek keretén belül a Francia Intézet, az A38 és a Gödör havonta egyszer francia előadókat mutat be.

Valódi nevén Louis Warinsky nem átlagos zenész: 15 évig tanult klasszikus zenét a metzi konzervatóriumban, ahol ma (mindössze 27 évesen) szolfézst tanít, Chapelier Fou néven pedig elektronikus alapokra helyezi a klasszikus zenéből merített motívumokat. Fő hangszere a hegedű, emellett gitározik és billentyűs hangszereken is játszik. Zenéjének műfaja épp ezért nem határozható meg könnyen – Yann Tiersenhez és Amon Tobinhoz szokták hasonlítani, nem is alaptalanul. Mind az akusztikus hangszerek használata, mind tipikusan „franciás” dallamvilága miatt köthető Tiersenhez.

Chapelier Fou egyedül áll a színpadon a sok hangszer és egyéb elektronikus masina között, egymásra véve a sok különböző hangot, szólamot, aztán azokat szétvágva, majd újra összerakva építi fel a számokat. Bonyolult ritmusképletek, hangulatváltások, akusztikus hangszerek és „űrből jövő” hangok egyvelege jellemzik muzsikáját.

A „kalapost” színpadra lépésekor még igen bizonytalan taps fogadta, de később számról-számra erősödött a közönség reakciója. Kellett egy kis idő, amíg sikerült átszellemülni, az ambientes atmoszférának megfelelő hangulatba kerülni egy viszonylag korai időpontban. Jobban el tudnám képzelni a zenéjét egy hangosabb, bulizós este levezetéseként, például egy fesztivál aznapi utolsó fellépőjeként. Persze januárban, hétköznap ez nem megoldható, de talán a tavalyi évhez hasonlóan idén is viszontláthatjuk a Szigeten.

Miközben néztem, Bugge Wesseltoft jutott eszembe (akinek magyarországi koncertjéről itt írtunk): ő ugyanígy egyedül állt a színpadon, görnyedő háttal, kizárólag a zenére koncentrálva, csak épp az ő elektromos „kütyüi” a zongora köré voltak állítva. Mindkettejüket egy őrült tudóshoz tudnám hasonlítani, aki a laborjában rengeteg kémcső közt kísérletezik, új dolgokat fedez fel, elszigetelődve a külvilágtól. Chapelier Fou esetében ez az elszigetelődés abban a pillanatban véget ér, amikor egy-egy szám végén az utolsó hangot megszólaltatta – mikor még időnk se volt összeütni tenyereinket, ő már ránk néz, mosolyog, meghajol, köszön. Két dal között teljesen hétköznapi figurának tűnik, még a mozdulatai is megváltoznak, mintha két különböző énje lenne egyszerre. Érdemes rá odafigyelni, hiszen a kiváló kritikát kapott első nagylemez, a 613 után hamarosan új EP-vel jelentkezik.

A koncertsorozat következő állomása február 26-án, a Gödörben lesz, ahol a Fumuj nevű zenekar mutatja meg, milyen az, amikor valaki keveri a rockot a hiphoppal és az elektróval.
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Tours de France - Chapelier Fou koncertbeszámoló