Kikötő Online

Maroon 5: Hands All Over lemezkritika

A Maroon 5 legújabb lemezéhez egészen Svédországig ment inspirációért. A külvilágtól való elzártság és a csendes tó melletti stúdió célja az volt, hogy felfrissítse a sablonossággal vádolt zenei repertoárt. A három évvel ezelőtt megjelent albumhoz képest pozitívan változott az új CD megszerkesztettsége, tagadhatatlan viszont, hogy még mindig erőteljesen érezhető a producer keze nyoma is, ebben az esetben Robert John Langé, aki olyan bandákkal dolgozott együtt, mint az AC/DC vagy a Foreigner.

Amikor a Maroon 5 2005-ben berobbant a köztudatba This Love című számával, az emberek többségét azzal sikerült magával ragadnia, hogy a tipikus popszámokkal ellentétben képes volt zeneileg és dalszövegeiben egyaránt valami egyedit és tisztát nyújtania.

Aki hasonló különlegességet keres az új albumon, annak a Hands All Over csalódást fog okozni. El kell ismerni, hogy a legtöbb szám dallama fülbemászó, szövegei pedig könnyen megjegyezhetőek, de pont ez az, amit fel is róhatunk hibapontként. Hiányzik az az eredetiség, amitől az ember egy szempillantás alatt beleszeret egy albumba, hogy aztán arról áradozzon mindenkinek és naponta legalább 20-szor játssza le újra és újra. A CD végighallgatása közben az embernek eszébe jutnak a svéd naplementében készült videók a gyökerekhez való visszatérés ígéretével, és elgondolkozhat, hogy hová is tűnt ez a mentalitás és miért került helyébe a kiszámíthatóság. Mielőtt a hűséges rajongók keresztet vetnének, a Maroon 5 dalaival ismerkedők pedig fintorogva fordulnának el, gyorsan hozzá kell tennem, hogy mindezekkel együtt sem szabad leírni a Hands All Overt első hallás után.

Aki figyelmesen hallgatja, olyan gyöngyszemekre bukkanhat, amelyek bizonyítják, hogy még nincs minden veszve és igenis van a srácokban spiritusz. Ezek közé tartozik a Stutter: már a kezdéstől magával ragad az erőteljes dob és basszusgitár párosítás, megtámogatva egy kis virtuóz zongorajátékkal, hogy csak annyit vegyünk észre, lábunk ritmusra jár. Az, hogy a Last Chance miért bónusz, érthetetlen, mivel ez a szám a többivel együtt ékes bizonyítéka annak, hogy James Valentine és gitárja egymásnak lettek teremtve. A Stutter-hez hasonlóan erőteljes alapokkal rendelkezik a No Curtain Call is, ahol a zongora mellett a hegedű alapozza meg a drámai hatást. Szintén a bónusz-státuszba lett száműzve Alicia Keys If I Ain't Got You című számának feldolgozása, melyet a nyári turné egyik koncertjén rögzítettek. Az előzőhöz hasonlóan igazságtalanul, hiszen a legtöbb ilyen célú vállalkozással ellentétben tökéletes eredmény született. Könnyed, egyszerű, Adam Levine vokális képességeit megcsillogtató felvétel, mely tiszteletben tartja az eredetit, nem akarja feltrancsírozni vagy beleerőszakolni egy másik stílusba. Érdemes figyelmet szentelni a Never Gonna Leave This Bed akusztikus változatának is, ahol a gitár háttérbe kerül és a cselló teszi lággyá a dallamot. Felfoghatatlan, hogy ezek a számok miért nem kerültek fel magára az albumra, hiszen minden túlzást elkerülve is tökéletesen megállnák ott a helyüket, sőt, néhány dalnál fényévekkel jobb zenei élményt nyújtanak. Ugyanilyen érthetetlennek tűnik, hogy mit keres az albumon a Lady Antebellum-mal való közös duett, az Out Of Goodbye. Az enyhe country-s, hawaii nyaralásos beütésű dalt sokkal inkább lehetne elképzelni a Need You Now egyik számaként.

Mindent összevetve a Hands All Over egy jól összedobott popalbum, viszont közel sem nyújtja mindazt, amire a Maroon 5 valójában képes. Mentségükre legyen szólva, hogy sok esetben nem saját döntés eredményeként születtek meg a dalszövegek, vagy alakult ki egy szám végső felépítése. A tagok valószínűleg jobban tennék, ha legközelebb – mindegy, milyen messzire mennek –, otthon hagynák a fejeseket és a producereket, mert ők öten minden külső beleszólás és marketingstratégia nélkül is képesek fantasztikus zenét alkotni. Aki pedig megteheti, az menjen el és nézze meg őket élőben, mert akkor nincs szükség semmilyen albumra, hogy egy életre rajongóvá váljon.

 

Hozzászólás ehhez:

Maroon 5: Hands All Over lemezkritika