Kikötő Online

The Black Eyed Peas: The Beginning – lemezkritika

Azt hiszem, a The Black Eyed Peas nevű zenekart senkinek sem kell bemutatnom. A hangzásvilág viszont, amelyet legutóbbi, The Beginning című albumukkal képviselnek, annál inkább újdonságnak tekinthető. Már az ezt megelőző, The E.N.D. című lemezük is jelezte az irányt olyan slágerekkel, mint a Boom Boom Pow, vagy a Rock Your Body, de ezen a lemezen bontakozik ki teljességében az, amit megfelelő szavak híján experimentális elektronikának nevezhetnénk.

Miután a legsikeresebb szólókarrierek tulajdonosai, Fergie és Will.I.Am újra a banda mellett horgonyoztak le, úgy döntöttek, ideje haladni a korral, és szakítottak a lágyabb pop hangzással, hogy helyette inkább a keményebb disco-s, dance világot képviseljék. Akinek a fejében a Where Is The Love? dallamai élnek, az jobban teszi, ha távol tartja magát az új albumtól, viszont az éjszakai partik koronázatlan királyainak nagyot dobbanhat a szíve.

Az új albumról az első sláger a The Time (dirty bit), amely a hozzá készült videóval is jelzi, hogy a lemez a technikai lehetőségek teljes kiaknázásáról szól, a legújabb, legmenőbb csúcstechnológia felhasználásával. Ha valakinek a gépi hangzáson túl is ismerős valahonnan a dallam, az egyáltalán nem véletlen, hiszen az alapot a Dirty Dancing című film betétdala, a Time Of My Life szolgáltatta.

Ahogy egy interjúban megemlítette Will.I.Am, az új lemez a régi dalokkal való játékról szól, azok felturbózásáról, felpörgetéséről. Ha ezen azt értette, hogy úgy hangzik, mintha a Dirty Dancing kazettáját egy mixerbe dobták volna, hogy aztán átmenjenek rajta egy fűnyíróval, akkor teljes mértékben sikerült a kitűzött célt elérni.

Lehet, hogy a számok többsége korábbi dallamokra épít, viszont ahelyett, hogy megpróbálnánk kitalálni, vajon ez honnan is lehetne ismerős, más foglalja le gondolatainkat. Egészen pontosan az, hogy a számítógép mellett lehet-e egyetlen hangszert is hallani a lemezen? A kérdésre a válasz egy egyszerű ’nem’ kell hogy legyen, csakúgy, mint arra, hogy feltétlenül szükség volt-e az album megszületéséhez élő emberekre. Minden egyes hang, ami a The Beginning lemezén megszólal, digitalizált, feldolgozott, torzított, gépiesített, mintha csak egy zenei mészárszéken lennénk.

Azért nem szabad teljesen pálcát törni a The Black Eyed Peas fölött, hiszen az album tökéletesen megfelel a 21. század és közönsége igényeinek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az előbb említett The Time már a slágerlistákat ostromolja.

El kell ismerni, hogy ha nem akarunk többet, csak egy dance albumot, amire vadul lehet ugrálni egy mámoros buli részeként a klubban, akkor a The Beginning tökéletes. Másfelől, ha igaz az, amit a banda nyilatkozott, hogy ez egy reakció a változó világra, akkor már nehezebb dolgunk van, hogy megtaláljuk a mélyebb értelmet olyan címekkel, mint az Xoxoxo, vagy a Don't Stop The Party. Nem segítenek az olyan dalszövegek sem, mint a „We ain't messin' with no maggots / Messin' with the baddest / Chicks in the club / Honey, what's up? “

Nehéz elképzelni, ahogy egy téli délutánon egy csésze tea mellett elmélyedünk a Light Up The Night, vagy a The Situation szintetizált dallamaiban, elgondolkodva, hogy vajon mi is lehet az az üzenet, amit a house és electro hangjai mögött kellene találnunk.

Ha létezik is bármi ezek mögött, akkor inkább az arról szól, hogy bajban vagyunk. Ugyanis ha ez az album tényleg a körülöttünk lévő világ leképezése, ami azt az irányt mutatja, ahova a zene halad, akkor ideje rátaposni a fékre, mert a szakadék felé hajtunk. Aki szerint túlságosan borúlátó vagyok, annak ajánlom a The Black Eyed Peas legújabb albumát.
 

Hozzászólás ehhez:

The Black Eyed Peas: The Beginning – lemezkritika