Kikötő Online

Utazás az Édenkertbe

Jónsi - Go - lemezkritika

Milyen szerencse, hogy a popzene nem csupán celofánruhába öltözött plasztik macákból áll. Jó néha hallani olyan előadókat is, akik nem feltétlenül a tizenkét éves korosztályhoz szólnak, és amellett, hogy remek énekhanggal rendelkeznek, még végtelenül eredetiek is. Persze ez ritka, mint a fehér Zorro, hiszen látszólag mindenki a gyors, fájdalommentes listadöngetést hajszolja.

Nem így Jónsi, aki a Sigur Rós frontembereként tündököl már egy ideje. Csapatáról annyit illik tudni, hogy az izlandi srácok egy kis kiadónál dobták piacra első lemezüket. A label pár ezer eladott példányra számított, az eredmény pedig messze túlszárnyalta az elképzeléseket. A Sigur Rós neve világszerte ismert lett, és Björk alter-popja után végre új rajongók fülét irányította a kis szigetország felé. Stílusuk védjegye a komótosan építkező, már-már klasszikus zenébe hajló post-rock, gyakran tíz perc körüli számokkal. Ehhez adódott hozzá Jónsi éteri hangja, és hogy még izgalmasabb legyen a produkció, a falsettóban előadott dalok izlandi, valamint egy kitalált halandzsanyelven szóltak, melyet a banda „hopelandic”-nek nevezett el.

Az elvárások tehát nagyok. A „Go” című szóló debüt mindössze negyven perc, ám a kilenc dal közül egyik sem felesleges. Van itt űrsétára invitáló szintetizátor-dallam és pillekönnyű gitár. A csapatmunkától eltérően Jónsi nagyobb teret ad a gyorsabb szerzeményeknek is, így már a kezdő „Go Do” lehengerlő tempóval tör ki a hangfalakból. Aztán minden tétel egy újabb bizarr kirándulás a Paradicsomba. A szobánkat hirtelen kicsiny források és színpompás virágok töltik meg: a „Tornado” finoman lüktet, a „Boy Lilikoi” ritmusa lehengerel, a csendesen induló „Kolnidur” Sigur Rós-osan teljesedik ki, míg a hegedűdallamokban úszó „Hengilas” finoman zárja le a lemezt.

Egyedül az „Animal Arithmetic”-be lehet belekötni olyan jogon, hogy itt talán kicsit túlságosan technós a dobképlet. Elsőre szintúgy furcsa lehet, hogy néhány dalszöveg angolul szól, de azért még így is nagyon egzotikus marad.

Összességében kiváló lemezről van szó. Még az is csípni fogja, aki eddig szájhúzással viseltetett a popzene iránt, ugyanis az izlandi pacsirta valami teljesen eredetit tesz le az asztalra. Itt az ideje tehát elvonatkoztatnunk minden eddigitől, hogy belépjünk Jónsi csodálatos világába.

Értékelés

Hozzászólás ehhez:

Jónsi - Go - lemezkritika