Címkék: tárlatkritika, szubjektív kiállítás
„A budaiak szeretnének nagyvárosiaknak látszani, a pestiek pedig valóban azok.” – nyilatkozta 1844-ben Nagy Ignác. Habár még manapság is jellemző a legtöbb fővárosi attitűdjeiben valamiféle lokálpatrióta ragaszkodás a saját városrészükhöz, az elválasztó falakat elsősorban már nem ez alapján emeljük, ráadásul a mai Európát tekintve meglehetősen megmosolyogtató a „nagyvárosi” jelző is.
Viszont a monarchia- kori Pest-Buda vonatkozásában nem esünk túlzásokba, ha azt nagyvárosnak és lakóit nagyvárosinak nevezzük. Azzá válása paralel folyamat volt a polgárosodással. Manapság nem érthetjük Nagy Ignác megállapítását, ha nem értjük mit is jelentett a 19. században polgárnak lenni. A gyakran hangoztatott, néhol jelszóként használt fogalom az elmúlt kétszáz év során többször is átalakult, sokat veszített korabeli jelentéséből. „Polgári” – komplex kifejezés, egyszerre jelent társadalmat, erkölcsöket, értékeket, mentalitást. Mit értettek alatta Nagy Ignác és kortársai? A 250 kiállított tárgy ennek a kérdésnek sokféle értelmezési lehetőségét illusztrálja a történészek és társadalomtudósok szemüvegén át vizsgálva.
A „polgár” kifejezés összetettségében rejlik a kiállítás izgalma és egyben hátránya is – polgár életének annyi területét igyekszik átfogni, hogy az egyes részek kidolgozására kevés lehetősége marad, így megemlítés szintjén találkozunk csak velük. A kiállítás első fele a polgárrá válás folyamatáról szól mind általánosan, mind az egyes ember életének keresztmetszetében. Megtekinthetőek okiratok, dokumentumok (legjelentősebb a pesti polgárkönyv, amely a kivetítőn részletesen is vizsgálható), cégérek és alapító levelek, portrék és családi képek, a polgári lakás díszei és tervrajzai, divatképek és viseletek (például a kiállítás egyik legértékesebb darabja az ezen alkalomból felújított, 1850-es évekből származó női ruha).
A kiállítás második fele a „polgár” mint értékrend kérdését járja körül. Melyek a leglényegesebb összetevői? Család, tisztaság, műveltség, mértékletesség – ahogy a régi Városháza (1760-1900) szobrai is mutatják (külön kiemelném a vetítést a Városházáról). A tárlat a születéstől a halálig, munkától a szórakozásig ismerteti a polgár hétköznapjait. Megtekinthetőek használati tárgyak, orvosi eszközök, könyvek és gúnyrajzok is. A karikatúrák e polgárság-képet árnyalják és teszik játékossá az irónia erejével. A finom pajzánság, - amely a kukucskálókon át megleshető képekből sugárzik - pedig életszerűbbé teszi számunkra, mai emberek számára is a korabeli polgárságot.
A Budapesti Történeti Múzeum szerint a „A kiállítás elsődleges üzenete az, hogy a 19. századi pest-budai polgárság egy vallási, etnikai és származási tekintetben egyaránt rendkívül heterogén társadalmi csoport volt, amelynek a 19. század folyamán, minden meglévő konfliktus ellenére sikerült a békés együttélés feltételeit megteremtenie, s így a városegyesítésig már nagyjából kialakulhatott az, amit sajátosan „pesti” polgárságnak tekintünk.”
A múzeum szeptember 19-ig várja a Várban a látogatókat.
Hozzászólás írása
Még nem érkezett hozzászólás