Kőbe vésett változó

Az intermédia kiterjeszti a művészet fogalmát, biztos alapból táplálkozik, hiszen a kulturális tradíciók ismerete mellett elengedhetetlenül nyitott minden új technikára, amelyek a 20. századtól kezdve formálják a képzőművészetet. Új kommunikációs rendszerek, melyek a képzőművészet határterületein egyensúlyozva interdiszciplináris alkotások megvalósulását segítik. Fotó-kinetikus, elektronikus, multimédia, installációs, environment, akció és még sorolhatnánk művészetek. Határtalan lehetőségek és kombinációk sora.

A sorozatból az első Vándor Csaba Kézbesítetlen című kiállítása, ahol Mécs Miklóssal zajló közös projektjükbe pillanthatunk bele. A kis terem egyik falán „streamelve” maga Mécs, aki a bemutatott összeállítást élőben nyitotta meg Korfuról, ha már egyszer Pécsett nem lehetett. Így távolból azonban az egész este folyamán kapcsolatban volt a kiállítással és a jelenlévőkkel. A vele szemben lévő falon videóvetítés zajlik. A köztük lévő üres térben pedig egy márványtéglába faragott kéz, vagyis két tenyér egy különös betlehemet idéző alacsony posztamensen nyugszik. Fluoreszkáló csillagok, kis vörös hangulatvilágítás, gyermeki játékosság. Ezt már a helyszín sajátosságai, Pécs, valamint az idő - lévén karácsony előtt nem sokkal – együttesének hatásai alakították.

Vándor Csabától megtudtam, hogy egy taps tíz fázisát vésették márvány- és gránittáblákba, amiket street art művekként elkezdtek kirakni köztereken szerte a világban. Található már Budapesten, Prágában, Varsóban, és most talán Korfun(?) is, hogy Mécs ott tartózkodik. Egy tábla ott van vele, valamint jelenleg egy másik - a tízből - itt a kiállításon. A taps első fázisa egy imádkozó kéz, de akármelyik másik fázist nézed, nem tudod eldönteni, ez vajon mi? Hála vagy kérés?

A két művésznek már nem ez az első közös munkája (Tormareszelés, csoportos akció 2001., Paradicsom, csoportos akció 2005. stb.). Nem ez az első közös kőbe vésett üzenetük sem (Itt jártam…, Magyar ne lopj! 2008.). Megnyilvánulásaikkal nem rövid távra terveznek. Ha önmagában csak a táblákat szemléljük, szép lassan a világot járva felfedezzük valamennyit, valamint a köztük lévő kapcsolatot - amire az idők folyamán végeredményben lehet esélyünk -, majd lefotózzuk (!) őket, akkor egy animációt kapunk. Taps? A mozdulat dinamizmusától függően elképzelhető, ahogy ez a lehetséges elképzelés is látható a kiállított videón. Sok van még a táblákban.

De miért „Kézbesítetlen” a kiállítás címe, tehetnénk fel a kérdést. Nem csak egy még jobb mosóport vagy egy új ízesítésű csokoládét lehet vagy kell reklámozni. El kell csábítani az embereket egy galériába is. Egy kiállítás megnyitásakor, az előkészületek közben sincs ez másképp. Jelen esetben a direkt marketing, személyes megszólítás az, ami működik. A címlistán lévő személyek külön meghívót kapnak az eseményre. Illetve kaptak volna. Levélszemét? Így csak pár papírlap, kézbesítetlen. Mindenesetre megspórolták a nyomda, a boríték és a bélyeg árát, amiből talán Vándor Csaba könnyebben utazhat egyszer Korfura Mécs után. A listát böngészve azonban országszerte ismerősökre bukkantam.

Micsoda véletlen! Nekik Vándor a megnyitó alatt aztán spontán „meghívót” fabrikált, amelyet majd az ismerősök közvetítenek előbb-utóbb. A történetet áttekintve aktualitását azonban nem veszítik el, akármikor is kerülnek a címzettekhez. Így alakult a megnyitó estéje. Mert egy ilyen helyen nem „vannak” a dolgok, hanem lesznek. Velünk együtt formálódnak, egyszerűbben léteznek. Azt hiszem ezt akarta a médium, így pedig bármi megtörténhet.
Akkor most végeredményben:
Kézbesítetlen?


Kézbesítetlen
2009. december 11. - 2010. január 5.
Közelítés Galéria
Pécs, Mátyás király utca 2.


                                                                                     Szarvas Andrea