Kikötő Online

„Valamit a percek közé”

Bertók László: Pénteken vasárnap - könyvkritika

 Bertók László legújabb, Pénteken vasárnap címet viselő kötete hét év, a 2002-től 2009-ig terjedő időszak irodalmi termését (pillanatkákat - ahogy a költő a tőle már megszokott játékossággal nevezi ezúttal tizenkét soros költeményeit) foglalja magában. Az időskor esztendeinek tapasztalatait, felismeréseit s - még inkább - dilemmáit villantják fel ezek a versek. Őszikék szólnak hozzánk - halálról, kudarcról, életről, reménységről.

 A Bertók-életmű - az összetéveszthetetlen, mégis változatos megszólalásmód mellett - nagyfokú formagazdagságot mutat. A szerző szívesen dolgozik egy egész köteten végigvezetett, univerzalizált formával, miközben a választott mintát igazán szabadon és változatosan kezeli. A költő szonettjei, haikui (a 2004-ben megjelent Háromkák) és a 2007-es Hangyák vonulnak szabadversei (hosszúkák) mind egy formai koncepcióra építenek – nincs ez másképp a Pénteken vasárnap estében sem. Már a Hangyák vonulnak írása közben megszülető első pillanatkák is háromszor négy soros strófában íródtak, s Bertók e kötött számú sorokba rendezve hívta létre többi versét is, egészen az utolsó tucatkáig. Ezen írások esetében a három strófába igazodó tizenkét sor száma állandó csupán, a sorok hosszúsága, a versszakok szerkezete és rímképlete minden esetben egyedi (forma szempontjából így ellenpontozhatja a Beleveszni az aprólékos címet viselő, kilenc szótagszámú sorokból álló verset az azt követő, majd’ feleolyan hosszú, öt szótagos Mindig közelebb; a formai bravúrt példázhatja a páros, ölelkező, kereszt- és félrímek igazán változatos szerepeltetése).

A lírikus kötetében mindvégig tetten érhető az alkotói tudatosság, a pontos szerkesztettség. Mi sem mutathatná ezt jobban, mint hogy Bertók 50 és 60 éves korában megjelent köteteihez (azaz a Hóból a lábnyomhoz és a Három az ötödikenhez) hasonlóan újra egy kerek évfordulón, 75. életévében publikálta jelen könyvét, amely éveivel megegyező számú verset tartalmaz. Az alkotó-szerkesztő kéz nyoma a versek kötetté rendezésének esetében (látszólag) nem észrevehető: ezek a (korábban kettesével már megjelentetett, régi-új) versek keletkezésük sorrendjében követik egymást. Működésbe lép azonban egyfajta belső ritmust, kirajzolódik egy kompozíció (ezt az elrendeződést jelzi a kötet három ciklusa, mely szakaszok jelölője egy-egy, a versekből kiemelt sor: Dróttal, spárgával, rafiával; Az arcodra, ha nem vigyázol; Ahogy önmagát körbeássa).

A három versfüzér nem csupán formáját tekintve egységes: a tematikus összefüggés és a megszólalásmód is szorosan összetartja a kötetet; s emellett - csakúgy, mint az állandó, ám minduntalan más-más variációban megmutatkozó forma - a téma is különböző rétegeiben mutatkozik meg. A versek a bensőséges, személyes befelé fordulás (Mindig közelebb, A lélegzetvételnyi csöndben); cinikus kiábrándultság (Vannak nagyobb állatok, ezek itt; Ó, azok a tudós urak; A majomban semmi kétely) hangján egyaránt megszólalnak. Összefogja őket, hogy (mint azt a cím, és a pillanatkák neve is mutatja) az idő relativitása, a pillanat tünékenysége, a belső idő sajátos jellege mindegyikükben kulcsfontosságú szerepet kap. A limes, „a határon lét” ott vibrál a szövegben - kulcsszavaik motívumszerűen bukkannak fel, vándorolnak végig a köteten (ezek egyike a „között”: „két magad között”, „mintha az ablakban repülnél / Bent is vagy, kint is vagy. Sehol”, „ott se vagy még, itt se vagy már”). A Pénteken vasárnap versei megragadják a megragadhatatlant, fragmentáltságukkal mintázzák pillanatok töredékességét, esszenciáját.

Bertók László: Pénteken vasárnap

kiadó: Magvető
kiadás éve: 2010
oldalszám: 92 oldal
bolti ár: 1990 Ft
 

Hozzászólás ehhez:

Bertók László: Pénteken vasárnap - könyvkritika