Könyv-jelző

A képzelet 17.000 szigete

Meglepetéssel fogadott minket idén a Frankfurti Könyvvásár. A hosszú évek óta megszokott standbeosztás megváltozott, nem lehetett megszokásból közlekedni, köszönhetően annak, hogy megszűntették az amerikai és ...

Ünnep még a könyvünnep?

A 85. Ünnepi Könyvhét alkalmából Érsek Nándort, a 20 éves Scolar Kiadó ügyvezetőjét kérdeztük a kiadó múltjáról, jelenéről és természetesen a könyvekről, amelyeket június 12. ...

Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Bănulescu azonban nemcsak jól teljesíti a feladatot, de a legjobb módszert választja a Ceauşescu-rezsim lefestéséhez: ...

Égiek és földiek

Én nem tudom, mi volt ez. Azt tudom, hogy élveztem. Azt is tudom, hogy hiányos filozófiaelméleti és egyéb bölcsész ismereteim miatt nagyjából a harmadát tudtam ...

JÖN! - A Wikileaks-alapító vallomása

Az ausztrál származású, 42 éves botrányhős Wikileaks-alapító 2010-ben kötött szerződést egy brit kiadóval önéletrajzának megírására. Több hónapig vették fel visszaemlékezéseit, majd a szerkesztett kézirat átolvasása ...

finnland.cool.

Gondolatok és képek a Frankfurti Könyvvásárról

2014-10-24 11:21:13 Érsek Nándor

A nyomtatott könyv haláláról olvashatunk úton-útfélen, és a könyvszakma magyarországi helyzetét nézve mi is könnyen juthatunk erre a következtetésre. Ha a valóságot szeretnénk megismerni, érdemes elutazni a minden év októberében megrendezésre kerülő Frankfurti Könyvvásárra.

Már a ferihegyi repülőtéren könyvvásári hangulat fogad, az újságosnál a vásársztárvendége Sofi Oksanen köszönt minket a Die Zeit címlapjáról. Este aztán újra láthatjuk az ünnepélyes megnyitón, ahol a vásárt a politikusok unalmas kortesbeszédei után ő nyitja meg, ezzel is jelezve, hogy egyértelműen a világ irodalmának első vonalába emelkedett az utóbbi években. Akik olvasták műveit igazolhatják, hogy nem érdemtelenül.
A szakma legnagyobb rendezvényén a hivatalos adatok szerint több mint 100 ország 7.100 kiállítója vesz részt. 4.000 szakmai esemény, 9.000 akkreditált újságíró és 270.000 látogató a könyv valódi ünnepét varázsolja elénk. Hat hatalmas épületben összesen egymillió négyzetmétert is meghaladó területen helyezkednek el a kiállítók. A vásári szokás szerint félóránként vannak beosztva a tárgyalások, így többnyire lehetetlen gyalog átérni az egyik helyről a másikra, ezért non-stop körforgalomban vásári buszok szállítják a látogatókat az egyik helyszíntől a másikig. A buszok oldaláról Paulo Coelho és Ken Follett mosolyog ránk a svájci Diogenes Kiadó jóvoltából, ezzel is mutatva, hogy ki az úr a német nyelvű szépirodalmi kiadók között.

Tradicionálisan a nyolcas csarnokban vannak a szakmát nemzetközi szinten uraló többnyire amerikai, angol tulajdonú megacégek. Ők a sztárcsinálók, akit az itt kiállító kiadók valóban menedzselni kezdenek, azok világsztárok lesznek. Az európai szerzők közül világsztárnak az tekinthető, aki betör az amerikai piacra is. Ez az utca szinte egyirányú, az angol nyelvű könyveket fordítják a világ összes nyelvére, a fordított irány erősen nehezített, hathatós állami segítség nélkül szinte lehetetlen. Az idei év nagy meglepetése az volt, hogy nem volt igazi nagy durranása a vásárnak. Rengeteg jó könyvet mutattak be, de még nem lehet tudni, hogy ki lesz az új J.K. Rowling.

Különleges élményt jelent bemenni a hatos csarnok földszintjére. Itt nem kiadók, hanem ügynökök találhatók végeláthatatlan sorokban. Ez a klasszikus formája a könyvjogok eladásának, csak az utóbbi időben dönt egyre több kiadó úgy, hogy saját maga értékesíti külföldön a szerzőit. A nemzetközi kooperációban gyártott színes albumoknál pedig szinte teljes mértékben a kiadók maguk bonyolítják a nemzetközi kapcsolatokat.

Volt egy íratlan szabály a szakmában: ha egy kiadó bevezetett pl. a magyar piacra egy külföldi szerzőt, akkor amennyiben jól végezte a dolgát, a szerző további könyveit is ő adta ki. Ha egy másik kiadó jelentkezett az ügynöknél a szerző újabb könyvére, az ügynök nemcsak hogy visszautasította, hanem etikátlannak is tartotta a próbálkozást. Mára eltűnőben van ez a szokás, kellően nagy előleg említésére az ügynökségek hirtelen elfelejtik ezt az íratlan szabályt, nagy károkat okozva ezzel a korábbi kiadóknak. A klasszikusan kereskedő kiadók még keresik a megoldást, de szerencsére maradtak etikus ügynökségek is.

A hatos csarnok emeletén és az ötösben két szinten vannak a nemzeti standok néhány önállóan kiállító kiadóval kísérve. Itt azonnal lemérhető egy ország viszonya a könyvkiadásához. A teljesség igénye nélkül felsorolva: lenyűgöző a francia, a skandináv országok, a katalán és a holland bemutatkozás. Feltűnő a török és a távol-keleti országok erősödése, a kelet-európai standok szegényessége. A nemzeti standok tartják a lelket a fáradt vásározókban a minden nap már kora délután kezdődő fogadásaikkal. Ezek a fogadások amellett, hogy szintén sokat árulnak el a rendezőjéről, a vásár legfontosabb pillanatai közé tartoznak, az oldott hangulatban sok probléma megoldása egyszerűsödik le.

A magyar stand hosszú éveken keresztül az ötös csarnok legelitebb helyén, a főbejárattal szemben volt , majd néhány éve, mikor már sokadik éve nem jutott pénz az installáció lecserélésére, hátrább került a csarnokban. Az idén, hiába a megújult külső, kiszorulva Európából, az orosz és a kazah stand után a csarnok legvégére kerültünk. Egy vigasztaló lehet: ennél már nincs hátrább (és remélem, hogy lejjebb sem). Hol van már a régi dicsőségünk a 1999-es díszvendégség, a 2002-es Nobel-díj, és még hosszú éveken keresztül a megbecsülés a partnerek szemében. Most a találkozók első kérdése többnyire a magyar viszonyok firtatása, ami nem az ideális kiindulási alap a tárgyalásokhoz. A könyves szakma kegyvesztetté vált itthon az utóbbi időben, a könyvkiadók egyesületének állami támogatás nélkül, saját pénzből esélye nincsen felvenni a versenyt a jelentős állami támogatásban részesülő európai országokkal. Hiába az igyekezet. Pedig a könyvszakma egy iparág, ahol verseny van, csak éppen a szerzők és a kiadók sikerein keresztül a nemzetről formálnak erőteljes véleményt a média szereplői és az olvasók milliói. A magyar irodalom külföldi megismertetését az összes lehetséges állami támogatással a Balassi Intézetre bízták (vagyis ez a gyanúnk, mert senki nem egyeztetett velünk), de működése teljesen homályban marad a könyvszakma szereplői számára. Hiába a kezdeményezések sora, nem kívánnak együttműködni, egyeztetni a szakma nagyobb részével. Egészen elképesztő, hogy egy állami pénzen működtetett szervezet megosztó és nem integráló szerepet tölt be.

Szerencsére van sokkal felemelőbb része a könyvvásárnak, mégpedig a német kiadók kiállítása. Ez minden képzeletet felülmúl. Ha a hazai pálya előnyét levonom a látottakból, akkor is lenyűgöző. Ide kellene elhozni egy-két napra azokat, akik szkeptikusak a nyomtatott könyv jövőjét illetően. Péntektől már beengedik az iskolásokat, innentől mozdulni sem lehet a hármas és a négyes csarnok öt szintjén. Németország az egyetlen ország Európában, ahol a válság átmenetileg sem vetette vissza az iparágat, csak lelassította a növekedését. Mára soha nem látott fényben ragyog. Három televíziós csatorna is öt napon keresztül folyamatosan sugározza a vásár rendezvényeit, és minden kultúrával is foglakozó német adó tudósít a leglényegesebb eseményekről. A legkisebb városban is működik olvasókör. Az általam ismert külföldi írókat csak úgy jelentetik meg, ha egy hónapos országjáró körutat vállalnak. Könyvkiadás és kereskedelem jogilag jól szabályozott, mindkettőnek kiválóan működő érdekvédelmi szervezete van. (A magyar könyvszakma egyik nagy gondja a két tevékenység keveredése, az ebből származó érdekellentét nehezíti a törvényi szabályozást.) A vásárban a szakma teljes vertikuma megjelenik a nyomdáktól a kiadókon át a könyves kiegészítőket készítő és árusító kis vállalkozókig. Sok ezer kicsi és nagy cég kínálja portékáját, és vásárolják is a látogatók.

A kettes csarnok a mindenkori díszvendégé, aki idén Finnország volt, megérdemelten. A címben használt finnland.cool. volt a díszvendégség szlogenje. A finnek irodalmi érzékenységet meghatározza, hogy nyolcszáz (!) év idegen elnyomás után 1917-ben kiálthatták ki a függetlenségüket, de teljesen függetlenné csak a Szovjetunió összeomlása után váltak. Méltán büszkék arra a gazdasági teljesítményre, amit az utóbbi 25 évben produkáltak, amit egyedülállóan hatékony oktatási rendszerüknek tulajdonítanak, büszkék nyelvükre és bátran vállalják nyelvrokonságukat az észtekkel és velünk, magyarokkal. A társadalom érzékenyen és hevesen reagál minden agressziós politikai eseményre a világban, ez irodalmi műveikben is gyakran megjelenik. A könyvvásár kétségkívül legnagyobb sztárjának, Sofi Oksanennek is központi témája az élet az elnyomásban. Mi magyarok úgy olvashatjuk ezeket a műveket, mintha a mi történelmünket írta volna meg. A finnek méltóságteljes fogadást adtak a megnyitó vendégeinek tiszteletére, és nagyvonalú installáció keretében mutatták be könyvkiadásukat. A bemutatott könyvek között örömmel fedeztük fel a magyar fordításokat is.

A Frankfurti Könyvvásár a szakma nagy ünnepe. Nagyszerű dolog öt napot eltölteni a könyvvilág szereplői között, találkozni a világ minden tájáról azokkal a kollégákkal, akikkel évközben csak e-mailben értekezünk. És külön öröm látni a vásárra kilátogató több százezer olvasó rajongását, hogy munkánk nem hiábavaló. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy nagyon sokáig telnek még majd meg Frankfurt negyven kilométeres környezetében a szállodák a Frankfurti Könyvvásár idején, és egyszer nálunk is a tűrtből támogatottá válik majd a könyvszakma.

A szerző a Scolar Könyvkiadó ügyvezető igazgatója.

Hozzászólás ehhez:

finnland.cool. | Frankfurti Könyvvásár

Milyen nap van ma?