Könyv-jelző

Janusz Głowacki a Könyvfesztivál vendége

A világhírű lengyel dráma- és forgatókönyvíró jól ismerte a titokzatos Jerzy Kosinskit, aki - főleg A festett madár című regényének köszönhetően - óriási sikereket ért ...

Függetlenség sugárút

Krystian Apostata már betöltötte a negyvenedik évét, de élete nem fordulóponthoz, hanem a látszólag váratlan, valójában elég logikus véghez érkezett. Vajon akkor is lepereg előtte ...

„Az igazat mondd, ne csak a valódit!”

Nem tudjuk, még mennyi ideig ülhet a rakodóparthoz közel József Attila szobra. De örök érvényű versei megmaradnak és ma újra nagyon aktuálisak. Költészetnapján nemcsak a ...

Helka és Dobozváros – az év gyermekkönyvei

Nyulász Péter a Helka, Lakatos István a Dobozváros című művéért vehette át az Év Gyermekkönyve 2011 díjat hétfőn Budapesten. Az elismeréseket Szőcs Géza kultúráért felelős ...

Magyarország szubjektív atlasza - könyvajánló

Szerencse, hogy nem csak hivatalos Magyarország létezik. Mert abból csak egy van. Hol ilyen, hol olyan, de valahogy ritkán közelít az Olvasó által megélt Magyarországhoz. ...

Atilla, Istennek ostora

Samu Attila: Ete Napkirály regénye

2010-09-14 13:13:58 Komjáthy Zsuzsanna

At(h)illa, azaz Ata, Ete, a Napkirály története 2149-ből kanyarintva, pontosabban 1709-ből (a naptárak pontatlansága miatt), a mából a tegnapba és vissza. Amolyan meglelt-fiktív „khrónika” ez, Arany János áhította krónika, „nagyon posztmodern… és nagyon trendi”.  A hunok hódításainak pannóniai fejezete, egyenesen Aliscába, tán a ma is Ete uralta Elysiumba transzponálva - Zoltán, Zolta vagyis Szultán kémkedése, szerelmes Dianája megpillantása… és hogyan is tovább?

A történelem valószerűsége és valószínűsége a tétje Samu Attila új regényének, az Ete Napkirály regényének. Akárcsak korábbi munkájában, a Háry János néven publikált A szekszárdi pestis 2007 anno című írásában, itt is egy lehetséges szituáció, történelmi pillanat csavaros kibontása - megmerevítése és fellázítása - maga az elbeszélés. A történelem amennyire valós és megmásíthatatlan, annyira képlékeny és stigmatikus is. Hogy milyen igazából, az pusztán nézőpont kérdése. Éppoly hiteles egy krónikás feljegyzése, mint például egy haláltusáját vívó kis ruhamoly szemszöge. „S hát akkor: mit lát? Mit is? (De… ugyan már, kérem: mit láthatna egy pille?!)”

A regény, akár egy önnön farkába harapó kígyó, körkörös, spirális szerkezetű, eleje és vége már-már fellelhetetlen. Maga a megírt krónika, annak „eredeti”, fellelt archaikus részletei, lehetséges változatai montírozódnak a mára, a történet kvázi megírásának pillanatára: „Kellene írni végre egy jó regényt… egy olyan jó olvasmányosat. Szenzációsat és mégis magvasat! Regényt, lektűrt, bestsellert! Magyar regényt, de olyat ám, ami alatt beszakad az asztal!” – és az asztal valóban beszakadhat. Valószerűség (réáliter) a valótlan valóban, melyet a reflexió és önreflexió csavar spirálba. Akárcsak Robbe-Grillet Útvesztőjében vagy Mészöly regényeiben, itt is könnyen elveszthetjük a biztos alapot, célt téveszthetünk a lehetséges, a valós és fiktív mezők között. Hol kezdődik a fiktív krónika, hol az előkerült, hiteles regerészlet, hol a regény és hol a beszámoló? Posztmodern aktus ez a nem szimulatív ál-(ál)-szimuláció világában, magát nemcsak a korai hagyományhoz, de korábbi irodalmakhoz is kötve. Krónika, krimi, szerelmi történet lehetősége elegyedik a megírás aktusával, kódolt, többszólamú nyelven, prózai és verses textushálóba tömörülve – amit Ifj. Bertalan Gyula autentikus rajzai illusztrálnak.

De hogyan is kezdődjék a krónika, hogyan legyen hiteles, egyúttal szórakoztató és letehetetlen? Hogyan is lehetett volna maga a megírás egyáltalán?  „Történt, ami megtörtént. Egyszer volt, hol nem volt: a naaagy magyar valóság. An-nak is a veleje. Írta és rendezte és átélte és megélte, sőt, az életét adta érte: Kis Albi, A Nagy Aldúr-Aladár Tanítványa, A Még Na-gyobb Attila Fia. A Nagy Ate-Ete Istenkirály Ük-ük-ük-a köbön-unokája. Ez, kérem, a legjobb magyar regény. A Riáliti. Só nélkül.” A regénynek nemcsak elbeszélése, de szerzője is a fikció valósnak vélt dimenziójában lebeg. Ki a szerző, ki az elbeszélő? Albi, Otti vagy Aldúr-Aladár mind a krónika szellemi szülői – mindhárman annak megírására, avagy a már fiktíven meglelt emlék megfejtésére koncentrálnak. A formálódó történetben pedig annak fogantatása oly hangsúlyossá lesz, hogy pusztán egy pillantásra van csupán időnk At(h)illa Napkirály történetéből. Ám akárcsak a jelenben, itt, a múltban is csupán a leendő lehetségesig jutunk, Johánnisz jóslatáig. És hogy mi a vége mindennek? Talán épp a kezdet: „Amikor Atilla Népével a Duna termékeny mocsarát Napkeletről először elérte: megtorpant.” Idő az időben, szerep a szerepben egy ruhamoly víziói nyomán.

Hozzászólás ehhez:

Atilla, Istennek ostora

Milyen nap van ma?

  • 1. Kovács László 2010-10-13 18:46:57

    yeah

  • 2. Samu Attila 2010-12-12 20:55:46

    Naaa, alakul ez: kap hideget-meleget „Ete Napkirály”- (Atilla, „Istennek Ostora…”) -regényem: http://benczeattila.blogspot.com/2009/12/samu-attila-baratom-mikulas-hozta.html http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:4KqA2VFFLtkJ:www.irokboltja.hu/index.php%3Ft%3Dproductoverview%26kod%3D11151208+Ete+Napkir%C3%A1ly+%C3%ADr%C3%B3k+boltja&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu http://www.kikotoonline.hu/konyvjelzo/konyvpiac/konyvajanlo/atilla_-istennek-ostora http://www.olvassbele.hu/index.php/uj-koenyvek/2040-samu-attila-ete-nap-kiraly-regenye#yvComment2040 http://www.teol.hu/tolna/kultura/muveszien-rejtelyes-vagy-semmirol-sem-szol-342564#hozzaszolas Vegyétek már, na: 1956 (!) Ft-ért Az Írók Boltjában és Szekszárdon a Garay téri és a Dália melletti könyvpavilonokban, de megrendelhető utánvéttel is nálam - akkor még „dedikálom” is – a: samuattila@hotmail.com címen. (Kölcsönözhető is az Illyés Gyula Megyei Könyvtártól… - ugyanitt helyben is… olvasható.) - „Tolle, lege!” Köszönöm.

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: