Könyv-jelző

Ünnep még a könyvünnep?

A 85. Ünnepi Könyvhét alkalmából Érsek Nándort, a 20 éves Scolar Kiadó ügyvezetőjét kérdeztük a kiadó múltjáról, jelenéről és természetesen a könyvekről, amelyeket június 12. ...

Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Bănulescu azonban nemcsak jól teljesíti a feladatot, de a legjobb módszert választja a Ceauşescu-rezsim lefestéséhez: ...

Égiek és földiek

Én nem tudom, mi volt ez. Azt tudom, hogy élveztem. Azt is tudom, hogy hiányos filozófiaelméleti és egyéb bölcsész ismereteim miatt nagyjából a harmadát tudtam ...

JÖN! - A Wikileaks-alapító vallomása

Az ausztrál származású, 42 éves botrányhős Wikileaks-alapító 2010-ben kötött szerződést egy brit kiadóval önéletrajzának megírására. Több hónapig vették fel visszaemlékezéseit, majd a szerkesztett kézirat átolvasása ...

For ever Jean-Luc Godard (magyar módra)

2012. december 3-án, Jean-Luc Godard a francia új hullám utolsó mohikánjának 82. születésnapjának a tiszteletére jelenteti meg a Francia Új Hullám Kiadó (www.fuhkiado.hu) az első ...

Balogh Robert: Hárompercesek

2012-06-08 13:12:56

A kötet novellái a hirdetési újságok rovatait követték - társkereső, adás-vétel, szolgáltatás, állás... A hetvenegynehány novella zöme - három kivétellel - tényleg belefér a háromperces keretbe.

A "Hárompercesek" című kötet az ezredforduló közép-európai történelmének ("C.E.") groteszk széljegyzete, játékos bolondozás a köznyelvi és az irodalmi nyelvhasználatok között.
A groteszk történetekkel együtt lélegző Molnár Tamás illusztrációi is megszólalnak örkényül, esterházyul, nádasul, hrabalul, bulgakovul, de leginkább baloghul...
A novellák egy része a Jelige című rádióműsor számára készült, majd átdolgozva megjelentek folyóiratokban, újságokban (ÉS, Új Forrás, Népszabadság, Kritika, Életünk, Irodalmi Jelen, terasz.hu...)

C.E. jeligére


Részletek a 2012-es Ünnepi Könyvhétre a Noran Könyvesház gondozásában megjelenő regényből

Macskakolbi-kombinát

„Macskaprémet vennék, kilóját kétezer forintért.”

A környéken már sajnos eltünedeztek a cicusok, a cirmik, a cirmosok, a kandúrok, a kacorok, a kiscicák, a cicmicek, a nyervákoló nyervoncok. Nem is tudom miért. Pár éve kezdtem. Először csak macskaprémkalapokat gyártottam. A vásárban árultam, vették is szépen, de egyszer mertem csak kiírni, hogy macskaprémkalap. A mániákus macskaimádók majdnem megvertek, valamelyik öregasszony elveszett Mircikéje bundáját vélte felfedezni egy prémgallérban, hogy az a fehér folt az ő Mircikéje mellénykéjén villogott. Kínos az ilyesmi az üzletmenetben nagyon. Nehéz elmondani mennyire gyötrelmes és szorongató érzés egy hatalmas kövér kandúr téli prémjét kidolgozni, főleg, ha fekete. Jaj, és milyen finom a macskahús! A franciák is szeretik, de olyan nokedlis macskapörköltöt főzni senki nem tud, mint én. Az igazán tápláló eledel alapja csak macskahús lehet, a sok ugrándozástól, egérfogástól olyan vitalizáló étek származik, hogy az ember gyomrában szinte dorombol. Ha sok a macskám, a piacon a nyúlhússal együtt árulom, a finnyás franciák az EU-ban kikövetelték maguknak, hogy a frissen nyúzott nyúlon rajta kelljen hagyni a csizmát, mert különben nem lehet megkülönböztetni a nyúzott nyúltól a macskát. Az ízük kicsit más, nekem elhihetik, de ki kóstolja meg a piacon a nyershúst? De higgyék el, aki az én tárkonyos-tejfölös macskahúslevesem nem eszi meg, abban nem lehet megbízni. De a prém a lényeg, a gasztronómiai csúcsteljesítményt veszélyeztetik az úgynevezett állatvédők! Bevallom, a házi cicáknál szívesebben dolgozom nemesebb fajtákkal. A nők egészen bevadulnak egy ilyen bundától, és hát tényleg más a sziámi bunda, a perzsabundáról nem is beszélve, össze se lehet hasonlítani őket ilyesmi nyest-, nyuszt- vagy ocelotfélével. A macska, az macska. A bokáig érő bundához egy falu főutcájának macskanépességét kell feldolgoznom, de nem probléma. Lesz macskakolbi. Kétezer forint/darabjáért meg csak úgy hozzák a macskákat. Egy tizenöt körüli fiú is beállított hárommal, na, mondom magamnak, mire kell a pénz, Öcsi? Azt mondta a kölyök, hogy robogóra gyűjt. Na, fiacskám, megfogtad az isten lábát, ha akarod, kapsz tőlem egy alig használt robogót, 100 macskáért. Felcsillant a kölyök szeme, de nem mondok sokat, egy jó hét alatt leszállította a kívánt mennyiséget. Amúgy nem vagyok én szőrös szívű, nem kínzom az állatot. Régen a kismacskát belerakták a parazsas vasalóba, belefért vagy hat, aztán beleengedték egy vödör vízbe. Egy kis bugyborékolás és annyi. Én meg már direkte macskatenyésztővé léptem elő, simogatom őket minden nap, csak hát még kicsi a macskafarm. A színűk alapján pároztatom a cirmiket. Mert a tehénfoltos bundáknak nincsen nagy keletje, csak kesztyűnek jó, azzal meg annyi a gond, könnyen szakad. Szóval ezzel a kétezer forinttal még az európai piacon is versenyképes vagyok, verem a mezőnyt, csak azok a kínaiak ne lennének! Vigye el őket az állatvédőkkel együtt a lúdvérc!

Raktáros fóka

„Katonai felszerelések, ruhák eladók!”

Raktáros voltam a katonaság alatt. Ott lehet csak bugázni igazán! Volt minden. Ültem egész nap a forgószéken, tettem rá párnát is, fel ne törje a seggem. Szólt a rádió, bedobtam egy-két üdcsit, flammoltam szépen, csomagoltam magamnak tíz zsömlét naponta. Be-bejött a tányérsapkás, csillagok a váll-lapon, számoltam a plecsnijeit, ő meg kérte az XP–12-t, az XP–34-et, ezt a kettőt főleg. Egyszer az XPQ–28-at akarta. Mentem hátra, hoztam neki. Kis dobozka. Nem nehéz, megzörgettem, hogy benne van-e. Ott volt. Nem tudtam, mi volt benne, mire lehetett jó. Mindegyik dobozt ismertem, melyikben XP–12, XP–34... Pite dolog, de az XPQ–28? Idétlen kódok! Na, szóval, megint állt ott egy tányérsapkás, plecsnik, csillagok, bősz pofa, mire visszaértem, a kezében tartotta a tökfödőjét, mert izzadt alatta neki a nagy kopasz feje. A zsebébe nyúlt, zsebkendővel törölte a homlokát. Nyújtottam neki a füzetet, mutattam, hol írja alá. Kérdeztem, mi ez az XPQ–28? Nem szólt. Aláírta a tányérsapkás, letette a tollat, felnézett, átnyúlt a pulton, galléron kapott és ordított: „Magának ezt nem kell tudni, raktáros fóka!”
Orrom előtt virított pár centire a tányérsapkás pofacsontja, csattogtak az agyarai, büdös sajtot evett, vagy nem zárt a gyomorszája, odalökött a polcnak, aztán felkapta a dobozt, talán fütyörészett, ahogy elment, de ebben már nem vagyok olyan biztos. Szóval fóka. Hát, azután naponta elfókáztam tőlük egy XPQ–28-at. Lassan jöttem rá, mit is tud. Kis mütyür, több darabból állt, megbütyköltem, és rájöttem, poloska, telefonba ideális és PC-kompatibilis, működik diktafonnal, csak rá kell csatlakoztatni. Hát, elhoztam apránként a poloskakészletet. Kipróbáltam, lehallgattam apámékat, hogy mit dumálnak rólam, a csajomat, hogy nem kefél-e félre, meg hogy a barátnőivel mi a fenéről tudnak órákig sutyorogni, a szomszédokat is… Nagyon bejött ez a lehallgatósdi, kiderült, apám csalta anyámat, a csajom engem, dobtam. Egyszer elkapott a tányérsapkás, éppen gázálarcot bugáztam, csak úgy megszokásból, hogy vigyek valamit haza, igaz, volt már otthon ebből is vagy húsz, permetezéskor használtam, kiröhögtek a szomszédok, de csak röhögjenek, engem nem fog elvinni a tüdőrák! Szóval elkapott a tányérsapkás, és odalett a jó kis raktárosi meló – tettenérés a kapunál, irány a zárka, három hét szigorított, s még örülhettem. Most számolom fel az otthoni raktárkészletet. Szimatszatyor, gyalogsági ásó, katonai bakancs, ilyesmi, meg ezek a poloskák, többnyire a magánnyomozók viszik, meg a féltékeny elektroműszerészek, de volt már cégvezető vásárlóm is. Eladtam már több tucatot. Hirdetem az újságban. Ebből élek, csókolom!

Mentás

„Táncoló egér elvihető.”

Van ez a gyerek, elvettem az anyját, mert jött ez a gyerek, azt mondta, az enyém, lehet, de nem hasonlít rám, egy cseppet sem hasonlít rám, de azért szeretem, meg minden, nő is szépen, növöget, járt babaúszásra, óvodába angoloscsoportba írattuk, meg külön énekre és balettre is, mindig ki kell találni neki valamit hogy mit csináljon, hogy ne maradjon le az életbe’, meg ajándékot is kell venni, hogy örüljék, van már neki egy zsák plüssállata, ládányi építőkockája, százhúsz kisautója, mifene… Na az asszony hallotta a rádióba, hogy a gyerek mentás fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy legyen neki egy állata, ne ő legyen a legkisebb a családba’, legyen neki alárendeltje. Na, egyik haver vett valami egeret a gyerekének, mondja, hogy mindig táncikálnak körbe-körbe, pedig nem is piálnak, hát egerek, a gyerekének nagyon tetszik, na, mondok magamnak, legyen meg a mentás fejlődésed fiam, elmentem az állatkereskedésbe, na, ott van az az egér, táncolni épp nem táncolt, mert aludt, egymáshoz bújtak, mint a kisnyulak. Na, gondolok, egyet nem is elég, magába nem lesz kihez bújnia az alomba, hát kérek két táncoló egeret, meg terráriumot, forgácsot neki, tálat, valami abrakot is, hadd fogyjon az a rohadt pénz, de a mentás fejlődés mindent megér, mondta az asszony. Na, tetszett is a gyereknek, talán két-három napig elnézegette őket, takarítani persze nekem kellett az egérpotyadékot, teltek a hónapok, hát nem hasas lett a táncikaegér. Meg nem is táncolt, csak rohangált körbe-körbe, ez a mentás fejlődés!? Na, fogtunk egy nagy dunsztost, lettek még hatan a táncikák, lassan elosztogattuk, mert a boltos nem vette vissza őket, a gyerek meg tojik a táncikákra, mindig a tévét bámulja, és a nő egér meg megint megellett. Táncikaegér elvihető!

Hozzászólás ehhez:

Hárompercesek | Könyvajánló

Milyen nap van ma?

  • 1. dddd 2012-08-03 19:23:14

    amíg fizeti valaki (tipikusan közpénzből), addig elírogat szegényem