A világhírű lengyel dráma- és forgatókönyvíró jól ismerte a titokzatos Jerzy Kosinskit, aki - főleg A festett madár című regényének köszönhetően - óriási sikereket ért ...
Krystian Apostata már betöltötte a negyvenedik évét, de élete nem fordulóponthoz, hanem a látszólag váratlan, valójában elég logikus véghez érkezett. Vajon akkor is lepereg előtte ...
Nem tudjuk, még mennyi ideig ülhet a rakodóparthoz közel József Attila szobra. De örök érvényű versei megmaradnak és ma újra nagyon aktuálisak. Költészetnapján nemcsak a ...
Nyulász Péter a Helka, Lakatos István a Dobozváros című művéért vehette át az Év Gyermekkönyve 2011 díjat hétfőn Budapesten. Az elismeréseket Szőcs Géza kultúráért felelős ...
Szerencse, hogy nem csak hivatalos Magyarország létezik. Mert abból csak egy van. Hol ilyen, hol olyan, de valahogy ritkán közelít az Olvasó által megélt Magyarországhoz. ...
Ma Magyarországon ő tudja a legtöbbet a modern televíziózásról. Nemcsak a gondolat, hanem a mondat is, szinte szó szerint így, többször is visszaköszön a könyvben, amely Friderikusz Sándort fényezi. Hogy a fényezés mértékét illetően egy nem túl dicsőséges parafrázissal éljek: nem kicsit, nagyon. Aki azonban nemcsak a könyvet olvassa el, hanem látta is a munkáit, emlékezik is valamelyest, az tudja: van mit fényezni. Ha valami, akkor ez felmentést ad a szerénységgel talán soha nem vádolt Fridinek, aki ebben a kötetben interjúalanyként is lebilincselő.
Mihancsik Zsófia kitűnő újságíró: hagyja beszélni a beszélőgépet. Van olyan kérdése, amelyre a tévés 6 oldalon keresztül válaszol. (Amikor Friderikusz ült a kérdező helyén, ekkora szabad-ságot szinte soha nem adott vendégeinek. Kivétel talán csak Lukács Béla volt.)
| Claudia Schifferrel a "show-k show-jában" |
A könyv egyébként éppen olyan, mint amilyen Friderikusz a médiában volt. Érdekes, pontos, szemléletes, sokoldalú, helyenként meglepő. Mulatságosnak azonban a legkevésbé sem nevezhető, bár még a sztorira vágyó olvasók is találnak benne bőven érdekességeket. A rajongók megkapnak mindent, ami így utólag is alátámaszthatja rajongásukat. És a fanyalgóknak meg a kritikusoknak sem kell csalódniuk. A magabiztos, helyenként pofátlan sztár majd 400 oldalon osztja az észt. Határozott véleménye van szinte mindenről és mindenkiről. (Amíg a televíziózásról és az üzletről van szó, addig szinte példátlan módon hiteles, a politikai szekértáborok vezéreivel kapcsolatos, Fridi bennfentességét illusztráló fejezet már kevésbé lett ilyen.) Mindezekkel együtt szívem szerint kötelező olvasmányként írnám elő mindenkinek, aki a mai Magyarországon médiaismeretet, tömegkommunikációt tanul, vagy csak a médiumok környékére megy.
Hogy minden tényleg úgy volt-e, ahogy azt Friderikusz az emlékeiből felidézi, vagy ahogy az előszó helyét elfoglaló magyarázó mondatokban írja, „nem tehettem mást, ha egyszer én így emlékszem”, majdnem másodlagos. Mindazonáltal: a könyvvel és a könyvben közzétett, sokszor személyre szóló, kellően konkrét, a közismert szereplők gyengéit hatásos példákkal felerősítő állításokkal kapcsolatban eddig nem nagyon lehetett komoly vitákról hallani.
Érdemes szót ejteni a könyv fotómellékletéről is. Szinte olyan, mint egy nyugdíjas szállodai portás albuma, amelyből az unokák is láthatják: ki mindenki híres ember fordult meg nála a recepción. (Mondjuk, ami itt van, az nem semmi sztárparádé: Brigitte Nielsen, Katarina Witt, Naomi Campbell, a Kelly Family, Sophia Loren, Jean-Claude Van Damme, Gerard Depardieu, Chriastiaan Barnard, Montserrat Caballe, Lisa Minelli, Robin Williams, Geraldine Chaplin, Mia Farrow, Pierre Richard, Chris Rea, Hubert de Givenchy, Claudia Schiffer, Cindy Crawford, Alain Delon, Jean-Paul Belmondo, Lucélia Santos, Neil Armstrong, Gojko Mitic, Anita Ekberg, Ornella Muti, … és a producerek talán még folytatnák a sort, de intézzük el annyival, hogy még sokan mások…
![]() |
| Gyerekszáj |
Számomra a legemlékezetesebb fotó azonban egy fekete-fehér felvétel 1984-ből. Ezen egy bajuszos, sprőd zakós fiatalember hanyag mozdulattal tart a fülénél egy kőkorszaki telefonkészüléket, a Csak ma! című nyíregyházi show felvételén. A tehetséges fiatal rádiós az, akinek egy időben a nevét is meg kellett változtatnia, hogy ne szerkesszék ki az adásból. Ő az, aki ma a legtöbbet tudja Magyarországon a televíziózásról, de személyisége, ambíciói, irigyelhető gazdagsága és sikerei miatt, vagy bármi másért kicsit mindig magára marad.
Friderikusz itt tart, eddig jutott, eddig ennyit végzett el. Az a világ azonban, amit bemutat, nem a televízió világa, hanem a miénk. Mindennapi kicsinyességünk, győzni nem tudásunk, felületességünk, féltékenységeink, kisstílűségünk, bátortalanságunk, megalkuvásunk, … minden gyengeségünk látszik nemcsak a tükörben, a televízióban is. A képernyőn éppen úgy, mint a képernyő mögött. Fájdalmasan. Ilyenek vagyunk. Meddig még?
Mihancsik Zsófia: Friderikusz eddig
Interjúkötet
Alexandra, 2008.
Értékelés:
A felső képen nem Cindy Crawforddal,hanem Claudia Schifferrel látható.
Köszönjük az észrevételt, a hibát javítottuk!
Na igen, de azért az írás igazán jó. Érdekes, tartalmas, de nem túl részletes. El fogom olvasni a könyvet. Köszönöm.
Nagyon örülök, hogy megszületett ez a könyv.. Mutatja a mai Magyarországot. Teljes korrajznak éreztem. Meddig lesz így, hogy a kiemelkedőt, a nem középszerűt ki kell taszítani. Nem ellesni, megtanulni, követni.., segíteni. Mennyivel boldogabb lenne a világ is
Nem olvastam a könyvet,de el fogom olvasni.Ha csak tizedannyira jó,mint Zsófikának a "Heller Ágnes tévedése" c.cikben idézett gyilkosan pontos diagnózisa Orbánról(Népszabadság2010.oktrn 22),akkor már nagyon jónak kell lennie!rn Csók Zsófikának!