Kikötő Online

José Saramago: Vakság - könyvkritika

A nemrég elhunyt Nobel-díjas író rendkívül különleges és sokszínű életművet hagyott maga után. Pályájának leghíresebb, és méltán kiemelkedő színfoltja a Vakság című regénye, melyet 1995-ben írt. Egy nem mindennapi, ugyanakkor nem is lehetetlen élethelyzetet mutat be.  Olvasása közben vegyes érzelmek kerítenek hatalmukba. A regény lebilincselő világa az utolsó betűig, és azon túl sem ereszti el az olvasót.

Borzongás hatja át a könyv lapjait. Azonban nem azért borzongunk, mert az ismeretlentől félünk, hanem mert saját félelmeink öltenek testet bennünk. A regény nem jelöl meg pontos helyszínt és időt. Az eset bármikor és bárhol megtörténhet. Ismeretlen kór terjed egy nagyváros lakói között, amely fehér vakságot idéz elő. Nem lehet megfékezni, mindenki egyaránt tehetetlen. A betegség nem válogat, előbb vagy utóbb mindenkit elér, legyen az illető orvos, prostituált vagy gyermek. A fertőzöttek vesztegzár alá kerülnek. Egyetlen nőt kerül el a vakság, és az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket.

A regény több szinten és többféle módon boncolgatja az alaphelyzetet. A név nélküli emberek egymásra vannak utalva, a másik segítsége nélkül nincs túlélés. A kérdés az, hogy a másik hajlandó-e segíteni, vagy ebben a helyzetben is érvényesül a felsőbbrendűség és egyenlőtlenség az emberek között? Ne várjunk csodát, embernek maradni az embertelenségben lehetetlen. Az állati ösztönök felszínre törnek, az emberek önmagukból kivetkőzve próbálnak élni egyik percről a másikra egy új, számukra ismeretlen világban. A civilizáció felbomlani látszik. Minden, amit eddig állandónak és szilárdnak hittek, hirtelen bizonytalanná és fenyegetővé válik. Habár a szereplők közül mindenki ugyanazokkal a nehézségekkel küszködik, a hierarchia kialakulása mégis elkerülhetetlen.

Az egyetlen nő, aki nem vesztette el látását, (szem)tanúja mindannak a borzalomnak és kaotikus helyzetnek, amit embertársai idéznek elő. A kérdés többször is felmerül: talán mégsem áldás, hanem átok a látás? A könyv olvasása közben eszünkbe juthat, hogy az ókori mitológiákban a vak ember különleges képességekkel bír. Habár a külvilág eseményeit nem látja, belső szemének, belső látásának köszönhetően többet tud a világról, mint akik egészségesek. Ebben a regényben ez nem így van, egy férfit kivéve, aki nem a titokzatos betegség miatt vált világtalanná. Azok, akik a kórban vesztették el szemük világát, nem rendelkeznek a befelé fordulás kiváltságával. Nekik azzal kell szembenézniük, hogy mit is jelent anélkül élni, amit addig természetesnek hittek.

A mű eredeti címe Esszé a vakságról, mely előrevetíti, hogy a mélyebb gondolati és filozofikus tartalmak fontos szerepet kapnak. José Saramago regénye egy meghökkentő vízió. De ha elolvassuk, rájöhetünk, hogy ez a vízió nem is áll olyan távol mindennapjainktól. Ahogyan az egyik szereplő megfogalmazza, talán mindannyian vakok vagyunk, és csak nézünk, de nem látunk. Nem figyelünk eléggé a körülöttünk élőkre, mert önös céljaink sokszor elvakítanak minket.

José saramago: Vakság
fordító: Pál Ferenc
kiadó: Európa
kiadás éve: 2008
kötés: cérnafűzött, keménytáblás
bolti ár: 2 660 Ft.
 

Hozzászólás ehhez:

José Saramago: Vakság - könyvkritika

• 1. lomax 2010-10-04 12:13:25

  A könyv remek, kár hogy a belőle készült filmet olyan csúnyán elb**ták.