Kikötő Online

„a férfikor komor ragyogásai felé”

Zalán Tibor: Göncölszekér - könyvkritika

Zalán Tibor Göncölszekér címet viselő kisprózakötetének első darabja egy földöntúli esemény leírásával indít. A negyvenöt írásból álló, négy ciklusba rendezett könyv felütésében a szerző alteregóját, Pált, a csillagkép repíti keresztül a múltján: megidézi életének szereplőit, újra elevenné teszi a (kötet későbbi darabjaiban kibontott) gyerekkort és az azon időszak eseményei által meghatározott férfisorsot.

Effajta magyarázattal szolgál(hatna) a kezdő novella egy egységes, a múlttal való szembesülés, az identitás problémáját tematizáló munkához, egy nevelődési regényhez hasonlatos prózakötethez (ezt a vélekedést erősíti a könyv első, Téglagyári történetek címet viselő ciklusa); ám a szerző korántsem ennyire egységes könyvet állított össze (ezt pedig az alcímben szereplő tág műfaji megjelölés - „kisprózák” - éreztetheti). A Göncölszekér változatos írásokat foglal magában: novellát itt éppúgy olvashatunk, mint publicisztikát, karcolatot vagy nekrológot. A kisprózák témáit tekintve (rablógyilkosság leírása; egy fiatal lány prostituálódásának története; a házasságtörő asszony esete; egy levesbe pottyant légy és az újházit fogyasztó vendég diskurzusa; meg nem játszott lottóötös, stb.) is többszólamúság jellemzi a könyvet. A felütésben megjelenő, Göncölszekérről letekintő fiktív (vagy szerzői) személy alakja összetartja a munkákat. A szerkesztői szándék logikájának megértésével kísérletezni azonban zavarbaejtő feladat; csakúgy, mint fikcionalitás és önéletrajziság viszonyáról beszélni e kötet kapcsán.

Az első ciklusban hangsúlyos igazán a múlt kérdése, egyben ez a Göncölszekér legegységesebb része is. Zárt, összefüggő szövegvilágba kapunk betekintést: egy mély, nyomorúságos, felkavaró gyermeksors rajzolódik ki előttünk. A történetfoszlányokban megjelenített, tragikus életutakat felvillantó családtörténet (pontosabban annak kicsi, ám igen reprezentatív szeletei) egy visszaemlékező (egyben mégis gyermeki) nézőpontból tárul elénk. Az elbeszélő ifjúkorának kitüntetettnek vélt eseményei majd minden esetben határélmények: ilyen a szexualitás felkavaró tapasztalata (A fiú indulása, Kerek fehér kavicsok), a halállal kapcsolatos események (Muci, Kriptában játszók), az aberráció (A Bolyhos Jancsi ujjai), az élet értelmére, rendjére vonatkozó első, zavaros magyarázatok (Zsilettpenge és viharkabátok, Zorád Ernő meg az ördög).

Ebből a mitizált, minden idillt nélkülöző gyerekkori alapélményből fakadhat a következő három ciklusban (Galamb, Pál, Villanások tágra nyílt pupillában) helyet kapó írások létszemlélete. A (többnyire nem kevésbé komor) események leírása azonban már változatosabb ezekben a kisprózákban. A második ciklus nyitó története az elbeszélői pozíció megváltozásával egyértelműen kizökkent bennünket az előző fejezet világából. A gyermeki, személyes elbeszélőt felváltja egy külső perspektíva, a kötet későbbi írásaiban pedig a narráció igazán sokféle módon jelenik meg. Nem annyira zavaros, kegyetlen, magában forgó és kiúttalan itt a lét, mint amilyennek azt egy, a gyermekkorba ragadt kisfiú láttatja. A fokozatosan oldódó témák mellett pedig egyre több szerepet kap a humor, irónia, játékosság. A Pál című fejezet a címszereplő életének (sokszor kifejezetten mulattató) eseményeit írja le; az utolsó ciklus, a kötet a legeklektikusabb része pedig leginkább világunk nevetségesen kínzó gondjairól szól. Ezen írások szuggesztivitásának, (hol vaskos, hol egészen finom) humorának és sajátos borújának köszönhetően a drámaíró, lírikus prózakötetének egyes darabjai bizonyosan beleivódnak az olvasó emlékezetébe.

Zalán Tibor: Göncölszekér
kiadó: Új Palatinus Könyvesház
kiadás éve: 2010
borító: puhatáblás ragasztókötött
oldalak száma: 190
bolti ár: 2 200 Ft

 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Zalán Tibor: Göncölszekér - könyvkritika