Kikötő Online

„Csak belülre kell hajolnunk”

Anna Gavalda: Kis kiruccanás - könyvkritika

– írja Anna Gavalda Kis kiruccanás (2010) címmel megjelent legújabb regényében. A népszerű francia író több rövid írása és regénye már a bestseller művek polcaira került. A 81. Ünnepi Könyvhétre, a Magvető gondozásában kiadott Anna Gavalda-könyv könnyed stílusa, olvasmányossága miatt inkább a felületes érzelmi síkon mozgó szórakoztató irodalom, mint a komoly szépirodalom sorába tartozik, mely marad a kevésbé kidolgozott, rövid terjedelmű kisregény vagy „hosszú novella” formánál.

Anna Gavalda valódi kiruccanást szervez szereplőinek, akik a szó játékossága, könnyedsége ellenére komolyabb utat tesznek meg – leginkább önmaguk felé. Mindez jól jellemzi azt a kettőséget, amely a felszínes bestseller-jelleg és a mélyebb érzelmi történéseket bemutatni akaró írói vágy között húzódik. Ez utóbbi azonban kevésbé sikerül, a regény csak karcolata a valódi emocionalitásnak.

Az utazás toposza sem hordoz újdonságot, hiába a kiruccanás játékossága, melyben ötletesen van jelen a kicsit baljóslatú és szükségszerű visszatérés a hétköznapi világba. A térbeli helyváltoztatás és az időbeli mozgás – a gyerekkori múltba fordulás – mellett az én önmaga felé, az önmegismerés útján utazik.

A mindössze 153 oldalas kisregény eltávolodás a mindennapoktól, a nap mint nap eltűrt szavak elől, az elfojtásoktól a feloldások felé, olyan láthatatlanul dimenzionált terepre, amely helytől független, csupán az énben zajló események együttállása, nosztalgikus harmóniája teremtheti meg. A szövegben számos helyen az elbeszélő-szereplő nyíltan hasonlítja a történéseket az álom világához. Ily módon válik törékennyé, mulandóvá a jelen állapota, melyet a magyar fordításban a kiruccanás kifejezés is jelez (A francia eredetit szem előtt tartva a szökés jelentése hangsúlyosabb lenne, amely inkább a hétköznapoktól való elmenekülést, elvágyódást hordozza magában.). A „kis” jelzőt a terjedelemre is érthetjük, hiszen kiragadott képet kapunk a szereplők megváltozott, rendhagyó életéből, ami ezzel együtt mindennapi életmechanizmusaikat is felvillantja (A francia eredetiben szereplő szép kifejezés az utazás játékos, könnyed pillanataira utal.). Azonban a téma és a közvetíteni kívánt mondanivaló mélységét is mutatja, ugyanis Anna Gavalda nem hatol mélyre sem a történet, sem az érzelmek síkján. Az elbeszélés ívét a valahonnan valahova való utazás adja meg, de a cselekménypontok nem kidolgozottak, ami a felületesség szintjén tartja a szereplők jellemét, így magát a regényt is.

A könyv naiv idillje rövid boldogságot nyújt az olvasónak a négy testvér felnőttkori egymásra találásának történetében, ami egyben egy hasonlóan naiv korszakot zár le életükben, a gyerekkor világát és emlékeit. Így a mű valóban „kis kiruccanás”, egy utolsó szökés, érzelmi felszabadulás a valós élet előtt. Mindezt a regény kissé erőltetetten közvetíti, a történet nem alkot meggyőző kompozíciót.

Izgalommentes, de humoros; idilli, de tanulságos; naiv, de érzékeny. Ezzel jellemezném Anna Gavalda írói stílusát.


Anna Gavalda: Kis kiruccanás
fordította: Tótfalusi Ágnes
kiadó: Magvető
kiadás éve: 2010
oldalszám: 154
kötés: keménytábla, védőborító
bolti ár: 2 490 ft.
 

Hozzászólás ehhez:

Anna Gavalda: Kis kiruccanás - könyvkritika