Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.
Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...
A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...
Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...
A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.
Bret Easton Ellis első, mára kultikussá vált, Nullánál is kevesebb címet viselő kötetének sikere óta híres-hírhedt könyveivel (Amerikai psycho, Glamoráma, Holdpark stb.) beírta magát az amerikai elbeszélő irodalom fontosabb szerzői közé. Jelen rovat megkívánja, hogy visszakanyarodjunk az írói korpusz kezdő darabjához - tesszük ezt egyrészt azért, mert 2010-ben az Európa Könyvkiadó a művet új kiadásban jelentette meg; másrészt, mert az író legújabb kötete, a Királyi hálószobák a Nullánál is kevesebb továbbgondolásaként újra létre hívta a huszonöt éves regény szereplőit. Ejtsünk hát pár szót erről a nagyhatású könyvről.
A Nullánál is kevesebb elbeszélője Clay, egy New Hampshire-ben tanuló fiatal, aki az őszi szemeszter végén az ünnepekre hazalátogat. A regény az ő elbeszélésében mutatja be a fiatalok (pontosabban a felső tízezerhez tartozó, gyors életet élő, önsorsrontó, mérhetetlenül gazdag és a végletekig züllött fiatalok) életét, életszerű tengődését. Tehetetlenség és tenni nem akarás („- Mit csinálsz mostanában? – kérdezem. – És te mit? – kérdez vissza. Nem mondok semmit. Felnéz, meghökkent képet vág. – Ugyan már, Clay, mondd el! (…) Kell, hogy csinálj valamit. – Hát, nem tudom. – Mit csinálsz? – kérdezi. – Hát, mindenfélét – Leülök a matracra. – Például mit? – Nem tudom. Mindenfélét), egymással felcserélhető arcok, őszinte emberi érzelmek hiánya - ez jellemzi a regény szereplőit. Ellis a világ egy olyan szegmensét ragadja ki és nagyítja fel, amely az utolsó részletéig beazonosítható. A helyszínek, márkák, az intertextusok, zeneszámok és filmek mind-mind felismerhetőek (közbevetésként: a fordító e téren nem következetes; egyes angol film-, és számcímeket lábjegyzetekkel old fel, míg másokat a főszövegben hol eredeti, hol magyar nyelven szerepeltet). A regény mégis fikció: itt nem hús-vér emberek cselekedeteiről, önrombolásáról olvashatunk. A „sex and drugs” and rock ’n’ roll jelmondatát megvalósító fiatalok szörnyű vergődése az emberi koordinátákon kívül áll.
A szerző egyszerű, szenvtelen stílusa a szöveg könnyű olvashatóságát eredményezi. A nyelvezet közvetlensége a főhős elbeszélői státuszából fakad (itt említendő, hogy a könyv keletkezésekor Ellis is csupán 20 éves). Talán túlzó (mert didaktikus), ám nyilvánvalóan tudatos egyes elemek, motívumok szakadatlan ismétlése, a romlott világ attribútumainak (alkohol, drogok, anorexia, MTV, barnaság) sorozatos ábrázolása. A repetíció funkciója a kiüresedett, körben forgó lét hangsúlyozása. Az író moralizál: nem kimondott imperatívuszokkal, hanem a hiány állandó szerepeltetésével. Az önző, esetenként alkoholista felmenők a gondoskodás, a példamutatás, a már tizenévesen kábítószerező húgok az ártatlanság, a semmitmondó párbeszédek az interakció, a pap hatástalan szavai a transzcendencia, a külsőségek hangsúlyozása pedig minden érték hiányát mutatja. (Ellis szatirikus leírása szerint például egy lány a következőképpen mentené meg a világot az álmaiban látott pusztulástól: „arra gondoltam, hogy ha kifúratom a fülemet vagy valami, szóval ha megváltoztatom a külsőmet, mondjuk befestem a hajamat, akkor a világ nem fog elolvadni. Úgyhogy befestettem a hajam, és jó tartós lett ez a rózsaszín. Szeretem. Jó tartós. És így már nem hiszem, hogy el fog olvadni a világ.”). Ellis a regény utolsó harmadában a végletekig fokozva mutatja meg ennek a romlott világnak a szimptómáit.
A kötet fontos (megint csak túlzottan is hangsúlyozott) eleme az emlékezet problematizálása. Clay és barátai nem tudják, vagy nem akarják a múltat emlékezetükbe idézni. Ezen emberek élete csupán értelmetlen, kegyetlen napok egymásutánja; a múlt és jövő nélküliség, a „carpe diem” ördögi köre. A kurzívval szedett részek ugyan múltbeli történeteket, emlékezetfoszlányokat hívnak elő,
ám ezek is csak az elveszett gyökerek, minták és határok visszafejtésének meddő kísérletei. Ennek a „létfelejtésnek”, elfedésnek a regénybéli kulcsmondata az „itt eltűnhetsz”. A befejező bekezdés minden kétséget kizáróan a könyv leghatásosabb része - fájdalmas összegzése a hátborzongató regényvilágnak.
Ellis Easton Bret: Nullánál is kevesebb
Fordító: M. Nagy Miklós
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalak száma: 212
kiadás éve: 2005