Könyv-jelző

Rabok legyünk vagy szabadok

Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.

De kicsoda Szágundelli?

 Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...

A római kém - könyvkritika

Címkék: könyv könyvkritika

A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...

Mentés másként

Címkék: könyv könyvkritika

Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...

Némafilmről gyerekeknek

Címkék: könyv könyvkritika

A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.

„Itt eltűnhetsz”, avagy az amerikai (rém)álom

Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb – könyvkritika

2011-01-11 14:50:41 Márjánovics Diána

Bret Easton Ellis első, mára kultikussá vált, Nullánál is kevesebb címet viselő kötetének sikere óta híres-hírhedt könyveivel (Amerikai psycho, Glamoráma, Holdpark stb.) beírta magát az amerikai elbeszélő irodalom fontosabb szerzői közé. Jelen rovat megkívánja, hogy visszakanyarodjunk az írói korpusz kezdő darabjához - tesszük ezt egyrészt azért, mert 2010-ben az Európa Könyvkiadó a művet új kiadásban jelentette meg; másrészt, mert az író legújabb kötete, a Királyi hálószobák a Nullánál is kevesebb továbbgondolásaként újra létre hívta a huszonöt éves regény szereplőit. Ejtsünk hát pár szót erről a nagyhatású könyvről.

A Nullánál is kevesebb elbeszélője Clay, egy New Hampshire-ben tanuló fiatal, aki az őszi szemeszter végén az ünnepekre hazalátogat. A regény az ő elbeszélésében mutatja be a fiatalok (pontosabban a felső tízezerhez tartozó, gyors életet élő, önsorsrontó, mérhetetlenül gazdag és a végletekig züllött fiatalok) életét, életszerű tengődését. Tehetetlenség és tenni nem akarás („- Mit csinálsz mostanában? – kérdezem. – És te mit? – kérdez vissza. Nem mondok semmit. Felnéz, meghökkent képet vág. – Ugyan már, Clay, mondd el! (…) Kell, hogy csinálj valamit. – Hát, nem tudom. – Mit csinálsz? – kérdezi. – Hát, mindenfélét – Leülök a matracra. – Például mit? – Nem tudom. Mindenfélét), egymással felcserélhető arcok, őszinte emberi érzelmek hiánya - ez jellemzi a regény szereplőit. Ellis a világ egy olyan szegmensét ragadja ki és nagyítja fel, amely az utolsó részletéig beazonosítható. A helyszínek, márkák, az intertextusok, zeneszámok és filmek mind-mind felismerhetőek (közbevetésként: a fordító e téren nem következetes; egyes angol film-, és számcímeket lábjegyzetekkel old fel, míg másokat a főszövegben hol eredeti, hol magyar nyelven szerepeltet). A regény mégis fikció: itt nem hús-vér emberek cselekedeteiről, önrombolásáról olvashatunk. A „sex and drugs” and rock ’n’ roll jelmondatát megvalósító fiatalok szörnyű vergődése az emberi koordinátákon kívül áll.

A szerző egyszerű, szenvtelen stílusa a szöveg könnyű olvashatóságát eredményezi. A nyelvezet közvetlensége a főhős elbeszélői státuszából fakad (itt említendő, hogy a könyv keletkezésekor Ellis is csupán 20 éves). Talán túlzó (mert didaktikus), ám nyilvánvalóan tudatos egyes elemek, motívumok szakadatlan ismétlése, a romlott világ attribútumainak (alkohol, drogok, anorexia, MTV, barnaság) sorozatos ábrázolása. A repetíció funkciója a kiüresedett, körben forgó lét hangsúlyozása. Az író moralizál: nem kimondott imperatívuszokkal, hanem a hiány állandó szerepeltetésével. Az önző, esetenként alkoholista felmenők a gondoskodás, a példamutatás, a már tizenévesen kábítószerező húgok az ártatlanság, a semmitmondó párbeszédek az interakció, a pap hatástalan szavai a transzcendencia, a külsőségek hangsúlyozása pedig minden érték hiányát mutatja. (Ellis szatirikus leírása szerint például egy lány a következőképpen mentené meg a világot az álmaiban látott pusztulástól: „arra gondoltam, hogy ha kifúratom a fülemet vagy valami, szóval ha megváltoztatom a külsőmet, mondjuk befestem a hajamat, akkor a világ nem fog elolvadni. Úgyhogy befestettem a hajam, és jó tartós lett ez a rózsaszín. Szeretem. Jó tartós. És így már nem hiszem, hogy el fog olvadni a világ.”). Ellis a regény utolsó harmadában a végletekig fokozva mutatja meg ennek a romlott világnak a szimptómáit.

A kötet fontos (megint csak túlzottan is hangsúlyozott) eleme az emlékezet problematizálása. Clay és barátai nem tudják, vagy nem akarják a múltat emlékezetükbe idézni. Ezen emberek élete csupán értelmetlen, kegyetlen napok egymásutánja; a múlt és jövő nélküliség, a „carpe diem” ördögi köre. A kurzívval szedett részek ugyan múltbeli történeteket, emlékezetfoszlányokat hívnak elő, ám ezek is csak az elveszett gyökerek, minták és határok visszafejtésének meddő kísérletei. Ennek a „létfelejtésnek”, elfedésnek a regénybéli kulcsmondata az „itt eltűnhetsz”. A befejező bekezdés minden kétséget kizáróan a könyv leghatásosabb része - fájdalmas összegzése a hátborzongató regényvilágnak.
 

 

Ellis Easton Bret: Nullánál is kevesebb
Fordító: M. Nagy Miklós
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalak száma: 212
kiadás éve: 2005

 

Hozzászólás ehhez:

Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb – könyvkritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: