Kikötő Online

A Logue-pédia titkai

Mark Logue, Peter Conradi: A király beszéde – könyvkritika

A Király beszéde című film bezsebelt négy Oscart, és – ami talán még ennél is fontosabb – közel 400 millió dollárt kasszírozott világszerte a mozi pénztáraknál. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az aranyat érő gazdatestről megpróbálnak minél több bőrt lenyúzni – például egy könyv formájában. Mark Logue és az újságíró Peter Conradi mindezek ellenére értékálló művet hozott össze.

A filmekből készült regények nagy többsége fabatkát sem ér, a Király beszéde azonban üdítő kivétel. Egyrészt, mert már a film előtt megfogant a megírás ötlete (sőt, David Seidler forgatókönyvíró merítet is belőle), másrészt, mert a könyv teljesen más utakon jár, mint Tom Hooper mozija. Aki tehát a film hatására fektet készpénzt a könyvbe, abban reménykedve, hogy a zseniális dialógusokat, sziporkázó egysorosokat nyomtatva is magáévá tegye, az csalódni fog. Mark Logue ugyanis nem szórakoztatni akar, hanem az igazságra koncentrálva elmesélni nagyapja különös barátságát VI. György, angol királlyal. Ennek megfelelően tények garmadájából áll össze a 270 oldal, lábjegyzetekkel, korabeli fényképekkel és iratokkal.

Lionel Logue

Kezdetben a szikár, stílustalan írásmód kicsit ijesztőnek és unalmasnak hat, de annyi érdekes infó, apró kulturális, történelmi és egyéb csemege rejlik a Colin Firth-szel (ügyes marketingfogás) díszített borító mögött, hogy az végig leköti az embert. A brit királyi család életébe bepillantani – valami perverz módon – mindig nagy élvezet (gondoljunk csak a közelgő lagzira), ilyen mélyen, alaposan és személyes hangnemben pedig ritkán van rá mód. Ennek egyébként maga a „főhős”, Lionel Logue, a kiemelkedő logopédus issza meg a levét, akiről sokkal kevesebb szó esik, mint Bertie-ről. Messze nem volt ő olyan rebellis, öntörvényű fickó, mint ahogy Geoffrey Rush ábrázolta; egy kicsit szervilis úriember volt, aki – ellentétben a filmmel – soha nem vette volna rá őfelségét egy kiadós „fuck-olásra”.

A könyv egyébként az utolsó száz oldalon kezd el igazán élni: a második világháború közeledtével majd kitörésével eltávolodtak egymástól hőseink, de nem feledteztek meg egymásról; a király többször is segítő kezet nyújtott a nehéz helyzetbe került beszédterapeutának – ezek pedig igazán szép, emberi gesztusok. Conradi és Logue továbbfűzik az eseményeket, mint a mozi, egészen az utolsó pillanatokig nyomon követhetjük mester és tanítványa kapcsolatát – így a csúcspont, már ha beszélhetünk ilyenről, is máshol van, mint Hoopernél. Ugyanakkor Logue logopédiai technikáiról, és arról, hogy pontosan hogyan gyógyította ki dadogásából a királyt, nem tudunk meg többet.

Mark Logue

A Király beszéde könyvváltozata forgatókönyvíróknak igazi csemege lehet: David Seidler iskolapéldáját mutatta annak, hogy miként lehet a sótlan adatokból, levelekből, újságcikkekből pergő, izgalmas és drámai filmet készíteni – hogy hova kell helyezni a hangsúlyt, mely dramaturgia mozzanatokat kell felnagyítani. Peter Conradi és Mark Logue tisztességes, alapos és megsüvegelendő munkát végzett – Hooper, Seidler és főleg Firth és Rush pedig első osztályút.

Peter Conradi - Mark Logue: A király beszéde
Fordító: Bihari György
kiadó: Gabo Könyvkiadó
kiadás éve: 2010.
Kötés: keménytábla, védőborító
Oldalak száma: 272
bolti ár: 3490 Ft
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Mark Logue, Peter Conradi: A király beszéde | könyvkritika