Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

A siket kislány és az utcabeliek

2012-11-21 13:19:35 Berta János

Ungvári Bélyácz Betti pécsi tanítónő, mellékfoglalkozásként írónő. Írónő, aki mesekönyveket ír, személyes indíttatásból, kicsit saját magának és barátainak, de leginkább azért, hogy megmutassa: toleránsnak lenni nem nehéz.

A Málna utca hangjai című mesekönyv a harmadik, ami a tanítónő-írónő által megjelenik nyomtatásban. Az első két könyv (Égbőlpottyant boldogság, Tündérkerti mese) az író saját történetét meseszerűen feldolgozva szól az örökbefogadásról kisebbeknek és nagyobbaknak. A harmadik, idén megjelent könyv a hallássérültek, siketek világába vezet: a mesén keresztül talán kicsit megérthetik gyermekeink, milyen is lehet nem hallóként találkozni hangokkal, emberekkel és az elfogadással.

A történet egy cochleáris implantátumos1  kislányról szól, aki szüleivel új helyre költözik, és az utca lakosaival párhuzamosan az utca hangjait, zajait is felfedezi. A kissé egyszerű történetre magyarázatul szolgál, hogy alapvetően óvodás kisgyerekeknek szól a mese, és talán a legjobban kiválasztott “célcsoportról” beszélhetünk. Hiszen a toleranciára, elfogadásra és a másság megismerésére vonatkozó tapasztalatok, kérdések és válaszok talán ebben a korban a leginkább hatásosak. A találkozás egy “másmilyen”, fogyatékkal élő gyermekkel sokszor érthetetlen gyerekeink számára, de egy-egy ilyen élmény vagy könyv révén természetessé, magától értetődővé válhatnak az ilyen találkozásból eredő tapasztalatok. A mese vezérfonala is egy ilyen találkozásra épít.

Felnőttek számára is meglepő és élvezetes megoldás, hogy a mesekönyv második felében fiktív naplót olvashatunk a siket kislány szemszögéből. Ezzel a narratív módszerrel egyrészt a korábban megjelenő környezet szempontja, közelítése is átértékelődik, másfelől megtapasztalhatjuk, vagy legalábbis elgondolkodhatunk azon, hogy egy fogyatékkal élő milyen érzésekkel, gondolatokkal viszonyul a mindennapokhoz - még akkor is, ha maga a napló kevéssé mélyül el a kérdésekben, és leginkább egy “jókislány” mintáját követi.

A könyv szándéka szerint túlmutat az egyszerű felvilágosító, figyelemfelhívó funkción: a könyvhöz csatolt szóképkártyák a fogyatékkal élő gyerekek (és ép társaik) számára nyújt gyakorlási, tanulási lehetőséget. Nem vagyok pedagógus, sem fejlesztő szakember, mégis az az érzésem, hogy a kártyák kissé céltévesztettek, és a kártyákon található személyek, állatok vagy tárgyak nem biztos, hogy szorosan egybeépülnek a történettel, vagy lehet, hogy nem a legszerencsésebb választás történt egy-egy kártya esetében (pl. számomra nem világos, hogy a történet végére barátságossá váló kutya - egyébként szintén barátságos - képe miért kapta a félelmetes fenevad szókapcsolatot a kártyán). Bár ezek szakmai kérdések, és nem tisztem ezeket megítélni, egyszerű laikusként furcsának találok bizonyos a megoldásokat.

A könyv kiadását tekintve ambivalens érzéseim támadtak. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen könyv csak magánkiadásban láthatott napvilágot. Hiszen egy alapvető és fontos társadalmi kérdésről, magatartásról és hozzáállásról van szó, így számomra érthetetlen, hogy nem egy nagyobb kiadó jelentette meg a mesét (lehet, hogy ennek más okai vannak, nem tudom). Ugyanakkor meglepődve, de örömmel láttam, hogy az írónő, némileg felismerve a piaci folyamatokat, szponzorként felhasználta az Amplifon Magyarország Kft., a chochlearis implantátumokat forgalmazó cég támogatását. Ez a gesztus számomra nem csak azt jelenti, hogy a szerző eligazodik a piaci viszonyok között, hanem azt is, hogy a mese megtalálta legmegfelelőbb szponzort, a szponzor pedig a legintelligensebb és legérzékenyebb reklámlehetőséget.

Egy gyerekeknek szóló mesekönyv kapcsán mindig fontos, hogy milyenek az illusztrációk. Nincs ezzel itt sem probléma, színes, élettel teli világ jelenik meg a szövegek kíséretében a rajzokon. Gyakran találkozunk szellemes, szemléletes és érzékletes megoldásokkal, mint pl. amikor a juharfalevelek a játékmaci fülén implantátumként, hallókészülékként látszanak. Az ilyen és ehhez hasonló megoldások azok, amelyek a gyerekekben is elindíthatnak valamiféle elgondolkodást, játékos toleranciára nevelést.

Hogy miért is fontos és kiemelkedő egy ilyen mesekönyv megjelenése, nem kell magyarázni, főleg egy olyan társadalomban, amelyben a tolerancia sajnos nem tartozik az elsődleges értékek közé. Talán ennek orvoslásában is segíthetnek az ilyen könyvek, hogy otthon vagy az oviban olvasva a mesét kicsit előkészíthessük a gyerek találkozását a mássággal.

Ungvári Bélyácz Betti
A Málna utca hangjai
Pál Rita rajzaival.
Magánkiadás, 2012, 36. oldal, 2200 Ft.
www.hallomesek.hu

1A cochleáris implantátum egy olyan műtéti eljárás, amelynek segítségével elektródákat helyeznek a belső fülbe, és azokat összekötik egy jeladó/fogó berendezéssel. Az eljárásnak köszönhetően a súlyosan nagyothallók, siketek is képessé válhatnak kommunikálni. Jelenleg a legtökéletesebb halláspótló megoldás.

Hozzászólás ehhez:

A siket kislány és az utcabeliek | Könyvkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. Berta Jánosné 2012-11-22 17:31:20

    Nagyra értékelem a könyvet, mert kisunokám már két CI-vel rendelkezik, és bízom nagyon az elfogadásban. Másrészt büszke vagyok a könyvkritikaszerzőjére, aki a fiam.

  • 2. Pappné Orbán Laura 2013-01-22 12:15:38

    Személy szerint minden kritikának örülök ezzel a könyvvel kapcsolatban. A fentihez annyit fűznék hozzá, hogy "egyszerűsége" teszi ezt a nehéz témát könnyen befogadhatóvá az olvasói számára. A naplózás amiatt is került a könyvbe, mert hallássérült gyermekeknél ez pedagógiai módszer, sok fejlesztésre járó kisgyermek vezet naplót, így ők ebből jobban magukénak érezhetik a történetet. Remélem sok emberhez eljut még a könyv, és ha már egy közülük ebben találkozik először a cochleáris implantátum lehetőségével, amiről hírt ad egy érintettnek, célt ért. A könyv ilyen értelemben is segítség lehet másoknak. Gratulálok hozzá!

  • 3. Francsics Marika 2013-02-10 05:35:06

    Tisztelt,Pappné Orbán Laura!Hálásan köszönöm ,hogy olvashattam hsz-ét!Most tanulok gyógypedet és ezer élmény vár rám!Hivatástudatomat már egy 3 éves Baráti Kör-ünkben,két hetente növeszthetem !

  • 4. Nemes Adél 2016-02-08 21:34:02

    Nagyon szeretném ezt a könyvet. De Erdélyben élek, és nem tudom megrendelni. Államvizsga dolgozatomhoz kellene, mivel a fogyatékkal élő gyerekek integrálásának lehetőségeiről írom. És szerettem volna bevinni a beavatkozásshoz ezt a könyvet. Sok jót olvastam a könyvről. Valaki segítsen, hogyan tudnám megkapni :(

  • 5. Miolnár Márk 2017-09-14 13:02:55

    Kedves Szerkesztők! Nagyon szeretném megszerezni ezt a könyvet, az osztályommal szeretnék olvasni belőle. Tud valaki segíteni ebben? KÖSZÖNÖM