Kikötő Online

A szavak árnyékában

Nyelvrács – Paul Celan válogatott versei - könyvkritika

Paul Celan neve és költészete a nagyközönség számára kevésbé ismert, habár az irodalomtörténet elsősorban a holokauszt legjelentősebb költőjeként tartja számon. Művei egyaránt szólnak az átélt számkivetett sorsról, a lélek finom rezdüléseiről és a szavak játékán keresztül megmutatott nyelvi formákról. 2009-ben a Ráday Könyvesház csokorba gyűjtötte Celan válogatott verseinek legjavát, amikor a versek mély értelme éppoly’ aktuálissá válik, mint megírásuk idején.

„Itt éltem én,
a szív, emberek között,
aki most levetkőzöm ruháimat és egy eskü ragyogását:”
 

Német anyanyelvű, romániai zsidó családban született, így a háborúk viszontagságai és a vallási kultúrkörbe való tartozás meghatározottsága erősen hatottak Celan életének egész munkásságára. Apjával a viszonya nem volt felhőtlen, de anyjához, akitől a német anyanyelvet kapta, végig ragaszkodott, és úgy tekintett rá, mint a kultúra hordozójára. Ebből lehet következtetni, hogy a kulturális identitások peremén miért a német nyelv maradt költészetének a kifejező eszköze. Szüleivel való veszekedése után elment otthonról, a családot ekkor deportálták, amit Celan a dühös elrohanás miatt túlélt. Később sem tudott megbocsájtani magának, hiszen ő életben maradt, szülei meghaltak. Hatalmas teher nehezedett a vállára, amit sosem tudott levetni magáról. Költészetének meghatározó mozgatóereje életben maradásának története, a fájdalom és bűntudat minden versének mélyén ott lappang. Sok verse íródik az anya képéhez vagy egy rejtett nőalakhoz, akit egyszerre szólít, vár, és egyszerre el is tol magától, mint egy tiltott gyümölcsöt, amelynek az érintésére ő maga a bűntudat maró leple alatt alkalmatlan.

A Ráday Könyvesház gondozásában megjelent legújabb válogatás Celan életművének legismertebb alkotásait emeli ki. A kötetben Kántás Balázs átdolgozásaiként olvashatók a válogatott művek, amelyek felölelik Celan költészetének legfontosabb verseit a korai, könnyebben olvasható és a kései összetettebb, nehezebben értelmezhető alkotásokig. Paul Celan eredeti, német nyelven megszólaló munkái mellett új olvasatot adnak Kántás fordításai, amik azért is különlegesnek számítanak, mert nem egy fordító próbálkozott eddig a német nyelvű szövegek magyarra való interpretálásával. Kántás Balázs egyszerűbben, pontosabban és a szöveghez hűen ragadja meg a fordítás lényegét. Celan művészetének esetében azért sem elhanyagolható mindez, mert az ’50-es, ’60-as évek lírájában a hangsúly áttevődik a nyelvre, a darabokra szedett szavakra, vagyis az írás mibenlétére, ami felől a költészethez közelítenek az elemzések. Immár nemcsak a vers térbeli szerkezete bontódik fel, nemcsak a szabadvers kategóriája hat újításként, hanem a nyelv mint performativitás is, a mozzanat, amikor a költői és filozófiai nyelvhasználat egymásba mosódik. Celan művészete mindezt mesteri módon ötvözi, a súlyos és hátborzongatóan idegen szavak és szókapcsolatok mélyebb értelmet hordoznak, és rácsként zárják le a nyelvet, vagyis a vers végét, szinte rácsapódnak az utolsó szavak az értelemre, nem hagyva feloldódást maguk után.

„Bátran megvendégelhetsz
hóval: gyakran,
mikor a szederfával vállvetve
vágtam keresztül a nyáron, felsikoltott legifjabb
levele.”
/Bátran/

A fenti idézetből is jól látszik a nyelv kiemelkedő szerepe, a rácson belül maradt struktúra és az önmagába záródó asszociációs rendszer, amit a nyelvhasználat tesz nehezen dekódolhatóvá. Az erős és egymásnak sok esetben ellentmondó képek nem szoríthatók be egyetlen skatulyába sem, önállóak, zártak, az értelmükhöz csak nagyon nehezen lehet hozzáférkőzni.

A megközelíthetetlen mellett azonban feltárul az ígéret is, vagyis azok a képek, a mély értelem, ami a szavak árnyékán túl rejtőzik; mindaz, amit nem mond ki, de az olvasó a saját formálódó befogadói attitűdje miatt mégis belehall. Mindez megfigyelhető Celan egyik legismertebb verse, a késői Halálfúga esetében is.

„Pirkadat fekete teje, téged iszunk éjjel
téged iszunk reggel és délben téged iszunk este
iszunk és iszunk
Egy férfi él a házban a kígyókkal játszik és ír
csak írja mikor leszáll az est Németországra írja arany hajadat Margit
hamu-hajadat Szulamit sírgödröt ásunk a levegőben ott majd nem fekszünk
szűken”

Eltűnik a képiség és a nyelv veszi át a fő szerepet, a kimondható és a kimondhatatlan közötti játék, ami közben mégis felsejlik valami rémisztő és rejtett értelem, a vers magva, ami megismerhetetlen, hiszen a belső titkot soha nem lehet felfedni a teljes valójában.

Celan költészete rámutat a titokra, de nem mondja ki azt, a megfejtését az olvasóra bízza, akinek meg kell találnia a kulcsot, hogy nemcsak érteni, de élvezni is tudja a nyelv önmagától formálódó játékát.

Nyelvrács. PAUL CELAN válogatott versei.
(magyar és német nyelven)
kiadó: Ráday Könyvesház
kiadás éve: 2009
oldalak száma: 123 oldal
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Nyelvrács – Paul Celan válogatott versei - könyvkritika