Kikötő Online

A történelmet az egyének írják

Kepes András: Tövispuszta - könyvkritika

Kicsit olyan, mint az állatorvosi ló. Minden baja megvan, amiből a jó medikus tanulhat, valahogy mégsem életszerű. A baloldali eszmékhez vonzódó bárófiú, a cigányzenész parasztgyerek meg a zsidó barátsága kicsit erőltetettnek tűnik. De az élet néha tényleg olyan, mint egy tanmese.

A Tövispuszta családregénynek kicsit elnagyolt, kordokumentumnak ugyancsak. Ahogy sokasodnak a szereplők, úgy válik egyre elnagyoltabbá a történet, egyre sematikusabbá a korrajz.
És mégis működik. Mégis fél éjszakán át olvasom, gyomrom ökölben, hiszen nagyjából sejthető, hova lyukad ki a történet, nem tudom letenni.
A történet eleje, a három fiú gyerekkora kimunkált, jól megírt. Nem szerencsés korban születtek, meg kellett élniük a hosszú huszadik századot. A mese azt tanúsítja, hogy csak a díszlet változik, az ember nem. A történelmi helyzet csak feltárja, felnagyítja a bennünk rejlő valódi egyéniséget, bepillantást enged a lélek legrejtettebb titkaiba is. És ebbe belefér a nyilasuralom idején az anyját védő focista bosszúból történő megnyomorításától az ÁVO-s tiszt életben hagyásáig sok minden.
Miről szól ez a regény? Az egyének alkotta történelemről. Nem tudja, nem is feladata magyarázatot adni arra, hogy a sok egyéni sorsból hogyan válhatott ilyen véressé ez az évszázad. Csak elmeséli. Ilyenek vagyunk. Gyilkolunk, életet mentünk, sokszor felváltva, indokolhatatlanul.
Kíváncsi lettem volna a miértekre. Az író felvállaltan saját történetét írja meg. Persze szemforgatás lenne azt mondani, hogy akkor ismernie kellene a motivációkat. Messze jobban ismeri múltját, mint sokunk. Messze bátrabban szembenéz vele, messze bátrabban felvállalja. De jó lenne legalább találgatni, miért. Miért nem látjuk, hogy az ’Eszme’ a valóságban eltorzul, miért akarjuk túlélni a haláltábor borzalmait, miért nem adjuk fel? Elzának könnyű, ő látja a jövőt. Ő tudja, hogy túl kell élni, mert hosszú élet vár még rá. De mi tartja életben azt, aki csak a pillanat borzalmait látja?
Minden nyűgünkkel együtt mégiscsak a második nemzedék vagyunk, aki nem látott háborút. Adja ég, hogy gyermekeink folytassák ezt a sort. Mit is láttak a nagyszüleink? Az első világháborút az ő szüleik harcolták meg. Ők megélték a gazdasági világválságot, a háborúba sodródás éveit, a második világégést, a kommunizmust a maga 56-os reményeivel, aztán beleöregedtek a Kádár-korba, és még élik a rendszerváltást. Láttak, temettek el halottakat. Sokat. Sokszor láttak, netán tettek olyat, amire nem lehetnek büszkék. Soha ne kelljen olyan alkukat kötnünk, mint nekik. Nem tudom, háborús viszonyok között, amikor a saját, sőt hozzátartozóink életéről van szó, olyan emberként tudnánk-e viselkedni, amilyennek gondoljuk magunkat. Felismernénk-e azt a pillanatot, amikor a szülőföld már nem a hazánk. Szabad- e vagy éppen kell-e összecsomagolni, és új életet kezdeni valahol máshol.
Szeretném továbbolvasni a történetet. Sőt, újraolvasni, a háború végétől napjainkig, részletesebben. Kepes András jól ír, szívesen olvasnám az ő tollából. Jól tapint rá a lényegesre, jól hámozza ki a zűrzavarból a megtartani, elmesélni érdemest. Olvasnék még tőle.

Kepes András: Tövispuszta
Kiadó: Ulpiusház, 2011
Ára: 3499.- Ft
 

Hozzászólás ehhez:

Kepes András: Tövispuszta - könyvkritika

• 1. Annamária Antal 2011-11-04 13:33:20

  Csak egy olvasott ,irodalomszerető ember vagyok,de ez a könyv fantasztikus,kétszer olvastam el egymás után,egyszer a történet kedvéért/bár ezt a családomon keresztül már ismertem/és egyszer csak az olvasás kedvéért.Nagyon tetszett,és én nagyon korrektnek találtam.Sajnos nagyon is reálisan mutatja be ,annak az időszaknak az eseményeit,ugyanakkor egy nagyon jó könyv.Jó volna ha minél több ember ismerné meg ennek a történelmi kornak az eseményeit,talán akkor szembe tudnánk nézni a történelmünkkel..

• 2. Niki 2011-12-13 10:27:59

  Tetszett, bár helyenként csapongónak éreztem. Viszont a mostanság megjelent magyar "krásznájá" könyveknél feltétlenül jobb. Ajánlani tudom, azoknak akik kedvelték Kepes műsorait, stílusát.

• 3. Ács Niki 2012-02-16 13:11:43

  Nekem nagyon tetszett a könyv, én szeretem Kepes stílusát, és ezzel az olvasmánnyal kicsit közelebbnek érzem magamhoz a XX. századot.. mi sajnos már nagyon keveset tapasztaltunk ebből a korból, maximum amit nagyszüleink meséltek vagy a történelemkönyvek tanítottak, de ez a könyv szerintem annál sokkal de sokkal többet mutat meg nekünk! kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hogy a fiatalok megértsék történelmünk összefüggéseit..