Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.
Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...
A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...
Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...
A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.
Vannak olyan dolgok az életben, amikről az ember még csak nem is sejti, hogy rendkívül érdekfeszítő. Nem is jutna eszünkbe foglalkozni vele – pláne nem könyvet olvasni róla - egészen addig, amíg ez a dolog egyszer csak szembe nem jön az utcán, fel nem bukkan a szomszédban, vagy épp elénk nem kerül a könyvespolcról. A budapesti számozott villamosok története és élete pont ilyen dolog.
A Számos villamos címre keresztelt kötet egy történelmi utazás, mégpedig a BKV – és megjegyezhetetlen hosszú nevű és változatosságú jogelődjeinek – kötöttpályás tömegközlekedési eszközein. Utazás a múltba, villamoson. Ugye, hogy így máris milyen izgalmasan hangzik! Túlzás pedig nincs benne, hiszen 1887 november végén indult első – akkor még kísérleti – útjára az első budapesti, zöld színű villamosszerelvény, leváltandó a lóval vontatott omnibuszokat. Hamar kiderült, hogy a jövő ezé a közlekedési formáé, így a gyorsan szaporodó járatok megkülönböztetését egyre nehezebbé tette a tárcsás jelzések használata. Nem telt bele sok idő tehát, és 1910-ben megjelentek a számozások a járműveken. Ez pedig elég rég volt ahhoz, hogy mindnyájunknak történelem legyen, de nem olyan rég, hogy a könyv ne lehessen tele fantasztikus fekete-fehér fotóillusztrációkkal.

Itt adnék is egy nagy piros pontot a kiadónak. Csodálatosan kivitelezett a kötet, hagyománytörő, különleges formátum, mely a képek élvezetét is elősegíti, vaskos kötés, cérnafűzés és jó illat… Öröm kézbe venni a 300 oldalas albumot. Külön dicséret azért az apróságért, hogy feltehetően ez az egyetlen könyv a világon, melynek tartalomjegyzékében a fejezet címe van számmal, az oldalszám pedig betűvel. A rövid – de annál érdekesebb – általános bevezetőt leszámítva, az 1-es villamossal indul, és a 120-assal zárul a könyv. De mivel vannak kimaradó számok – hogy miért, ezt is megtudhatjuk a könyvből – ez összesen 90 villamos történetét jelenti: mikor indult első útjára, merre járt, merre módosult az útvonala, mikor és miért szűnt meg. Mindezt olyan érdekességekkel is kiegészítve, mint például utazási feltételek az 1930-as évekből. „Míg tehát a poggyászszállítási feltételek szerint egy-egy utas egy-egy kosárban, vagy tartályban csak legfeljebb 2 db baromfit szállíthat, de egyidejűleg több utas is szállíthat ilyen kosarat, addig postagalamb akárhány lehet egy fenti méretű tartályban, de viszont csak legfeljebb két tartály lehet a pótkocsin.”

Az sem kisebb élmény, ahogy az ember össze tudja hasonlítani a mai piros kereszttel áthúzott mobilt és fagyis tölcsért a régmúlt figyelmeztető tábláival: „FELHÍVÁS! A kötőtűk használatából eredő esetleges sérülések feltétlen megelőzése érdekében kérjük, hogy az utazás időtartama alatt a horgolástól és kötéstől tartózkodni szíveskedjék.” De a régi, rendkívül hangulatos fekete-fehér fotókat vizsgálgatva, olyan érdekességekre is rá lehet bukkanni, melyet a szerkesztők nem emelnek ki külön, sőt tán maguk sem gondoltak rá. Az utca emberének korabeli ruhái, testtartása, a cégérek a villamos mögötti boltsoron, a reklámtáblák a villamos oldalán a háború előtt és alatt, valamint a propaganda szövegek a háború után.
Nagyítót tehát az egyik kézbe, Budapest térképet a másikba, könyvet az ölbe, és merüljünk el ebben a történelmi utazásban, egyesével szállva fel a különböző járatokra, és kocsikázzunk végig velük, követve a mai térképen egykori útvonalukat, és összehasonlítva az egykori utcaképeket a maival. Ez a könyv tényleg azon kevés dolgok egyike, amiért hálásak lehetünk a BKV-nak.
Legát Tibor - Nagy Zsolt Levente - Zsigmond Gábor (szerk.)
Számos Villamos
kiadó: Jószöveg Műhely
kiadás éve: 2010
kötés: cérnafűzött, keménytáblás
oldalszám: 304
bolti ár: 5 990 ft
Namár most! Hogy kerül 2drb 1956 os kép ehhez a cikkhez?? Ha már propagálni akarja a számos villamost/ ami egy nagyon jó kőzlekedés tőrténeti kőnyv/ elsők kőzőtt vettemmeg, akkor egy jó régi 1800 évekből való képet tett volna mellé!! EGYÉBKÉNT A KÉT KÉP AZ ÉN TULAJDONOM!! HÁT CSAK EZT AKARTAM MONDANI!!! SZ .D.
Kedves Dezső, a két képet egy nyilvános facebook képalbumból töltöttük, és forrásmegjelöléssel együtt másodközöltük. Amennyiben szeretné hogy töröljük, kérem jelezze.
A villamos nem az omnibuszt, hanem a lóvasutat váltotta. Az omnibusz nem kötöttpályás jármű, annak az autóbusz a "párja".
Érdekes, a beltartalom, a kötés, a szerkesztés, az illusztráció és más fontos dolog mellett nekem is mérték adó az új könyv "illata" !