Kikötő Online

Avatar 1D

Szélesi Sándor: A beavatás szertartása – könyvkritika

A nemzetközi hírű magyar sci-fi író legutóbbi regénye már az első oldalak után emlékeztetheti az olvasót Cameron máris klasszikussá vált filmjére. Nem csak a történet egyes elemei, hanem a helyszín és a mondanivaló egyaránt. Sajnos nem tudom, hogy a könyv született meg előbb vagy a szkript, de akárhogy is legyen: Szélesi műve klasszisokkal élvezetesebb feldolgozása Pocahontas történetének, mint a két dimenzióval több mozifilm.

Szélesi Sándor a nagyközönség számára talán kevésbé ismert. Ha hazai sci-fi írásról van szó, elsőre mindenkinek Nemere István jut eszébe. Pedig az Anthony Sheenard néven is író fiatal szerzőnek ez a 22. regénye. Igaz, ezzel mennyiségben még messze van a 454 könyvet kiadott Nemerétől, de higgyük el, ez esetben a kevesebb a több. Szélesit ugyanis máris számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták, 2007-ben például megválasztották Európa legjobb SF írójának.

Ennek a titulusnak A beavatás szertartása című kötetével is igyekszik megfelelni. A történet két főhőse David és 10 éves fia, Justin, akik egy távoli idegen bolygón élnek- ketten képviselve az emberiséget. Feladatuk, hogy előkészítsék az első telepesek érkezését, akik a túlnépesedéssel küzdő Földről menekülnének egy élhetőbb bolygóra. Apa és fia évek óta egyedül élnek itt, harmóniában a helyi flórával és faunával. Társaik már elhagyták a bolygót, David felesége pedig meghalt, de mindezek okáról a regény elején még nem tudhatunk semmit.  Ahogy fokozódnak azonban az izgalmak, és bontakozik ki a cselekmény, egyre több részletről szerezhetünk tudomást a történetmesélés kezdete előtti időkből. Davidet olykor megrohanják az emlékek, melyek kis mozaikokként tárják elénk a múltat, miközben a jelen is rendkívül olvasmányos keretek közt rohan egy vészterhes jövő felé. A fordulatok hiányára sem panaszkodhatunk. Nem csak a bolygón őshonos, a na’vikhoz hasonló környezettudatossággal élő gorukról, de Justinról is meglepő dolgok derülnek ki, ahogy fogynak az oldalak.

Azok pedig sajnos fogynak, hiszen a mű talán egyetlen hibája rövidsége. Ezt a hibát persze hibátlansága szülte. Szélesi írói készsége olyan mértékig elmeríti az olvasót az idegen bolygó gyönyörű helyszínein, annyira segít beleélni minket a goruk életébe, hogy az utolsó oldalra érve úgy érzi magát az ember, mint amikor az évtized futballmeccsét a 90. perc után lefújja a bíró. Olyan kár, hogy vége. Való igaz, elfért volna talán több is a regényben az idegen faj mindennapjaiból. Bár szerepük a végkifejletben hasonló mértékű, messze nem kapnak akkora teret, mint az Avatarban a na’vik. Noha bolygóhoz való viszonyuk hasonló, falujuk pedig a 3D-vetítés nélkül is szinte kézzel fogható.

A dimenziók tekintetében is igaz a megállapítás, ami Szélesi regényírói tevékenységére is Nemerével szemben: a kevesebb több. Bizonyára a 3D-mozikba és a végletekig élethű számítógépes játékokba beleszülető korosztályból vannak olyanok, akik képzelőereje lassan elcsökevényesedik, mint egy feleslegessé vált szerv. Nekik nem ajánljuk ezt a lapokból és betűkből álló könyvet. Mindenki más számára azonban kötelező olvasmány.

Szélesi sándor: A beavatás szertartása
kiadó: Metropolis Média
kiadás éve: 2010
oldalak száma: 288
kötés: kartonált
bolti ár: 2 670 Ft

Hozzászólás ehhez:

Szélesi Sándor: A beavatás szertartása – könyvkritika

• 1. Magdi 2010-11-19 16:31:12

  hmmm, izgalmasnak hangzik! el is olvasom... :) köszönjük a kritikát!