Könyv-jelző

Vudu varázslat és norvég minta

Most olvastam a hírt, hogy Kun Árpád könyve, a Boldog észak lehet az egyik esélyese a 2013 legjobb könyve cím elnyerésének. Ezek után engem sokan ...

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

De kicsoda Szágundelli?

2012-05-11 12:01:51 Fekete Vali

 Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de nehéz teher volt, mint nyűgös gönc, amit csak később, az egyetemen sikerült levetnem, még ha egyesek olykor firtatták is nevem eredetét…

Erős Ferenc Szágundelli csodái című önéletrajzi ihletésű kötete újra megszólaltatja ezt a gyerekkort, amiben a valóság több rétegben létezett és a „törvény szövetének” mindig újabb és újabb rétege feslett fel. A valóság mögül mindig egy második, majd egy harmadik realitás bukkan elő. Én nem éltem meg 56-ot, szerencsére senki nem akart elviselhetetlen német úttörőtáborral kompenzálni, de úttörőtáborban voltam –és bár alapvetően szerettem, olykor nem a legjobb értelemben hagyott bennem kitörölhetetlen emlékeket. Anyám nem amerikai, hanem venezuelai csomagból kapott ruhát, és sokszor én is inkább az olvasást választottam a nem túl befogadó gyerektársaim közössége helyett. Erős Ferenc, azaz a könyv ifjú hősének emlékei bennem szólalnak meg. Mert ezek az emlékek másfél generáció emlékei.

Bár szubjektív kordokumentumok, mégis fejezetek egy nemzedék magánmitológiájából, melynek anti”hősei” a csúfos bukásra ítélt gondnokok, akik egyik nap még a klór szagú étterem pedáns rendjét felügyelik vacsoraidőben, másnap pedig ki tudja, hol találják magukat, örökre elveszve a mindennapok süllyesztőjében. Nem is beszélve egy távoli ország diplomatájává „lefokozott” üdülő igazgatóról, Baumgartner Béláról, aki afféle pártfegyelmiként kapta meg a kuvaiti nagykövetséget. Vagy a gépírónőből a polinéz kultúrát kutató antropológussá lett Grünwald Katóról, akinek útja Budapestről a haláltáborba, majd kalandos vargabetűkkel egészen Új-Zélandig vezetett, s akinek sírfelirata a polinéziai huna filozófia alapelve:”Eljött a régi titkok feltárásának ideje.”

Erős Ferenc könyvében valami hasonló írástechnikát használ, mint az individuális mitológiák irányzatának képviselői a képzőművészetben, amelynek jeles hazai képviselője Gellér B. István Növekvő városa. Egyszerre használ fel precízen kidolgozott fiktív és valóságos elemeket, amellyel megteremti a mű világát. Ám szemben a képzőművészeti irányzat zárt, saját életet élő valóságával, a történelmi-társadalmi realitásba ágyazott életrajzi elemek és fikciók egy olyan kontextust hoznak létre a könyvben, amely kitágítja a mű határait, érvényességét. Nem életrajz és nem történelem, hanem egy kor látlelete, amely nemcsak a történéseket, de a valóság átélésének módját és mikéntjét fogalmazza meg. A kitalált és valóságos elemek vegyítésének, egyik példája a sok közül éppen Grünwald Kató története. Az, hogy egy haláltáborból menekült gépírónő polinéz antropológus legyen – szinte elképzelhetetlen.

Ugyanakkor a XX. század története az abszurd események sorozata. Ha a huna filozófia életének meghatározó gondolatisága lett – semmi abszurd nincs benne. Kinek lett volna nagyobb szüksége olyan életelvekre, amelyeket a huna filozófia képvisel, mint aki a haláltábor szörnyűségeit túlélte? Hiszen ez az önismeretre, a létezés művészetére tanít, hogy minél teljesebben, dinamikusabban éljük meg életünket. Amelynek első alaptörvénye, hogy a világ olyan, amilyennek én gondolom, mert én teremtem saját világomat. Sírfelirata azonban nem tartozik a huna alaptörvények közé, ez egy sokkal egyetemesebb törvény kell, hogy legyen! Mert a titok megbetegíti, nemcsak egyéneket, de a társadalmat is.

Erős Ferenc hősei térben és időben utaznak. Sőt maguk az írások is néhány évtizedet oda-vissza ugornak. Az egyes fejezetek, mint egy laza, de jól megszőtt szövet szálai ölelkeznek össze, és mindig van egy pont, ahol a fő szállal összeérnek. A fő száll pedig a kamasz korú elbeszélő története, akinek szembe kell néznie saját származásával, az 56 utáni magyar valósággal és saját kamaszkorának összes terhével. Erős Ferenc emberekről mesél, akiket űz, hajt a történelem, szorosan fogva gyeplőt, kijelölve újabb és újabb utakat, és akik így haladnak keresztül a huszadik századon.

Erős stílusára jellemző, hogy a fiktív szövegek is sokszor tárgyszerűen kopognak – afféle „igazi Maos” áldokumentumként – és a legmegrázóbb valóság is humoros köntösbe öltözik. Precízen megírt, szinte tárgyszerű mondatokba foglalt életutak és helyenként már-már pajkos humorral átitatott történetek váltakoznak. Ez utóbbiak lehetnek a mai ötvenes, hatvanasoké a rendszerváltáson innen. Történetek, amelyeket már mai húszon évesek talán meg sem értenek. Számukra épp oly történelmi szilánkok ezek, mint a szamárfüles történelemkönyvek lapjain sorjázó évszámok és tényadatok. Vagy lehet, hogy mégsem? Hogy a második, harmadik rétegből felsejlik valami olyasmi, amit épp az elhallgatások, a családi titkok visznek tovább? Valami, aminek még ma sincs vége? Valami, ami ma újra éledezni látszik… Amikor nemcsak mások, de mi is feltesszük magunknak újra és újra a kérdést, hogy kik vagyunk? Jó lenne hinni, hogy Erős Ferenc könyve csak nosztalgia, holott a múltba ágyazott mai valóság.

Mintegy szimbólumokként váltakoznak benne ismert és ismeretlen nevek, Freud, Lenin, Che vagy Sartre épp úgy, mint Baumgartner Béla, Geiger Irén vagy Grünwald Kató. Valóság és fikció keveredik a könyvben, mégsem gondolnánk, hogy vannak itt kitalált történetek. Mert épp úgy kikandikálnak főhősünk szubjektív történetei, mint a citált ismert alakok fiktív valósága és a tananyaggá vált életrajza mögül, a névtelenségben megélt életek.

És hogy kicsoda Szágundelli? A lehetetlen helyzetekben felbukkanó jóságos szellem, a túlélés bennünk élő ereje, de a félelemé is, amely még mindig itt lappang, kiirthatatlanul bennünk.
Vajon leszámolhatunk-e valaha a múlt kísérteteivel?

Erős Ferenc szociálpszichológus. Fő kutatási területe a társadalmi identitás, az előítéletek és diszkrimináció.1946-ban született.

Erős Ferenc: Szágundelli csodái
Jószöveg Kiadó, 2012.
Oldalszám:182
Ára:2490.-Ft

Hozzászólás ehhez:

Könyvkritika | Erős Ferenc: Szágundelli csodái

Milyen nap van ma?