Kikötő Online

Determinált szerelem?

Gerevich András: Barátok - könyvkritika

Gerevich András Barátok című verseskötetében egy másfajta dimenzióba helyezi a meleg szerelmet, mint tette azt az előző köteteiben (Átadom a pórázt, Férfiak), amelyekben ha szerelem volt, akkor az élet apró kirakódarabkái automatikusan a helyükre kerültek.

Ebben a kötetében egy erős elmozdulás érezhető ezzel kapcsolatban, amit már az első költeményének a címével is jelezni kíván számunkra a szerző (Búcsú Londontól). Majd a vers olvasásakor megjelenik előttünk a templom, a barát és a viszonzatlan szerelem körvonalának képe, mindez az élet abszolútértékébe csomagolva, ami a költő, a férfiszerelem számára mégis valami végső kilátástalanságot takar:

„Az elgyötörtek és megtértek
itt nyernek örök életet,
szerelemből házasságok köttetnek,
a halálnak értelme lesz”.

Vagyis, hogy a homoszexualitás végett ki- és eltaszítottnak érzi magát a normakövető világgal szemben. Ugyanakkor paradox módon a templomot ottléte folytán mégiscsak menedékként éli meg.

Ez az a kettős alaphelyzet, amelyből nekifuthatunk a kötetnek. A költő menedéket keres, viszont csalódott a szerelem addigi meghitt formájában. Ebből és a családi visszaemlékezések csíráiból bontakozik ki a gyermektelenség és a hideg, testi szerelem problematikája. Bár a költő gyermeknemzésre való képtelensége csak fel-felbukkanó elem, mégis talán a legmegrázóbb részeit alkotja a kötetnek: „nem leszek soha apa. / Rossz döntések. / Rossz biológia.” (Naphegy tér). Ezzel a három lecsupaszított sorral egész létezését anyagivá determinálja, egyszersmind elfordul a szerelem lehetőségétől is, és a továbbiakban ezzel a minimalista (ugyanakkor nagyon hatásos, jól működő) stílusával a testi szerelem útvesztőibe veti bele magát.

Viszont van még egy belső, pszichológiai ok, ami ennek az ámokfutásának a hátterében állhat. Ez a Mosoly című verséből tapintható ki, amelyet nem árt kiemelni, hiszen itt magához viszonyít a költő, nem pedig máshoz méri önmagát:

Mosoly

Nézem magam
a képen
húszévesen
meztelenül
mosolygok.
Akkor azt hittem
randa vagyok
kevés vagyok
üres vagyok.
Mosolygok.
Már szeretem
a srácot a képen
már szép.
Most vagyok
randa
kevés
üres.
Hogy utáltam magam.
Hogy utálom magam.
Mosolygok.

Tisztán kivehető a versből a lírai alany önszeretetének és önismeretének ferdesége, elcsúsztatott pozíciója, és úgy érzem, ez a meghasonlottság vezet odáig nála, hogy szeretőtől szeretőig lesz kénytelen rohanni, hogy beérje végre önmagát. Benne foglaltatik ebben az idő múlása által egy körkörösség is (hasonló, izmos szeretők, unalmasság), hiszen valamilyen módon mindig megtalálja magát (mint ez a kötet záró verséből ki is derül:

„egy állomás az életemben,
ahol egy-egy unalmas estén
a gondolatok és a képzeletek útvesztőjén
megtaláltam magamat mindig
cigivel a számban egy kapu alatt”

Viszont felszínessége folytán ezt sosem tarthatja meg. Éppen ezekben a felszínes kapcsolatokból való kitörési kísérletekben látom Gerevich András költészetének tétjét, aki láthatóan nem a semmiért ugrott bele ebbe a folyóba, mégis a semmit markolás veszélyével, hiszen ahogy végigmegyünk a köteten, úgy válik egyre üresebbé a címadó barátok szava, és úgy válik egyre magányosabbá a költő.

Helyenként bizony elő is fordul, hogy csupán szókimondás lesz egy-egy vers, semmi több (Rally), legalábbis ha magában állna, mindenképp így kellene olvasni, de a kötet verseként nézve a folytonos rohanásba még belefér. De vannak verseken belüli túlírások, feleslegesen kimondott szavak, mondatok, amelyek nem jó értelemben zökkentik ki az olvasót, ahogy a rengeteg helyesírási hiba sem (amelyeket itt semmiképp sem nevezhetek potenciális költői eszköznek). Ezek a kifogások viszont a későbbiek folyamán erősebb szerkesztői munka mellett elkerülhetőek lehetnek.
 

Gerevich András: Barátok
kiadó: Kalligram
kiadás éve: 2009
oldalak száma: 82
kötés: puhatáblás, ragasztókötött
bolti ár: 1 500 ft

Molnár Ákos

Hozzászólás ehhez:

Gerevich András: Barátok - könyvkritika