Kikötő Online

Doppler, az utak királya

Erlend Loe: Doppler, az utak királya - könyvajánló

Erlend Loe, Norvégia egyik legnépszerűbb kortárs írója – ahogy azt a Doppler c. műve utolsó lapján olvashattuk – megírta a folytatást. Túlzás lenne azt mondani, hogy a történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Csak hetek telnek el, de Doppler személyisége gyökeres változásokon ment keresztül. Az írói én az egyes szám első személyről harmadik személyre váltott, mely lehetővé tette, hogy maga az író (tehát Ő, aki azt írta) beszéljen hozzánk (tehát hozzánk, akik azt olvassuk).

Doppler Gregussal és Bongóval, a jávorszarvassal hadat üzentek az okoskodás és az ostobaság ellen – maguk mögött hagyva a totemoszlopot, melyen olyan jeles szimbólumok szerepelnek, mint a rumbatök, Doppler apja, vagy mint a bicikli, mely eszköze volt mindannak, amiről az a tejes dobozba csomagolt könyv (a mű első része) szólt.

Volvo Lastvagnar

Az új könyv is könnyen észrevehető a könyvesboltok polcain. Máthé Hanga ismét zseniálisat alkotott. Most ugyan senki sem egy tejes dobozra asszociál, de akik ismerik az első részt – a cím elolvasása nélkül is – rögtön ráeszmélnek, hogy miről is van szó. Akinek ez nem lenne elég, az eredeti – Volvo tehergépjárművek (Volvo Lastvagnar) – címről „Doppler, az utak királya” lett a magyar cím; tény, az eredeti cím sem utalna sokkal jobban a történetre. Ettől eltekintve a könyv fordítója, Lőrincz Balázs Bendegúz helyenként igazán szellemes megoldásokkal oldott meg néhány rendhagyó dolgot (oda, ahova azt írta).
Amikor kezembe vettem a könyvet (én, aki ezt a cikket írom), és elkezdtem olvasni, két gondolat fogalmazódott meg bennem: az első, hogy ez a könyv nem az, amit vártam*, a második, hogy elég gyenge a kötés minősége és biztosan szét fog esni, amire elérem az utolsó oldalt. Az első gondolatom igaznak bizonyult, míg a második annyiban enyhült, hogy csak a borító ragasztása adta fel a harcot.

*Arról, hogy ez a könyv nem az, amit vártam

Bongo

Eredetileg úgy gondoltam, hogy a szerkezet és a fő vonulat nem fog változni. Miért is gondoltam volna másképp… Ehhez képest mind a szerkezet, mint a történet eseménysorozata is döbbenetesen más, mint az első köteté. A szerző egy teljesen új könyvet írt. Helyenként utal az előző kötetre, de annak ismerete nélkül is teljesen érthető a történet – már amennyire annak ismeretében érthető.
Az elbeszélés az egyes szám első személyről harmadik személlyé változik, illetve az egyes számot Erlend Loe (aki azt a könyvet írta) kisajátítja magának. A történetnek három (illetve az íróval együtt négy) főszereplője van: Maj Britt, akit „egyszer és mindenkorra megfosztották a hullámospapagáj-tartáshoz való jogától”, Von Borring, aki „már zsenge ifjúkorában elkötelezte magát a cserkészmozgalom mellett”, és természetesen a mi Dopplerünk, Andreas Doppler, „egy norvég”. És ezt azért fontos kijelenteni, mert a történet ezúton már nem Norvégiában, hanem egy Svéd megyében, Wärmlandben játszódik. Dopplernek tehát sikerült azon terve, hogy elhagyja Norvégiát és új területekre lép; új emberekkel ismerkedik.
Egyetlen negatív kritikát tudnék mondani a könyvvel kapcsolatban, ez pedig Doppler személyiségének gyökeres megváltozása az első kötethez képest. Számomra következetlennek tűnik, de könnyen el tudom képzelni, hogy ez is csak Loe sajátos abszurditásának a terméke. Mindenesetre az olvasmány elején rám igencsak zavarólag hatott.

Vizuálisan már az első könyvben is elképzelhetetlenné tette a történetet a számtalan abszurd mozzanat. Gondolok itt pl. a Bongóval való kártyázási kísérletre, vagy Gregus választékos szóhasználata, de – ha lehet – a második könyv rátett erre még egy lapáttal. Azon még csak-csak túllépünk, hogy az óvodás korú Gregus még mindig olyan választékos szavakat használ, mint a „mindenesetre”, vagy a „tartalmas feladat” és önálló, felnőttes döntéseket hoz, de az végképp beteszi a kiskaput, hogy a kilencvenes éveiket taposó Maj Britt (aki egyébként borzalmas depresszióban szenved a hullámospapagáj-ügy óta) és Von Borring (aki többek között tagja a Százas telkek klubjának) miféle fiatalos lendülettel járnak el néhány dologban. És akkor még finoman fogalmaztam.

Úgy érzem, tartozok még azzal, hogy eláruljam, hogy is jön a képbe a Volvo Tehergépjárművek, de személy szerint engem (tehát engem, aki ezt a cikket írom) nem nagyon érdekelne, úgyhogy akit érdekel, olvassa el a könyvet; mindenképpen érdemes, még kép is van benne!

Doppler meg… „Keres valamit. Igaz embereket. A tisztesség nyomait. Hát majd meglátjuk” – Erlend Loe: Doppler, az utak királya.

Erlend Loe: Doppler, az utak királya (Volvo Lastvagnar)
Scolar Kiadó, 2008
Bortó: Máthé Hanga

Értékelés:

Hozzászólás ehhez:

Doppler, az utak királya - Könyvajánló

• 1. szidalisz 2008-08-26 21:54:43

  Nekem Boris Vian jutott eszembe róla. Szeretm Viant, uh szerintem el fogom olvasni Dopplert.