Könyv-jelző

Rabok legyünk vagy szabadok

Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.

De kicsoda Szágundelli?

 Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...

A római kém - könyvkritika

Címkék: könyv könyvkritika

A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...

Mentés másként

Címkék: könyv könyvkritika

Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...

Némafilmről gyerekeknek

Címkék: könyv könyvkritika

A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.

Elsunnyogott apokalipszis

Bárdos András: Ítélet - könyvkritika

2011-01-27 14:23:25 Szelle Ákos

Nincs abban semmi meglepő, hogy egy olyan embernek, aki hat évet húzott le egy kereskedelmi tévé híradójában, másból se áll az ország, világ, mint korrupt politikusokból, agresszív fasisztákból, cigányokból és hálapénzért a saját veséjüket is kioperáló orvosokból. Az is rendben van, ha ez az ember könyvet ír „tapasztalataiból”, valamiből mégiscsak élni kell, miután a Kánaánban útilaput kötöttek a talpára. A baj az, hogy nincs is könyv; Bárdos Ítélete csak egy vázlat, ötletek jegyzéke egy olyan regényhez, amit nem volt, aki megírjon.

Maga az alapötlet nem rossz egyébként, lehetett volna ebből izgalmas dolgot fabrikálni. Részletezni nem fogom a sztorit, elég annyi, hogy kitör valami járvány az országban, ami miatt mindenki egymásnak esik, és csatatérré változik egész Magyarország. Sajnos ezzel az egy mondattal el is mondtam mindent, mert a könyvből se tudunk meg többet: ki, hol, mit, miért, kivel és hogyan? Tucatnyi szál fut egymás mellett, ami üdvözítő technika egy ilyen regényben, csakhogy a tüsifrizura és a rádiós orgánum kevés; valami írói vénácska is kéne, hogy működjön a könyv. Nem működik, esély sincsen rá, mert nincs cselekmény. Kavarognak a szálak, minden szereplő sütögeti a pecsenyéjét a világégés tábortüzén, de a kétszázadik oldalon is ugyanott tartunk, és ugyanannyit tudunk, mint az elsőn. A könyv elején kapunk egy kis történelmi gyorstalpalót, ami szerint a regény a jövőben játszódik, ahol a Harmadik Köztársaság megbukott, és közvetlenül választjuk az államelnököt. Na és? A világon semmi nem utal ezen rövid prológuson kívül arra, hogy itt más szabályok, más világ van, mint amit ismerünk (bár Pécsett újra csilingel a villamos, amit én repesve várok).

Bárdos rosszul döntött, amikor a mindentudó narrátor pozíciójába helyezte magát; nem véletlen, hogy az amerikai filmekben az ilyen sztorikat mindig a kisember szemszögéből mutatják. Az Ítéletben nincs átlagember, villanyszerelő vagy targoncás, csupa Vezér, Elnök, Igazgató, Főnök, követni se lehet, ki kivel őrzött már disznót. Így aztán azonosulni sincs kivel, izgulni se tudunk senkiért. Talán Hernádi doktor kerül valamicskét közel a szívünkhöz, de ő az elején akkora seggfej, hogy egymillió oldal alatt se hinném el a színeváltozását, ráadásul a végén az egyik legocsmányabb bűnt is ő követi el. Magyar ízeket ígérnek a borítón, de ha ez azt jelenti, hogy minden figura ostoba bunkó, akinek kilóg a kapanyél a szájából, akkor nekem, köszönöm, nem ízlenek ezek a zamatok. Világos, hogy az élőbeszédet akarja utánozni Bárdos, de hogy az egész könyvben egy valamirevaló, b… nélküli párbeszéd nincs, az túlzás. Mégsem Bret Easton Ellis-t olvasok.

Ha már nyelvezet: tulajdonképpen végig gördülékeny a stílus, bár ez az egyszerűség elég fárasztó. Vannak szellemes dolgok és még pár stiláris bravúrocska is, de amiből még több van, az magyartalanság és értelmetlen mondat. Néha a szórend nem stimmel, máskor az alanyt és az állítmányt nem sikerült egyeztetni. Kétségtelenül kacagtató ilyeneket olvasni, csak nem 3500 kemény forintért. Elkélt volna ide egy poroszos elvű szerkesztő, aki ezeket kigyomlálja (és aki szól az írónak, hogy előbb kell megírni a könyvet, és csak aztán kiadni). Az oldalak fogyásával egyre türelmetlenebbé válik az olvasó, bár szinte végig bízik benne, hogy ebből a sok közhelyből, olcsó panelből és sztereotip, ál-valóság morzsából előbukkan az értelem, a mindent új fénybe helyező fordulat. Aztán a könyvnek vége, és csak ül az ember, mint Coenék figurái az Égető bizonyítékban: „Mit tanultunk ebből?” Hát, nagyjából semmit.

Külön érdekesség egyébként, hogy a könyvön sehol sincs feltűntetve a kiadó. Remélem, nem sértek államtitkot, ha elárulom, hogy az Ítélet a Kulináriánál jelent meg, ami ugye Stahl Judit szakácskönyveit is gondozza, egyebek mellett. Nos, ha Vonnegut Mesterlövészéhez hasonlóan az Ítéletben is elhelyeztek volna néhány receptet – Juci kedvenc ételei apokalipszis mellé – akkor talán időről időre újra kézbe venném a könyvet. És akkor valami kevés haszna is lenne, talán.


Bárdos András: Ítélet
Kiadó: Kulinária Kiadó
Oldalak száma: 288
Borító: keménytábla, védőborító
Kiadás éve: 2010
Bolti ár: 3.490 Ft

 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Bárdos András: Ítélet - könyvkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. olvasó 2011-01-27 14:41:57

    "minden szereplő sütögeti a pecsenyéjét a világégés tábortüzén" nagyon jók a metaforái és a hasonlatai a szerzőnek, egyre élvezetesebb kritikákat olvasok tőle. ez is tele van találó, vicces és mondatokkal melyekből remek képet kapok a könyvről - hogy ezt sem kell elolvasnom.

  • 2. Margarita 2011-01-27 16:28:14

    Kemény a kritika, ami persze nem baj. Vannak néha olyan könyvek, hogy az embernek káromkodni van kedve, na de mindenhol megteheti?

  • 3. OlvasÓ 2011-01-28 13:58:38

    A kritikában való káromkodás valóban túlzás, de ennek ellenére élvezetes volt olvasni.

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: