Kikötő Online

Harminchárom szlovák népmese - könyvkritika

Nem véletlen a címben rejlő számmisztika: a hármas szám mellett nagyon sok más népmesei elem is megtalálható a szlovák népmesei kincsben, mint ahogy a magyarban. Közeli nép, akikkel évszázadok óta együtt élünk, együtt fejlődött a történelmünk, a kultúránk – ezt mutatja meg Závada Pál szlovák népmesékből álló gyűjteménye.

A meséket két szlovák gyűjtő munkásságából válogatta össze az író. Samuel Czambel és Pavol Dobsinsky a tizenkilencedik század második felétől a huszadik század elejéig végezte kutatómunkáját. Egyaránt kutattak a mai Szlovákia és a mai Magyarország területén is, ami tovább erősíti a két nemzeti mesekincsének összefonódását.

A szövegeken keresztül ez még inkább kézzelfogható. A legkisebb fiú vagy királyleány, a gonosz sárkány, a segítő állatok, a „jó tett helyébe jót várj” elve mind-mind ismerősen köszön vissza ránk. Többször olyannyira, hogy már a mese kezdetén tudjuk a végét, hiszen mi is magunkénak tartjuk az adott történetet. Sok mesében, ahogy nálunk is, megjelenik a furfang, mellyel túl lehet járni az ördög eszén; és a szlovákok is úgy vélik, ebben leginkább az inasok, a szegénylegények és a cigányok járnak az élen. Egy, kétrészes Mátyás királyról szóló mese is bekerült a gyűjteménybe, ismét rámutatva a közös gyökerekre. Az Egyszer volt Budán kutyavásár sejlik fel bennem a seprűfonón segítő Mátyás képe láttán; míg a másikban igencsak ismerősen cseng: „De bizony azóta, hogy meghalt Mátyás, oda az igazság!”. Egy másik történet (az okos lányról), amelyet mi magyarok szintén Mátyáshoz kötünk, a Závada gyűjteményes könyvében Az okos lány, a gróf és az öreg inas címen olvasható.

Ennek ellenére egy-két történet meglepő módon jelentősen különbözik egymástól a magyar és a szlovák mesei hagyományban. E tekintetben A csillagász, a doktor, meg az órás, melynek tanulsága, hogy a bár érdekes, de a város világához köthető foglalkozásokra a falu, a népi gyógymódok, a napóra és a kakaskukorékolás világában semmi szükség. A nevetésbe fulladt gyászbeszéd kissé morbid módon mutat be egy falusi temetést, amely a jóindulatú emberi butaság eredményeként válik a mulatság tárgyává.

Remekül fűszerezik a meséket a szlovák kifejezések és az olyan, már nyelvünkbe ivódott szavak, melyek jelentéséről éppen ezért nem is gondolkodunk. A krcsma, a hintov, a klobúk szavak a kocsma, a hintó és a kalap szavaink eredetét mutatják. A „Bozse moj!” felkiáltás több családban használatos még, az egyik meséből a jelentésére is fény derül. Kiderül az is, hogy Ulászló miért is volt „Dobzse”. A fenti kifejezések a szövegkörnyezet révén a gyerekek számára is érdekessé válnak, egy kis magyarázattal pedig érthetőek lesznek. A könyvet épp ezért ötéves kortól ajánlják, de felső korhatár nincs.


Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 185
Kötés: keménytábla
Bolti ár: 2990 ft

Hozzászólás ehhez:

Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese - könyvkritika