Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.
Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...
A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...
Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...
A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.
„Az Anyának és a Fiúnak nevében kezdem el...” – indítja a történetet az alcímben az egyik elbeszélő. Valahol elveszik a Szentlélek, az Isten. Mintha nem hinne már benne a két szereplő: aki eltávozik az életből, és aki mellette van eközben. Mindketten utat tesznek meg, egyikük sem az élet felé. A test leépülésének, fogyásának fokozatos, naturalisztikus bemutatásának követése az olvasó élményútja is – lépésről lépésre, szervről szervre, érzésről érzésre.
Nemcsak egy anya haldoklik, hanem az egyetlen, az ősszülő, aki világra hozta fiát. Az ő gyermeke nem teremtheti már újjá, csak segíthet a távozásban. Azonban mit jelent segíteni? Kiállni valaki mellett, felsegíteni a cipőjét, aztán már a ruháját is, kikísérni a mosdóba, aztán már szobavécére ültetni, ételt főzni, aztán már etetni is, megmosni a haját, aztán már csak a terápiától kihullott hajcsomókat szedni a párnáról. Meddig segítség, honnantól az emberi méltóságtól való megfosztás? Az eutanázia kérdését ezzel finoman, aztán egyre dühösebben veti fel az elbeszélő férfi. A házikedvenc elmehet méltósággal, átalszik a halálba az injekciótól. Az ember ellenben nem kaphatja meg a vágyott halált. Meg kell szenvedni a halálért, ahogy mindenért az életben. Egy olyan valaki láthatja így mélységében, aki közvetlenül megéli hozzátartozója szenvedését. Kiváltképp egy fiú az anyjáét. Az anya és a fiú, de a Szentlélek elmarad.
| Balogh Robert |
Ki lenne a regény főszereplője: az anya vagy a fia? Isten semmiképp, az ő világa kiszorul e vizuálisan is közel hozott testi szenvedésből, de az alcím játékba hozza a profánnal szemben az isteni világot, szándékosan kihagyva a keresztény isteni szférát a szentháromságból. Több motívum is kíséri ezt, példaként említem azt a jelenetet, amikor az anya elküldi a papot az ágya mellől. E halálmenetben a lét értelme kérdőjeleződik meg. A szembesülés rettenetes útját járja végig az olvasó is. De a könyv effajta érzelmi kihívásában mégis rejlik valamiféle ellenpont, ha a finoman felvetett isteni harmadikra gondolunk: a krisztusi szenvedés értelme. Nem kívánom a kelleténél jobban hangsúlyozni ennek jelentőségét, de szükségszerűen jelen van a műben, mégha hiányával is. A krisztusi szenvedés pedig a fiúra vonatkozik, amely felveti azt a kérdést, hogy ki a valódi szenvedő a történetben.
A szeretet pillérét is állíthatnánk harmadiknak. A szeretet nem szavakban realizálódik, hanem tettekben. Kisnyuszi, Anyuszi történetével a mű végén egy tanulságos mesét kapunk a szeretet elmondhatatlanságról: „Egész fel a Holdig... És onnan egészen vissza, épp a Földön e dombig! Így szeretjük egymást...”. Hasonlóan mint a halál és az élet közötti úton oda és vissza.
Élőként továbbfolytatni az életet a fiúnak a legnagyobb feladat. Látni a halált, érezni minden nap, minden percben, majd ezután értelmet találni a jelennek, a folytatásnak. A szerelemnek vagy az írásnak. Az utóbbi egyedül, ami értelmet adhat: kiírni mindent önmagunkból. A folytatás kérdőjeles, de lassan, sejtetően megindul. Ennek jele az evés motívumában mutatkozik meg. Az evés, a nem-evés a műben végig lényeges elemként szerepel. Ez utóbbi felé tart mindkét szereplő. Itt kap értelmet a cím, a Hollandi mártás. A színe, a sárga utal a májrákra, az anya megsárguló bőrére. Az ő halálát követően a fia képtelen megbarátkozni a sárga színnel. A tudattalanból tör elő a hollandi mártás sárga szósza, mint egy érthetetlen asszociáció. A férfi nem látja egyből az összefüggést. A zárás e motívum kibontása és értelmezése: a saját kezűleg elkészített hollandi mártás, és az apával való közös elfogyasztás. Önmagában már az éhségérzettel való evés is nagy lépés. „Régóta először voltam éhes.”- a könyv utolsó mondata, a folytathatóság finom sejtetése. Mindez egyelőre testi szinten, a haláltól az életig való eljutás alapjaként. Mellékesen jegyzem meg, a könyv borítója szintén sárga.
Balogh Robert a fiatal magyar írónemzedékhez tartozik, de már több irodalmi díjat is magáénak tudhat. Legújabb könyve énelbeszélésként olyan általános emberi létkérdéseket vet fel, melyekkel a ma embere küzd, vagy bármikor úgy alakulhat, hogy meg kell küzdenie velük.
Balogh Robert: Hollandi mártás
Noran, 2008.
Értékelés: