Könyv-jelző

Rabok legyünk vagy szabadok

Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.

De kicsoda Szágundelli?

 Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...

A római kém - könyvkritika

Címkék: könyv könyvkritika

A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...

Mentés másként

Címkék: könyv könyvkritika

Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...

Némafilmről gyerekeknek

Címkék: könyv könyvkritika

A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.

Hollandi mártás

2008-11-06 20:39:42 Takács Tímea

„Az Anyának és a Fiúnak nevében kezdem el...” – indítja a történetet az alcímben az egyik elbeszélő. Valahol elveszik a Szentlélek, az Isten. Mintha nem hinne már benne a két szereplő: aki eltávozik az életből, és aki mellette van eközben. Mindketten utat tesznek meg, egyikük sem az élet felé. A test leépülésének, fogyásának fokozatos, naturalisztikus bemutatásának követése az olvasó élményútja is – lépésről lépésre, szervről szervre, érzésről érzésre.

Nemcsak egy anya haldoklik, hanem az egyetlen, az ősszülő, aki világra hozta fiát. Az ő gyermeke nem teremtheti már újjá, csak segíthet a távozásban. Azonban mit jelent segíteni? Kiállni valaki mellett, felsegíteni a cipőjét, aztán már a ruháját is, kikísérni a mosdóba, aztán már szobavécére ültetni, ételt főzni, aztán már etetni is, megmosni a haját, aztán már csak a terápiától kihullott hajcsomókat szedni a párnáról. Meddig segítség, honnantól az emberi méltóságtól való megfosztás? Az eutanázia kérdését ezzel finoman, aztán egyre dühösebben veti fel az elbeszélő férfi. A házikedvenc elmehet méltósággal, átalszik a halálba az injekciótól. Az ember ellenben nem kaphatja meg a vágyott halált. Meg kell szenvedni a halálért, ahogy mindenért az életben. Egy olyan valaki láthatja így mélységében, aki közvetlenül megéli hozzátartozója szenvedését. Kiváltképp egy fiú az anyjáét. Az anya és a fiú, de a Szentlélek elmarad.

a kép forrása: www.balogh-robert.hu
Balogh Robert

Ki lenne a regény főszereplője: az anya vagy a fia? Isten semmiképp, az ő világa kiszorul e vizuálisan is közel hozott testi szenvedésből, de az alcím játékba hozza a profánnal szemben az isteni világot, szándékosan kihagyva a keresztény isteni szférát a szentháromságból. Több motívum is kíséri ezt, példaként említem azt a jelenetet, amikor az anya elküldi a papot az ágya mellől. E halálmenetben a lét értelme kérdőjeleződik meg. A szembesülés rettenetes útját járja végig az olvasó is. De a könyv effajta érzelmi kihívásában mégis rejlik valamiféle ellenpont, ha a finoman felvetett isteni harmadikra gondolunk: a krisztusi szenvedés értelme. Nem kívánom a kelleténél jobban hangsúlyozni ennek jelentőségét, de szükségszerűen jelen van a műben, mégha hiányával is. A krisztusi szenvedés pedig a fiúra vonatkozik, amely felveti azt a kérdést, hogy ki a valódi szenvedő a történetben.
A szeretet pillérét is állíthatnánk harmadiknak. A szeretet nem szavakban realizálódik, hanem tettekben. Kisnyuszi, Anyuszi történetével a mű végén egy tanulságos mesét kapunk a szeretet elmondhatatlanságról: „Egész fel a Holdig... És onnan egészen vissza, épp a Földön e dombig! Így szeretjük egymást...”. Hasonlóan mint a halál és az élet közötti úton oda és vissza.
Élőként továbbfolytatni az életet a fiúnak a legnagyobb feladat. Látni a halált, érezni minden nap, minden percben, majd ezután értelmet találni a jelennek, a folytatásnak. A szerelemnek vagy az írásnak. Az utóbbi egyedül, ami értelmet adhat: kiírni mindent önmagunkból. A folytatás kérdőjeles, de lassan, sejtetően megindul. Ennek jele az evés motívumában mutatkozik meg. Az evés, a nem-evés a műben végig lényeges elemként szerepel. Ez utóbbi felé tart mindkét szereplő. Itt kap értelmet a cím, a Hollandi mártás. A színe, a sárga utal a májrákra, az anya megsárguló bőrére. Az ő halálát követően a fia képtelen megbarátkozni a sárga színnel. A tudattalanból tör elő a hollandi mártás sárga szósza, mint egy érthetetlen asszociáció. A férfi nem látja egyből az összefüggést. A zárás e motívum kibontása és értelmezése: a saját kezűleg elkészített hollandi mártás, és az apával való közös elfogyasztás. Önmagában már az éhségérzettel való evés is nagy lépés. „Régóta először voltam éhes.”- a könyv utolsó mondata, a folytathatóság finom sejtetése. Mindez egyelőre testi szinten, a haláltól az életig való eljutás alapjaként. Mellékesen jegyzem meg, a könyv borítója szintén sárga.
Balogh Robert a fiatal magyar írónemzedékhez tartozik, de már több irodalmi díjat is magáénak tudhat. Legújabb könyve énelbeszélésként olyan általános emberi létkérdéseket vet fel, melyekkel a ma embere küzd, vagy bármikor úgy alakulhat, hogy meg kell küzdenie velük.

 

Balogh Robert: Hollandi mártás
Noran, 2008.


Értékelés:

Hozzászólás ehhez:

Hollandi mártás

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: