Kikötő Online

Így adjuk el könyvünket

Dan Lungu: Hogyan felejtsünk el egy nőt – könyvkritika

Valahogy így kell címet adni egy könyvnek: Hogyan felejtsünk el egy nőt – ugyan melyik férfi ne cuppanna rá egy ilyen hívogató mondatra. Ráadásul a könyv hátulján is egy igen provokatív, kiragadott mondat áll, szóval minden adott, hogy bevigyék a vásárlót a málnásba. Mert Dan Lungu könyvében keresve sem találunk apró trükköket, hasznos praktikákat arra nézve, hogy miként szabaduljunk meg egy ex emlékétől, helyette kapunk egy hit és vallás kérdéseit feszegető, posztmodern hatású regényt.

Az újságíró Andit egyik nap, se szó, se beszéd faképnél hagyja a barátnője, Marga. A férfi egyrészt nő, másrészt szállás nélkül marad, úgyhogy egy ideig Setnél, egy különc, szektás öregembernél húzza meg magát. Andi eleinte vonakodva tekint a számára furcsa és idegen, szektás világra és a mélyen vallásos házigazdára, majd idővel barátság alakul a két férfi között. Lungu az egyszerű történetet egy frappánsnak szánt megoldással próbálja fűszerezni, a Hogyan felejtsünk el egy nőt-ben ugyanis két történetszál fut egymás mellett. Az egyikben Andi mesél egyes szám első személyben a szakításról (és minden másról), a másikban hagyományos, mindent tudó narrátor beszéli el Andi „megtérését”. Sajnos ez a technikai megoldás csak rövid ideig érdekes, leginkább azért, mert a két szál köszönőviszonyban sincs egymással. Nem egészítik ki, és nem ellenpontozzák egymást, egyszerűen csak futnak szépen párhuzamosan, minden különösebb funkció nélkül. Andi monológjai egy idő után már mindenről szólnak, csak a szakításról nem – néha pedig az se világos, hogy éppen ki beszél, például amikor a női testiség felfedezéséről van szó. Amúgy igazi agymenések ezek a világ apró dolgairól, egy nem túl eredeti elme tolmácsolásában.

Lungu könyve minden tekintetben a masszív, langyos középszer: hősünkre semmilyen külső vagy belső konfliktus nem vár; a szakításon gyorsan túllép, a beilleszkedése a szektások közé pedig végtelenül naiv, és már-már propaganda-ízűen zökkenőmentes. Mintha Dan Lungunak ez az egész csak ürügy lenne, hogy népszerűsítse kicsit a vallást (még Biblia-kvíz is van a könyvben), és hogy a világ legszeretetreméltóbb embereinek állítsa be a keresztényeket. Nincs ezzel semmi baj, csak nem biztos, hogy ennek a regény a legjobb forma. Ha Andi és Set között – két nagyon különböző világ – legalább néhány szópárbaj, teológiai vagy világnézeti vita lenne, már szólna valamiről a könyv, de nem: az egy szem pengeváltásuk is megoldódik egyetlen mondattal. Így aztán az ember olyan apró dolgoknak örül olvasás közben, mint például, hogy bepillanthatunk kicsit a román média és közélet (végtelenül korrupt) működésébe. Aminek viszont mindvégig örülni lehet, az a stílus, ami ugyan nem eget rengetően és sziporkázóan szellemes, de kétségkívül fiatalos, lendületes, és élvezetes – főleg az E/1-ben előadott részeknél.

Aki tehát arra számít, hogy majd egy szakítás után tollal és papírral a kezében nekiveselkedik Lungu könyvének és kijegyzeteli belőle a tuti receptet, az csalódni fog, aki izgalmakra, csavaros történetre vágyik, az szintúgy. Ha viszont beérjük az egyszerű történettel, és nem kaparjuk a falat attól, hogy egy cseppet megpróbálnak minket terelgetni, akkor elalvás előtt nyugodtan olvasgathatjuk a Hogyan felejtsünk el egy nőt.Garantáltan nem lesznek tőle rémálmaink.

Dan Lungu: Hogyan felejtsünk el egy nőt
Fordító: Lakatos Mihály
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2010.
Kötés: keménytábla, védőborító
Oldalak száma: 352
Bolti ár: 3490 Ft.
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Dan Lungu: Hogyan felejtsünk el egy nőt – könyvkritika