Könyv-jelző

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

Egy gyilkosság szociográfiája

Egyszerre krimibe oltott társadalomtörténet, és társadalomtörténetbe oltott nyomozás tanúja lehet Rubin Szilárd regényének olvasója. A Törökszentmiklóson az ötvenes évek derekán zajló gyilkosságsorozat részleteit kutató újságíró ...

Instant könyv, avagy az év legjobb könyve?

2012-03-09 08:36:40 Vaszari Judit
Címkék: könyv könyvkritika

Komoly kampány harangozta be az év elején Jonas Jonasson svéd elsőkönyves író regényét, és a kampány arra alapult, hogy ez egy nagyon vicces könyv. Valóban nagyon szórakoztató olvasmányról van szó, de az év legviccesebb könyvének járó címet azért így év elején még nem osztanám ki neki.

Óhatatlan a párhuzam vonása Forrest Gump és Allan Karlsson között, de eszembe jut Garp is, mint akivel csak megtörténik az Élet. Vagy módja vagy akarata vagy ereje nincs befolyásolni a vele történteket. Ha már valaki a huszadik század elején született és van szerencséje hosszú életet élni, akkor azzal megtörténik a történelem is. Forrest Gump és Allan Karlsson valahogy mindig a dolgok sűrűjébe kerül, gyönyörű állatorvosi lóként mutatja be élettörténetük a huszadik század „csodáit”: a globalizálódó, azaz egyre kisebbre zsugorodó Föld nevű bolygó rémes-keserves mindennapjait.

Tulajdonképpen ’kettő az egyben’-t vásároltunk, mert szépen, fejezetekben elkülönülve két párhuzamos történet bontakozik ki az olvasó előtt. Az egyik ott kezdődik, hogy a századik születésnapját ünneplő Allan hirtelen ötlettől vezérelve fogja magát és kilép a szociális otthonbeli szobájának ablakán, és elindul. Csak úgy el. Hogy aztán elképesztő és groteszk helyzetekbe kerüljön, elképesztő sok pénzhez jusson, aminek egyenes következménye, hogy egyszerre kezdi üldözni az alvilág és az igazságszolgáltatás. A másik történet éppen száz évvel korábban kezdődik, Allan születésével, és aztán jut el a könyv végére napjainkig, ahol egy pillanatra találkozik a két szál. Kicsit önmagáért való a második történet elbeszélése, valahogy a végén össze kellett hozni a két sztorit, hogy igazoljuk, miért is kerültek egy könyvbe. A történelmi szál itt-ott unalmas is, néhol nagyon leül a sztori, szembe a jelenkori történettel, ami krimi gyorsasággal pereg és annyira elképesztő néhol, hogy attól hiszi el az ember, hogy akár igaz is lehetne. Kár érte, jobb lett volna a két történetet kicsit jobban összedolgozni.

Mindenesetre mindkét szál elképesztő figurákkal hozza össze az olvasót. Bizarr, ahogyan a kávét töltögető Allan Los Alamosban megoldja az utolsó rejtélyt, ami az atombomba elkészítésének útjában áll, hogy utána aztán az asztal alá igya Truman elnököt épp Rosevelt halála napján. És aztán forrest gumpi egyszerűséggel elárulja a titkot egy orosz tengeralattjáró fedélzetén az oroszoknak is, majd aztán Indonéziának is. Hogy Mao Ce Tung és Kim Dzsongil, meg Sztálin és Churchill, az iráni titkosszolgálat meg a kecsketejből készült pálinka, De Gaulle és a SALT1 hogyan lesz egy történetté, nos, az már az író minden elképzelést felülmúlóan abszurd, ugyanakkor aprólékosan kidolgozott agyszüleménye. A jelenkori svéd társadalmi keresztmetszet, a vizsgálóbíró, a rendőrfelügyelő, a kisstílű gengszterek, az örökségből majdnem 30 diplomát szerző ingyenélő és társaik is megérnek egy misét.

Nem tudom megjegyzés nélkül hagyni, hogy még olyan skandináv regényt nem olvastam, amiben különféle társadalmi helyzeteket ne villantottak volna fel, közép-kelet-európai számára szájtátásra késztető módon. Ebben a történetben nagyon viccesnek találtam, amikor a vizsgálóbíró megjegyzi, hogy mennyire utálja szabad sajtót – mert annak van ereje őt intézkedésekre, nyilatkozatok megtételére kényszeríteni, és a másik aspektusból, az egyéni attitűdök szempontjából nagyon vicces, amikor Allan visszautalja az államnak a nyugdíjának azt a részét, amit nem tud elkölteni. Ezeket a motivációkat azt hiszem, mi csak szeretnénk érteni. De legalább szeretik a magyar pezsgőt.

Summa summarum Jonas Jonasson egy jó első könyvet írt, akár írhatott volna mindjárt kettőt, és akkor lehet, hogy nem fanyalognánk a koherencia hiánya miatt. Stílusa letisztult, gördülékeny, alakjai kidolgozottak, esendőségükben szerethető mesehősök. Jól szórakoztam.

Jonas Jonasson
A százéves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt
Athenaum, 2011
416 oldal
3990 Ft

Hozzászólás ehhez:

Instant könyv, avagy az év legjobb könyve?

Milyen nap van ma?