Kikötő Online

Író a konyhapult mögött

Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai - könyvkritika

Anthony Bourdain egy különc séf. Az ő konyhája nem arról híres, hogy makulátlan előéletű munkások dolgoznak benne, hogy minden olyan finom és lágy, mint az első osztályú étterem konyhájának falain túl. Anthony Bourdain konyhájában a megnövekedett tesztoszteron, az állandó káromkodás, sietség és káosz az úr. Vagyis maga a séf, aki mindezt mégis összefogja, irányítja, és azt teszi, amit tennie kell.

A kétezres évek hajnalán írott könyv mára már bejárta az egész világot, és olyan hírnevet, elismertséget hozott Anthony Bourdain-nek és a La Halles konyhájának, amilyet Jamie Oliver, Gordon Ramsay vagy Nigella Lawson tudhat magáénak. Bourdain velük szembeni különlegessége azonban nem a főzőtudományában rejlik, hanem az írásművészetében, ugyanis a valóság show-k és a szakácskönyvek ellenében egy minden sorában élvezhető és tanulságos életrajzi regényt írt.

A borítóra pillantva és a regénybe beleolvasva az állapítható meg, hogy ez egy egészen egyszerű bestseller. De ez nem így van. Ahogyan egyre közelebb kerülünk az író/főhős bensőbb világához, áttörve a káromkodásokból épült durva falakon, úgy kezd maga az írás is magával ragadni. Valahol a harmadik fejezet környékén új perspektívát mutat, az olvasó villámcsapásként rájön valamire, ami megdöbbenti: ez a könyv jól lett megírva.

Elsőként egy klasszikus önéletrajzi regény formáit hordozza. Az író, aki egy személyben a főhős is, visszaemlékezik a múltjára, miközben reflektál a jelenre. Az élet azon szakaszait tartja említésre méltónak, amik eljuttatták oda, ahol most tart. A többivel nem is foglalkozik, nemes egyszerűséggel átugrik rajtuk. Megismerjük a gyermekkor pillanatait, az első osztrigaevést a francia tengerparton, a diákmunkát Mario Cape Cod-i szezonális éttermében, a szakácsiskolát és mindazt a megaláztatást, sikerélményt és fékevesztett szórakozást, amit elengedhetetlenül fontosnak ítélt az úton, és ami a tűzhely mögé vitte.

Élményeit rendkívül szubjektív módon adja elő, nem gondolva arra, hogy néhol sértő vagy nyomdafestéket nem tűrő módon szólal meg. Bemutatja kollégáit, Stevent, a sous-séfet, aki közelebb áll hozzá tulajdon feleségénél; a világ legfinomabb kenyerét sütő Adam Vezetékneve-Ismeretlent; az ecuadori konyhai kisegítőket és a hozzájuk kötődő legemlékezetesebb kalandjait. Minden történet piszkos, kemény férfias és tele van a ’80-90-es évek narkóval átitatott bódulatával.

Mindezek ellenében jelenik meg a konyhaművészet szociográfiája, ahol mértani pontossággal sorra veszi, mi minden kell egy induló konyhába, hogyan áll össze a szakácsok hierarchiája, és mit kell tudnia egy séfnek, hogy tökéletesen tudjon vezetni egy konyhát. Mindeközben Bourdain magánéletéről mindössze annyit tudunk meg, hogy van egy Nancy nevű barátnője (később felesége), és ideje nagyobb részét narkózással és bulizással tölti. Vajon mit csinál mindeközben Nancy?

A könyv „jól megírtsága”, rövid etapokból álló formája, az olvasókkal való állandó kommunikálása és az erős transzgresszív jellege az önéletrajzi regénytől egyenesen az amerikai minimalista próza irányába tereli a mű besorolását. A durva éjszakai kilengések ugyan nem jutnak el a gyomorforgató kategóriába, szimplán megmaradnak a szemöldökráncolásnál és a még lenyelhető agresszivitásnál. Ez az agresszivitás a regény mozgatórugója, ami az utolsó fejezetek felé kezd kiveszni a könyvből, ahogy az író életéből is eltűnik a drogokkal és alkohollal teli ifjúság. Egészen addig ennek az elvén épül a cselekmény (lásd a Nancy-s részek kimaradását), kielégítve az olvasót, aki a rejtett vagy akár nyílt brutalitásra (Ellis, Palahniuk regényei) nevelve veszi a kezébe a könyvet. Nem is meglepő a sorok között megbúvó durva világ, amit a mindennapi élet legtermészetesebb gesztusaként ír le Bourdain.

„A konyha nem nőknek való” – mondja, és néhol be kell látni, igaza van. A trágár, tesztoszteronnal töltött átlagos beszélgetések és a vég nélküli kihasználások mindennaposak a konyhában. Kemény világ egy kemény férfival, aki úgy pózol a borítón, mintha háborúba indulna. Itt nincsenek titkok, Bourdain nyílt kártyákkal játszik, a züllött élet után felfedi azt a pillanatot is, amikor rájött, hogy döntenie kell: normális életet akar élni vagy belehalni a drogokkal teli éjszakákba. Jól döntött, és könyvével bebizonyította, hogy akaraterővel, tehetséggel és áldozatokkal bármit el lehet érni, séfként még világhírű íróvá is lehet válni.
 

Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai
fordította: Csillag János, Gyimes Katalin
kiadó: Tericum
kiadás éve: 2004
oldalak száma: 376
bolti ár: 2 440 Ft

Hozzászólás ehhez:

Antony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai - könyvkritika

• 1. Margarita 2010-12-15 11:47:24

  Bizony ez az ember elég különc. Volt műsora is, elég merész dolgokat kipróbált. Mindent megkóstolt, amit eléje raktak, akármilyen nemzet konyhájáról légyen szó.