Könyv-jelző

Egy európai

Durica Katarina Szökés Egyiptomba című regényének borítója lányregényt ígér a populáris fajtából, de úgy tűnik, inkább csak a „komolyabb” témákat akarja vele eladni.

Az Ember meg a Rendszerváltás

Mi a demokrácia? Demokrácia-e messziről illatozó mosószerrel felmosni a lépcsőházat lakógyűlés előtt, meg frissen sült pogácsával megvásárolni a lakók jóindulatát? Érettek-e a demokráciára azok, akik ...

Még tanmesének is rossz

Hát még így sem jártam könyvvel. Kétszer hittem azt, hogy már befejeztem, pedig még most sem. Sokkal többet nem is lehet elmondani róla. A legújabb ...

Egyszer volt … egy urban fantasy

Új divat van kitörőben. De az is lehet, hogy már körülöttünk tombol régóta, de a szele engem csak mostanság csapott meg. Az urban fantasy nem ...

Egy gyilkosság szociográfiája

Egyszerre krimibe oltott társadalomtörténet, és társadalomtörténetbe oltott nyomozás tanúja lehet Rubin Szilárd regényének olvasója. A Törökszentmiklóson az ötvenes évek derekán zajló gyilkosságsorozat részleteit kutató újságíró ...

Két hold van az égen

Murakami Haruki: 1Q84 Ezerkülöncszáznyolcvannégy - könyvkritika

2012-02-10 12:58:59 Vaszari Judit

Bevallom, függő vagyok. Szeretem legeltetni a szemem a könyvespolcnak azon szakaszán, ahol a fehér könyvgerinceken fekete és piros betűkkel virít Murakami Haruki neve. Az elmúlt héten alig vártam, hogy elcsendesedjen a ház, és belemerülhessek a legújabb Murakami-világba. Ehhez tökéletes hátteret szolgáltatott a mindent beborító hótakaró. Olvastam többeket, hogyan, mit írnak róla és könyveiről. Senki sem talált fogást rajta, mindenféle jelzővel illetik: mágikus realizmus, szürreális álmok, magányosság.

A legújabb – sajnos, magyarul még csak az első két kötettel megjelenő - regénye, az 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy) segít kicsit megfogni őt, itt-ott elcsöpögteti írói hitvallását. Egyrészt a történetből magából kirajzolódik viszonya az íráshoz, hiszen a főszereplő is regényt ír (egyet csak formába önt, egyet pedig maga kezd papírra vetni). Másrészt expressis verbis is a szájába adja a főszereplőnek, mitől is működik egy történet: „… a történetrengeteg a dolgokkal világos kapcsolatban áll és nem ad egyértelmű problémamegoldást. Ebben különbözik a matematikától. Az irodalom feladata nagyjából abban fogható meg, hogy egy problémát más formába öltöztet…sugallja a tanulságot… Olyan ez, mint egy érthetetlen varázsszó egy kis papírdarabon. Olykor elveszíti csalhatatlanságát és igazándiból nem is lehet azonnal hasznát venni, ám a lehetőség benne rejlik”. „Az író nem oldja meg a kérdéseket, hanem felteszi őket”- idézi Csehovot.

Az 1Q84 abban is különbözik eddigi regényeitől, hogy sokkal tovább úgy tűnik, hogy ez egy „normális” történet, itt játszódik a valós világban. Egy-egy utalás található csak arra, hogy a háttérben valami kibontakozóban van, valami furcsa, valahogy a dolgok nincsenek a helyükön, de gyakorlatilag a második kötet első harmadáig a földön járunk. Távol-keleti földön, a maga - európai szemmel nézve - légies, udvarias, idegen módján. Aztán persze megérkezik a várva-várt murakamis fordulat, minden felborul, minden más megvilágításba kerül, lényegtelenné válik a földrajzi hely, a kultúra, csak 1Q84 van.

Természetesen nem véletlen az utalás 1984-re, egészen meglepő módon ezt is – Murakamihoz képest – szájbarágós módon Ebiszuno professzor elmagyarázza: a Nagy Testvér metaforájával megjövendölt zsarnokság 1984-re túlságosan könnyen leleplezhetővé vált, de ez nem jelenti azt, hogy elkerülhetővé is. Helyette a little people irányítja az életet. „A little people szemmel nem látható létezés. Jó-e vagy rossz, testben létezik-e vagy sem, mindezt nem tudhatjuk.” Korábban Aomame, az egyik főszereplő már gondolkodott azon, hogy tulajdonképpen mit jelent az embernek a szabadság? „Ha mondjuk sikerül kiszabadulnia kalitkájából, vajon nem éppen ezzel kerül megint egy másik, nagyobb ketrecbe?” És eljött az a pont, amikor átlépünk egy olyan világba, elérkezünk a meseszövés olyan tartományába, amikor már nem biztos, hogy értelmet, magyarázatot kell keresni. A Murakami-történeteket elég érezni.

Sok mindenen lehet gondolkodni az 1Q84 kapcsán. A korábban idézett csehovi gondolatot következesen végigviszi a történetírásban Murakami, sok kérdést feltesz. Létezik-e abszolút igazág: eldönthetjük-e, hogy birtokában vagyunk, és ennek fényében ítélkezhetünk és az ítéletet végre is hajthatjuk? Létezik-e szabad akarat? Mint minden Murakami sztoriban, itt is megjelenik a magányosság, mint alapélmény. Létezik-e magányosság? „Az emberi élet magányosra van alkotva, de nem függetlenre. Egy életbe bizonyos pontokon más életek is bekapcsolódnak.” Mi a jelentősége a múltnak? Hogyan vált a jövő 1984-e a ma 1Q84-évé. Mindenki számára azzá vált-e? „ A történelem a kollektív emlékek gyűjteménye, ha ezt elvesszük vagy átírjuk, az egyéni létünknek nincs mire támaszkodnia.” Lehetséges –e kibújni a bőrünkből, túl tudunk-e lépni a neveltetésünkön, vagy azokat a gátakat, korlátokat mindvégig magunkban hordjuk? A gyermekkorban megtapasztaltak kitörölhetetlen nyomot hagynak, és eleve meghatározzák sorsunkat? Talál-e Tengo megnyugvást, mikor kiderül az igazság a származásáról? Egyáltalán, szereplőink ki akarnak-e lépni a magányosság „légből szőtt gubójából”? Tengo írja Aomame történetét vagy fordítva? Vagy mindkettejüket a little people alkotja?

Ez egy nem tipikus murakamis regény, épp ezért lehet nagyon vagy kevésbé szeretni. A szöveg szokásos légiessége, az írói zsenialitás, a „sejtetésre épülő írásmód” azt hozta, amit vártunk. Mindent, amit megszoktunk, megkapunk. Kicsit talán kevésbé szürreálisan, kicsit talán könnyebben emészthetőbben mint eddig, de vitathatatlanul murakamisan. Lesz-e megoldás a harmadik kötetben? Alig várom, hogy kideríthessem, bár nem nagyon számítok rá.

„ A little people immár szinte benne léteznek. Hogy mi a jelentésük, az őszintén szólva Tengo számára sem világos, de különösebben nem is lényeges... A Légből szőtt gubó, mint történet, sok embert magával ragad. Magával ragadta Tengót, magával ragadta Komacut, magával ragadta Ebiszuno professzort. És döbbenetes számú olvasót is magával ragad. Mi kell ennél több?”


(Az idézetek az 1Q84-ből származnak.)
 

Murakami Haruki
1Q84 Ezerkülöncszáznyolcvannégy

Geopen Könyvkiadó, 2011
1. kötet 509 oldal, 3990 Ft
2. kötet 469 oldal, 3990 Ft

 

Hozzászólás ehhez:

Murakami Haruki: 1Q84 Ezerkülöncszáznyolcvannégy - könyvkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. Dávid Péter 2012-03-11 20:39:50

    A recenzió szerzőjéhez hasonlóan a mi polcunkon is ott sorakoznak a fehér kötetek, ami megjelent tőle eddig angolul, az hiánytalanul, mind. Ez a trilógia nagyon elüt az eddigi munkáitól: az első és második kötet az én ízlésem szerint szerkesztői olló után sikolt. Amikor tegnap -- végre! -- hozzájutottam a harmadikhoz, és belefogtam, annyira fölháborítónak találtam, hogy szinte kedvem lett volna földhöz vágni. Mintha elfelejtette volna a szerző, mivel ér véget a második kötet. Vagy mintha a második kötetből -- egyébként helyesen -- kihagyott részekből kezdené fabrikálni, kvázi újrahasznosítással, a harmadikat. Nem is tudom, mit gondoljak... Persze még így is rajongok érte és bizonyosan elolvasom. Ám a fölháborodásom valóságos.