Kikötő Online

Kondor Vilmos: Budapest romokban - könyvkritika

A kiadó dicséretével kezdeném. Agave könyvet érdemes vásárolni, külcsínben is minden igényt kielégítenek, szép fedlap jó anyagból, és témában is olyanokat hoz, amire bárhol, bármikor kapható vagyok. Jelen esetben ez a téma a magyar detektívregény, melyről nálam sokkal jobban hozzáértők már megírták, hogy ez nagyjából most teremtődik meg Kondor Vilmos könyveivel. Személy szerint én nosztalgiával gondolok vissza Mattyasovszky Jenő Hód sorozatára is, de ezt minden minősítés nélkül teszem, mert nem bíznék meg a saját magam kora tinédzserkori értékítéletében.

Kondor Vilmos tehát irodalomtörténetet ír a Gordon-történetekben. Az öt részesre ígért sorozat negyedik köteténél tartunk, a történet a második világháború utáni Budapesten játszódik. Sajnos, nem mindegyik részt olvastam, ez mindjárt jelzi is, hogy prioritási sorrendemben nem került első helyre (Murakami Haruki regényeit pl. számon tartom, mikor, hol jelenik meg végre a következő). Értelmes időtöltésnek azonban feltétlenül ajánlanám.

Az a baj, hogy emlékeztetnem kell magam arra, hogy krimit olvasok. Igazából nem is tudom, mit kell megfejteni, mi a bűnügy. A krimikre jellemző feszesség, tömörség hiányzik. A gyanúsan öngyilkossá lett Lőrinczi után nyomozunk vagy a royalista-fasiszta összeesküvők merénylete tárgyában? Szétfolyik a történet. Gordon Zsigmond ebben a kötetben nem győz meg arról, hogy ő lenne az évszázad nyomozója. Állandóan sejteti a történet írója, hogy a nyomozó ismer valami nagyobb, mélyebb összefüggést, de annyira homályosan, hogy egy idő után már nem is hiszem el neki. Arról nem is beszélve, hogy teljesen nem is értem a megfejtést, a végén már mellékszálként kezelt merénylet lezárása pedig egy gyenge vicc még gyengébb csattanójának tűnik. Kár volt érte, sokkal inkább a történetbe illett volna, ha meghagyja az író a politikai szálat.

A történettől eltekintve – már ha lehet – sok vonatkozásban nagyszerű a könyv. A stílus letisztult, gördülékeny, választékos, szívesen olvasom. Vannak kifejezetten erős jelenetek, például amikor a karácsonyozó családra törnek rá az oroszok, vagy amikor Gordon a sérülését szerzi. A korrajz pedig egyenesen zseniális. A háborút túlélő Budapest újjáéledésének lehetünk szemtanúi, amikor még élnek a háborús beidegződések, még egy-egy nagyobb csattanásra mindenki hasra veti magát, amikor még nincs mit enni, de a szórakozóhelyek már megnyitottak, igaz, hogy csak többször leforrázott teát és kávét lehet kapni. A Margitszigetre még csak a Manci-hídon lehet átmenni, a medencében is csak félig van víz – az is csak ritkán. A pengő már értéktelen, már hallani lehet a forintról, mindenki ügyeskedik, ki a túlélésért, ki másért. Virágzik az áru- és embercsempészet miközben takarítják a romokat. Híres történelmi személyiségek vonulnak fel a lapokon, élettel telnek a történelemkönyvekből ismert nevek.

A borzalom után egy újabb felfoghatatlan korszak körvonalai látszanak kirajzolódni. Már működik az Andrássy út 60., egyelőre társadalmi támogatottsággal dolgoznak a népbíróságok. Dicséretre méltó mindenképpen, hogy az író nem ítéli meg, csak dokumentálja a korszakot. Objektív marad, hiszen így lehet hiteles. Ötös skálán csillagos hármasra értékelném, és nem bántam meg, hogy elolvastam. Egyet nem hiszek el: a rendszer akkorát nem hibázhat, hogy azt, aki ennyire szabadság-és igazságpárti, aki magán tapasztalta már az Andrássy út 60. hatékonyságát, aki nyíltan ellenük van, hogyan úszhatta meg? Nem sétálhat Gordon mindezek után nyugodtan Budapest utcáin. Ennél sokkal kevesebbért szúrták magukat nyakon (kis segítséggel) emberek. Lehet-e valaki annyira humanista, hogy amerikai útlevél birtokában, családostól itt akarjon maradni? De ez már nem a mese része, és a valóság néha még bonyolultabb, mint azt elképzelni merjük.

Kondor Vilmos: Budapest romokban
Kiadó: Agave Könyvek, 2011
Terjedelem: 272 oldal
Ára: 2980Ft
 

Hozzászólás ehhez:

Könyvkritika | Kondor Vilmos: Budapest romokban