Kikötő Online

Mindenkire jó egy kabát

Lackfi János: A legnehezebb kabát, Történetek - könyvkritika

Milyen egy nehéz kabát? Lóg az emberen, húzza a szövet súlya a vállakat, mintha gondokat cipelne viselője a zsebeiben. Kabátot ritkábban veszünk, mint más ruhadarabot, egy jó szövetkabát évekig öltöztet. A kabát mi magunk vagyunk, mindenkinek van egy felöltője, egy története. Lackfi János novelláinak szereplőit életük egy rövid pillanatában látjuk, de a történeteik levehetetlenül jellemzik egész életüket. Kicsit zavarba hozó a cím: A legnehezebb kabát, Történetek avagy A legnehezebb kabáttörténetek.

„Történetek pedig nincsenek” - cáfol rá rögtön Lackfi János a könyv fülszövegében. Vagyis mondhatnánk, egyetlen történet van csak, egy hosszú történetfolyam – „egy szakadatlan történés-láncolat” -, amelybe minden ember beleilleszkedik a maga életével. Itt jön a kabát is a képbe. Képzeljük el, ha összekötnénk minden kabát ujját, és egy hosszú sormintát kapnánk, mint amilyet gyerekkorunkban papírból vágtunk ki. Az egyik oldalt nem volt szabad elvágni, amikor a kisember alakot gondosan körbekanyarítottuk kisollóval. Így széthúzva, sok, egymás kezét markoló figurát kaptunk.

Valahogy így karolnak egymásba Lackfi történetei is. Sorsok, életek, amelyekbe egy rövid idő erejéig bepillantást nyerhetünk. A végén vagy már az elején is minden élet kisebb-nagyobb tragédiát hordoz magában, amely lassan telepszik az olvasóra, majd hirtelen robban. Mindenkinek van egy furcsa szokása ebben az elkeseredett világban, egy olyan vonás, amely kiemeli a legegyszerűbb embert is a sors szüntelen, folyásából.

A padon üldögélő Palibátya kerekes kocsival jár, elveszítette a lábát, de férfiassága helyén van, amit pajkosan gyakran hangoztat is az arra járó leánykáknak. Palibátya dróttal hálózza be a világot, nemcsak a gyakran kiürülő demizson oldalát. Eszter verset ír, az egyetlen állandó erő az életében, hogy képes rácsodálkozni még az életre. Önmagát gyógyítja, kimenti magát a rosszból, melynek szörnyűségeit már csak testével szenvedi el. „Eszter fejben ír, és odaírja magát az illatárban elúszó virágok közé”, amikor a sötét Mazda este bekanyarodik a parkolóba, Eszter ír, és szépre gondolt, „egy újabb tájba lép át két nagy pofon között”. A legnehezebb kabát Zsuzsa nénié, a könyvtár ruhatárosáé. A ki-be adott kabátok súlya, a fogas és a kiszolgáló pult között megtett távolság nehezíti évről évre a vállára nehezedő magányt. Mindenkit jellemez a kabátja. A fiatal, könyvtárba járó Péteré elmeséli, hogy tanyán lakik, kevés a pénze, és egyedül lóg zárásig a könyvtár fogasán. Talán örökre, a sorsok megmásíthatatlanok, újraírhatatlanok.

A könyv a Bestáriumban is folytatja a sorsok elbeszélését. Az ember nem csupán antropomorfizálja a körülötte lévő világot, hanem embertársait hasonlítja állatokhoz. Azt azért nem mondják ki a történetek, hogy mind állatok volnának, csak hogy egy-egy állat tipikus vonása visszaköszön bennük. A felháborodott férfi a négyes metró megépítését szidalmazza, a fővárosi közlekedés lassúságát és bajait: „Most őszintén, hol van még egy föld alatt körbehajókázható város a világon?”(Teknős). Az idő határai eltolódnak, múltbeli figurákká válik az elbeszélő. Nemecsek Ernő naplójából olvassuk a Mínusz öt szint történeteit. Az Egy kalauz szerelmeiben Kosztolányi Dezső hangján szólal meg a történet, mintha Kosztolányi magát írná vissza a novellába.

A humor keserű és szorongó helyzeteken keresztül mutatkozik meg Lackfi történeteiben. Egyszerre válik különccé és szerethetővé minden megírt sors, ugyanakkor szeretnénk kikerülni, meg nem történtté tenni őket, levenni a nehéz kabátokat az alattuk roskadó vállakról. Történetek mégis vannak, addig biztosan, amíg van, aki megírja őket.

Lackfi János: A legnehezebb kabát, Történetek
Helikon, 2011
Oldalak száma: 174
Borító: cérnafűzött, keménytáblás
Bolti ár: 2990 Ft

 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Lackfi János: A legnehezebb kabát - könyvkritika