Könyv-jelző

Rabok legyünk vagy szabadok

Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.

De kicsoda Szágundelli?

 Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...

A római kém - könyvkritika

Címkék: könyv könyvkritika

A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...

Mentés másként

Címkék: könyv könyvkritika

Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...

Némafilmről gyerekeknek

Címkék: könyv könyvkritika

A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.

Mindenkire jó egy kabát

Lackfi János: A legnehezebb kabát, Történetek - könyvkritika

2011-08-18 08:39:09 Takács Tímea

Milyen egy nehéz kabát? Lóg az emberen, húzza a szövet súlya a vállakat, mintha gondokat cipelne viselője a zsebeiben. Kabátot ritkábban veszünk, mint más ruhadarabot, egy jó szövetkabát évekig öltöztet. A kabát mi magunk vagyunk, mindenkinek van egy felöltője, egy története. Lackfi János novelláinak szereplőit életük egy rövid pillanatában látjuk, de a történeteik levehetetlenül jellemzik egész életüket. Kicsit zavarba hozó a cím: A legnehezebb kabát, Történetek avagy A legnehezebb kabáttörténetek.

„Történetek pedig nincsenek” - cáfol rá rögtön Lackfi János a könyv fülszövegében. Vagyis mondhatnánk, egyetlen történet van csak, egy hosszú történetfolyam – „egy szakadatlan történés-láncolat” -, amelybe minden ember beleilleszkedik a maga életével. Itt jön a kabát is a képbe. Képzeljük el, ha összekötnénk minden kabát ujját, és egy hosszú sormintát kapnánk, mint amilyet gyerekkorunkban papírból vágtunk ki. Az egyik oldalt nem volt szabad elvágni, amikor a kisember alakot gondosan körbekanyarítottuk kisollóval. Így széthúzva, sok, egymás kezét markoló figurát kaptunk.

Lackfi János: A legnehezebb kabát könyvkritika kép1

Valahogy így karolnak egymásba Lackfi történetei is. Sorsok, életek, amelyekbe egy rövid idő erejéig bepillantást nyerhetünk. A végén vagy már az elején is minden élet kisebb-nagyobb tragédiát hordoz magában, amely lassan telepszik az olvasóra, majd hirtelen robban. Mindenkinek van egy furcsa szokása ebben az elkeseredett világban, egy olyan vonás, amely kiemeli a legegyszerűbb embert is a sors szüntelen, folyásából.

A padon üldögélő Palibátya kerekes kocsival jár, elveszítette a lábát, de férfiassága helyén van, amit pajkosan gyakran hangoztat is az arra járó leánykáknak. Palibátya dróttal hálózza be a világot, nemcsak a gyakran kiürülő demizson oldalát. Eszter verset ír, az egyetlen állandó erő az életében, hogy képes rácsodálkozni még az életre. Önmagát gyógyítja, kimenti magát a rosszból, melynek szörnyűségeit már csak testével szenvedi el. „Eszter fejben ír, és odaírja magát az illatárban elúszó virágok közé”, amikor a sötét Mazda este bekanyarodik a parkolóba, Eszter ír, és szépre gondolt, „egy újabb tájba lép át két nagy pofon között”. A legnehezebb kabát Zsuzsa nénié, a könyvtár ruhatárosáé. A ki-be adott kabátok súlya, a fogas és a kiszolgáló pult között megtett távolság nehezíti évről évre a vállára nehezedő magányt. Mindenkit jellemez a kabátja. A fiatal, könyvtárba járó Péteré elmeséli, hogy tanyán lakik, kevés a pénze, és egyedül lóg zárásig a könyvtár fogasán. Talán örökre, a sorsok megmásíthatatlanok, újraírhatatlanok.

A könyv a Bestáriumban is folytatja a sorsok elbeszélését. Az ember nem csupán antropomorfizálja a körülötte lévő világot, hanem embertársait hasonlítja állatokhoz. Azt azért nem mondják ki a történetek, hogy mind állatok volnának, csak hogy egy-egy állat tipikus vonása visszaköszön bennük. A felháborodott férfi a négyes metró megépítését szidalmazza, a fővárosi közlekedés lassúságát és bajait: „Most őszintén, hol van még egy föld alatt körbehajókázható város a világon?”(Teknős). Az idő határai eltolódnak, múltbeli figurákká válik az elbeszélő. Nemecsek Ernő naplójából olvassuk a Mínusz öt szint történeteit. Az Egy kalauz szerelmeiben Kosztolányi Dezső hangján szólal meg a történet, mintha Kosztolányi magát írná vissza a novellába.

A humor keserű és szorongó helyzeteken keresztül mutatkozik meg Lackfi történeteiben. Egyszerre válik különccé és szerethetővé minden megírt sors, ugyanakkor szeretnénk kikerülni, meg nem történtté tenni őket, levenni a nehéz kabátokat az alattuk roskadó vállakról. Történetek mégis vannak, addig biztosan, amíg van, aki megírja őket.


Lackfi János: A legnehezebb kabát, Történetek
Helikon, 2011
Oldalak száma: 174
Borító: cérnafűzött, keménytáblás
Bolti ár: 2990 Ft


 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Lackfi János: A legnehezebb kabát - könyvkritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: