Kikötő Online

Misztikus és profán közösségrajz

„Urban titokban már kiskorában arra készült, hogy elhagyja Jasna Horkát. Hogy nem hajlandó itt leélni az életét, és zsír- meg szalonnaszagú szénnel fűtött nyári konyhák egyikében megöregedni, és ócska, befőttes gumikkal egyben tartott rádiókon csavargatni sötét és unalmas téli délutánokon a potmétert, hátha bejön a hegyek között valami adó, és hátha sikerül elütni valamivel a napot.”

A nova (vagy noah) névvel illetett szőlőfajta bőven termő, de silány minőségű növény, amelyből ócska, sokak szerint káros bor készíthető - bőségesen. Nem tűnik véletlennek, hogy a felvidéki Kálmán Gábor első regényének ezt a címet adta, hiszen a képzeletbeli (cseh)szlovák falu határában tömegével termett az ócska bor, amelynek a falu embereire, társadalmára kifejtett hatása átitatja a könyv lapjait.

A vékony, pár nap alatt elolvasható könyv nem is igazán regény, hanem szorosan összekapcsolódó novellák füzére. A 11 rövidebb írás helyszíne és szereplői megegyeznek, a történések, cselekmények is, már amennyiben beszélhetünk eseményekről egy olyan faluban, ahol a II. világháborút követően szinte megállt az élet. A novellák ugyanazokat az eseményeket és legendákat járják körbe különböző szereplők nézőpontját követve. Így gyakorlatilag a falu életének csupán néhány eseményét ismerheti meg az olvasó, azonban ezeknek az eseményeknek, köszönhetően az eltérő nézőpontoknak, felvillan a különböző, társadalmon belüli értelmezésük. Ennek az elbeszélői technikának az eredménye tulajdonképpen, hogy nem beszélhetünk novelláskötetről, de regényről sem.

A sosemvolt falu (Jasna Horka) egyrészt talán általános típusként is értelmezhető az olvasás során, mert olyan, számunkra is ismerős megoldásokkal, véleményekkel és hozzáállással találkozhatunk, amelyekből elgondolhatjuk, hogy milyen is lehetett a 20. század második felében egy apró, közép-európai falu élete. Ugyanakkor különleges is (a szónak az átlagostól eltérő értelmében), mert a lakosok babonái, félelmei és véleményei egy bolondos, furcsa és öntörvényű közösség képét rajzolják meg. A fülszöveg szerint a novellák a falu történetét adják ki, azonban olyan történettel találkozunk, amelyben az idő szinte a mozdulatlanságig lelassult, és a közösség (társadalom?) mindennapjait bizonyos emberek eltűnése, halála vagy összeveszése sem zavarja meg.

Ugyanakkor azért is érezhetjük, hogy elvarázsolt és valós létezés között lebeg a falu, mert a cselekmény alapmotívumai nem másítják meg az ismert társadalmi, történeti eseményeket (téeszesítés, a II. világháború, rendszerváltás), de mégsem olvashatjuk fikcionalizált társadalomtörténetként a kisregényt, hiszen ezek az események inkább a hátteret adják a falu közössége életének, ahol oly sok hétköznapi furcsaság történik. A szerző kulturális gyökerei egyértelműen meghatározzák a szöveget, felismerhetőek a tipikus csehszlovák hétköznapok, illetve azok tipikus ábrázolása (legyen szó abszurd humorról, babonákról vagy szomorkás, keserédes emberi viszonyokról), ily módon Kálmán Gábor első regényét (bizonyos mértékig) a hrabali hagyomány folytatásának is tekinthetjük.

Jómagam arra számítottam, hogy mélabús szocialista hétköznapokkal találkozom a szöveg olvasása közben, de némiképp csalódnom kellett. Tény, hogy a szövegben markánsan nem megjelenő időhatárok a szocialista korszakot jelölik ki, de egy-egy kifejezés, aspektus vagy jellegzetesség leírásán túl nem egy társadalmi, történeti attitűd uralja a szöveget (már csak a lineáris időfelfogás elvetése végett sem). Egy képzeletbeli, olykor kísérteties, olykor földhöz ragadt falu néha babonás, szinte mindig alkoholgőzben úszó, a “helyi” kollektív emlékezet momentumai által meghatározott narratívája - legyen szó a falu malmában kísértő cigánylányról, a folyton elvágyódó és végül el is költöző munkásról, a közösség törvényeire fittyet hányó, pálinkán élő erdészről, vagy az erkölcscsősz tanárnőről, akit végül egy volt diákja tesz magáévá a romos iskolaépületben.

„De a Nova aranyat ér, mondogatták mások, csak lenyomod a földbe a dugványokat, és négy év múlva borod van belőle. Burjánzik, mint a gaz. Ha magára hagyod, az első fára felkúszik, ott érnek be a fürtök a faágakon, szüretelhetsz szőlőt az almafáról is. A Nova elpusztíthatatlan, mondják, szembemegy Luciferrel is, ha kell. A Nova maga az élet.”

Az idézetek a könyvből származnak.

Kálmán Gábor
Nova
Kalligram Kiadó, 2011
134 oldal
2100 Ft.

Hozzászólás ehhez:

Misztikus és profán közösségrajz