Kikötő Online

Mondd, ne írd!

Kiss Ádám: Szütyiő - könyvkritika

Kiss Ádámot vicces figurának tartom, ezt nem árt az elején leszögeznem. Sőt, ebben a minősíthetetlenül felhígított, ilyen-olyan emberkékkel telezsúfolt, néha a színvonalat a béka feneke alá ejtő Showder Klubban a kifejezetten zseniálisak közé tartozik. Lehettek tehát elvárások vele és a könyvével kapcsolatban. A Szütyiő azonban két okból is csalódás: egyrészt, mert Kiss Ádám mindent bele akart zsúfolni, mégis kevés a könyv, másrészt mert ismét kiderült, hogy ami elmondva vicces, az leírva nem feltétlenül az.

Én eleve a dumakönyv fogalmát nem tudom hova tenni; oximoron ez, mint a békeharc vagy az élőhalott. Kiss se tudta, hogy mit kéne kezdeni ezzel a könyvvel: leírni, amit már elmondott egyszer színpadon? Vicces kis történetekkel sziporkázni? Leleményes, fiatalos marhaságokkal teletömni? Végül is minden kapott egy kis helyet a könyvben, ami így igazi ömlesztett sajt vagy vegyes felvágott lett. Meg is fekszi a gyomrunkat, mert egy-egy epizód alig pár oldal, aztán már jön is valami egészen más, aminek szintén vége, mielőtt elkezdődne. Színpadon ez működik: egy tízperces stand-upot fel lehet így építeni. Csapongva a témák közt, mindenbe belekapva, de semmit be nem fejezve. Könyvben ez fárasztó és idegesítő. Ha valamit remélni lehetett a Szütyiőtől, akkor az éppen az, hogy itt jut idő kifejteni, továbbcsavarni, újraértelmezni a poénokat. Hát nem: olvas, kacag, taps, tovább.

Túl nagy nevetésre ne készüljünk, már csak azért se, mert a könyv tokkal-vonóval 160 oldal, gyerekkönyvekbe való betűmérettel és sortávval. Másfél óra alatt kényelmesen kiolvasható (és újabb másfél óra alatt könnyen el is felejthető). Akik ismerik Kiss Ádámot, kívülről fújják a dumáit, azok még kevesebb kacajra készüljenek, mert a könyv felét nyugodtan átlapozhatják. Merthogy a Szütyiő elég nagy százaléka - mondjuk a fele - újrahasznosított alapanyag, a Showder Klubban, vagy itt-ott már elmondott történetek újraközlése. A hardcore-rajongóknak tehát cirka 80 oldal marad: ha a 3490 forintocskát elosztjuk ezzel a 80-nal, akkor megkapjuk, mennyibe kerül egy oldalnyi, eredeti, hamisítatlan „kissádám”.

Ezzel azonban még nincs vége a dolognak: hogy friss, ropogós Kiss Ádám-poénokra bukkanjunk, még át kell rágnunk magunkat némi zaccon. Fejtetőn nyomtatott szöveg, versikék, horoszkóp, eszperente-agymenés. Plusz a fényképek. A hasznos matéria aránya tehát tovább csökken. Végül azért eljutunk az érdemi részhez, vannak original Ádám-sztorik, a jól ismert témákkal: BKV, MÁV, parkolóőrök, legénybúcsú. Egyik sem visítva röhögős, igazából felejthető kis anekdoták ezek, de még itt érezni a legtöbb spirituszt. Kiss itt-ott még némi népnevelős tanulságot, idézhető bölcsességet is belecsempész a könyvbe, amiért kár, mert egysoros világmegváltásokra ott van Coelho.

A nyakamat tenném rá, hogy ha Kiss Ádám bejönne a nappaliba, és felolvasná a Szütyiőt, bambára nevetném magam. Ennyit számít az előadásmód; profi stand-upos – és Kiss kétségkívül az – a plenáris ülést is képes viccesen elmesélni. Leírni? Na, az egészen más tészta. Szütyiő helyett inkább a jó öreg YouTube-ot ajánlanám, ha valaki egy kis Kiss Ádámra vágyik.

Kiss Ádám: Szütyiő
Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Oldalak száma: 158
Borító: cérnafűzött, keménytáblás
Bolti ár: 3499 Ft.
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Kiss Ádám: Szütyiő - könyvkritika

• 1. Margarita 2011-02-21 13:39:48

  Jó az írás! Szóval te inkább írj, Kiss Ádám beszéljen! :)

• 2. csib 2011-03-02 16:31:53

  Az a baj a Szütyiővel, hogy egy összekínlódott valami. Nem tudtam végigolvasni. Az eszperente-rettenet és a fejtetőre fordított fejezet után nem bírtam a gyűrődést tovább. Sajnos azzal sem értek egyet, hogy Kiss Ádám olyan kimagasló tehetség lenne a műfajban, mert az utóbbi 1-1,5 évben gyakorlatilag kiégett és már csak a hírnevével és a folyamatosan káromkodásával operál.