Kikötő Online

Most jó

Feldmár András – Büky Dorottya: A barna tehén fia - könyvkritika

Feldmár András neve szitokszó a nagy múltú pszichológia tanszékeken, említése, hivatkozása legyintést és fitymálást von maga után. Érthető ez, hisz senki sem szeret feleslegesen dolgozni, és azt sem, ha helyette vagy vele ellenben valaki megmondja a tutit. Mert Feldmár ezt teszi, nyíltan, érthetően és mindenféle sallangtól mentesen feltárja mindazt, ami belül lappang.

A barna tehén fia egy székely népmese, amit végigkövetve feltáródnak az emberi élet kríziseinek jellegzetes pontjai, vagyis a szabad akarat, a döntések, emberi kapcsolatok, a férfiasság és a nőiesség megélésének kérdései köré kapcsolódó alapvető problémák, amikkel akár tudatosan, akár nem, de mindenkinek szembe kell néznie. A barna tehén fiának, Lacinak a története egy tanulási folyamat, amin mindenki keresztülmegy. Ha úgy tetszik, egy tanmese. Csodás elemekbe burkolva, körvonalazódik mindaz a próbatétel, amit legyőzve fejlődünk, megértjük a világ működését, és amiken keresztül ember válik minden Laciból.

A hibáink az erényeink, erre hívja fel a figyelmünket a könyv, mert a tanulási folyamatnak része a bukás, az ismétlés és újra ugyanabba a gödörbe való beleesés, amíg meg nem tanuljuk, hogy mi az, amin változtatni kell. Ahogyan Feldmár mondja:
„A jó szülő, a jó tanár, a jó főnök tudja, hogy nem létezik egy ideál, hogy mindenki más, és nem lehet embereket összehasonlítani. Ők tudják, hogy csak úgy tanulunk, úgy fejlődünk, ha hibázunk, ha sokat hibázunk és tanulunk a hibáinkból. Ehhez kell egy közeg, ahol büszke lehetek arra, amit nem tudok, hogy kérdezni tudok, hogy pontosan lássam, hogy mit és hol hibáztam.”

A kulcs valahol az elfogadásban van elrejtve, mert a dolgok elfogadása az első lépés a megértéshez, amiből képesek leszünk a változtatásra. A barna tehén fiából megtanulható, hogy a gyermekkori flexibilitás, ösztönös őszinteség és az elfogadás nem elveszett erények, hanem visszahozható dolgok. A betokosodott, avas, társadalom által belénk ültetett téves nézetek megváltoztathatóak. A kimondás gesztusával, vagyis az említett elfogadás lépésével, amit csak magunk tehetünk meg, a félelmek áthidalhatóak, a káros múlt túlléphető. A transzferencia legyőzhető jelenség, ha megtörtént a felismerés. A transzferencia azt jelenti, hogy „valaki mindig mindenben a saját történetét, családját látja, nincs ereje, bátorsága és tapasztalata, hogy kidugja a fejét ebből a valóságból, így azt hiszi, hogy minden ez. Akárhová kerül, akárkikkel dolgozik, él együtt, ugyanazt a játékot kezdi játszani velük, amit egyszer megtanult, el sem tudja képzelni, hogy ezek az emberek ezt nem értik, nem ismerik. A transzferencia lényege tehát, hogy egy régi kapcsolatot rávetítek egy új kapcsolatra, egy régi érzést a jelen pillanatra.”

A barna tehén egy táltos, csakhogy a valóságban nem mindenki anyja az. Ilyenkor van szükség a terápiára vagy az autodidakta tréningre, egy olyan könyvre, mint a barna tehén. Azonban itt sem árt az elővigyázatosság. A könyvhöz gyakorlatok is tartoznak (practice book és a www.barnatehen.com), ahol az életvezetőt olvasva, gyakorlatban is kipróbálhatjuk magunkat. Ezek a feladatok azonban – ha nem kellő ismerettel rendelkező végzi, vagy koordinálja – könnyen félre vezethetik az olvasót, és az önmegismerés egy átlagos, női magazinos „lélektesztté” alakul, ami adott esetben többet árt, mint használ.

Azonban a könyv maga már elég ahhoz, hogy elinduljunk egy úton, a belénk ültetett elvárásokat kritikusan szemléljük, és legalább a kérdést feltegyük:”Valóban arra van szükségem, amit elvárnak tőlem?” A barna tehén fia segít kimondani és észrevenni a nyilvánvaló dolgokat, akár az énről, akár a másikról van szó, és ezzel segít a félelmen való túllépésen.

Feldmár András terapeuta sok esetben megadja a választ, ám a legtöbbször mégiscsak abban segít, hogy a páciens, vagyis mi magunk, az olvasó, döbbenjünk rá a kritikus pontokra. Ebben méltó partnere Büky Dorottya, aki elméleti, és a saját tapasztalataiból vett gyakorlati példákon keresztül kritikusan tud rákérdezni a sarkalatos és sokszor a valóságtól elrugaszkodottnak tűnő pontokra.

A mese egy nagy ünneppel fejeződik be, az állapottal, amikor jó. Laciról elhitték, hogy bölcs, szép és jó, és ő fel is nőtt ehhez, a barna tehén halálával átkelt az egyik életből a másikba, elfogadta az élet rendjét, felismerte, hogy minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz.

Büky Dorottya – Feldmár András: A barna tehén fia

Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Oldalszám: 190
Bolti ár: 2940 Ft.

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Feldmár András – Büky Dorottya: A barna tehén fia | könyvkritika