Kikötő Online

Nádas Péter: Fantasztikus utazáson - könyvkritika

Általában is érdekes politológiát esszéköntösbe csomagolva olvasni, és valószínűleg a mindenkori jelenben a legérdekesebb, de bizton állíthatjuk, hogy most van mit kihallani Nádas Péter soraiból.

Heurisztikus felfedezést azt hiszem, nem lelünk a sorokban. De végre nem a sorok között kell olvasni a szöveget, az van leírva – persze Nádas kevesek által utánozható irodalmi stílusában – amit otthon, egy éttermi asztalnál, a munkahelyen fél szóval, hétköznapian megfogalmazunk. Az, hogy ebben az országban valami nem stimmel. Függetlenül az elmúlt 20 év kormányainak a színétől, érezzük, hogy az az előny, amit 1989-90-ben a magunkénak mondhattunk, az, ami lehetővé tette a fizikai erőszak nélküli rendszerváltást, -változtatást, mostanában mintha inkább a hátrányunkra lenne. „Ha az árnyékgazdaság a szabadság pillanataiban nem adta fel a pozícióit vagy nem legalizálta szövevényes kapcsolatrendszerét, akkor húsz éves sikeres működés után ugyan miért adná fel. …… Nem azért akarja átmenteni, mert gonosz és hülye, hanem azért, mert mást nem ismer, nem birtokol.” (Fantasztikus utazáson)

A kötetben hét esszét olvashatunk, valamennyi már megjelent nagyrészt az Élet és Irodalomban, a Magyar Narancsban illetve a Jelenkorban. Mindegyik a hetilapok műfajából is adódóan egy éppen aktuális politikai eseményre reagál közéleti írói eszközökkel 2007 júliusa és 2010 decembere között.

Érinti az emlékezetes „öszödi beszéd” következményeit. Na nem a fizikai erőszakra reflektál, hanem a körülötte kibontakozó erkölcsi válságról szóló vitára. Azt kérdezi, hogy „a sok közös üzemzavarnak van-e valamilyen közös vonása, közös jellegzetessége, közös gyökere, közös iránya, van-e önálló logikája, közös nevezője. Van-e kritikus határ, amikor már nem esetekről, hanem tendenciákról kell beszélni.” (Az államhatalom esztétikája) Sajnos úgy látja: van. És már át is léptük.

’A dolgok állása’ című esszében együtt gondolkodhatunk azon, hogy a piacgazdaság és a demokrácia egymást feltételező fogalmak-e. Csak szeretnénk hinni, hogy így van. A piacgazdaság ilyen vagy olyan léte nem ment fel minket attól, hogy a demokrácia megteremtésén dolgoznunk kelljen. Merthogy a „piacgazdaság nem csak a tekintélyuralmat, hanem akár a diktatúrát is elviseli”.

Kevésbé látszik politikailag érdekesnek az ’Emlékmű’ címet viselő szöveg. Pedig az. Összeszorult már a gyomrunk, amikor a ’Fantasztikus utazáson’ esszében a határőr által pszichikai módszerrel kínzott nőről olvastunk, amikor a Romániában a szekusokat lerázva szabadon utazó újságírók kocsija felé közelít a katonai teherautó. Most a holokauszt emlékműnél álló, az emlékműveket nem szerető író érzi át azt a gyomorszorító pillanatot, ami valóban létjogosultságot ad egy-egy emlékműnek. Amikor tényleg a célját szolgálja, arra buzdít, hogy soha ugyanezt még egyszer senki el ne kövesse! Egy nappal később, más lelkiállapotban, más időjárásban már nem tudja felidézni ugyanazt a hangulatot. Mennyi mindentől függ, hogy egy műalkotás megérint-e minket vagy sem. Ennek ellenére igaznak érezzük az író meglátását is: „emlékműveivel a társadalom olyan tegnapi tettekért kér bűnbocsánatot, amelyeket ma is elkövet és holnap is el fog követni.”

A két utolsó esszé inkább a művészet és politika oda-vissza ható viszonyáról szól. Ortutay Gyula naplóját mind az író személyében, mind tartalmában erősen kritizálja. A bécsi szecesszionistákkal kapcsolatban olvashatunk a botrány mibenlétéről, fejlődéséről, korszakok botrányairól és a botrányos korszakokról.

Kis alakú könyv, könnyen elfér egy táskában, könnyen felüthető bárhol. Elgondolkodtat, értelmes vitát indíthat. Egy dolog zavart olvasás közben. Egy magyar esszéírónál ki alkalmasabb arra, hogy a politológia és a bölcsészettudomány szakzsargonként használt idegen kifejezéseit magyarosítsa? Neki még a szabadsága is meglenne hozzá, hiszen szépirodalmat ír, nem szakirodalmat. Én ezt sajnálom ezekben a szövegekben, a sok idegen kifejezést. Ez is egyfajta tolvajnyelv. Persze azért még mindig inkább ezzel a tolvajnyelvvel küszködöm, mint a politikusaink által kimunkált ’újbeszéllel’.

Nádas Péter: Fantasztikus utazáson
Jelenkor Kiadó Pécs, 2011.
129 oldal, 2600 Ft

 

Hozzászólás ehhez:

Könyvkritika | Nádas Péter: Fantasztikus utazáson