Könyv-jelző

Rabok legyünk vagy szabadok

Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.

De kicsoda Szágundelli?

 Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...

A római kém - könyvkritika

Címkék: könyv könyvkritika

A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...

Mentés másként

Címkék: könyv könyvkritika

Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...

Némafilmről gyerekeknek

Címkék: könyv könyvkritika

A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.

Rémtörténetek klubja

Chuck Palahniuk: Kísértettek – könyvkritika

2011-09-08 09:50:59 Szelle Ákos

Tizennyolc önjelölt író három hónapra elvonul egy használaton kívüli színházépületbe, hogy megalkossák a nagybetűs remekművüket. Egy hirdetésre jelentkeztek, ami kiváló körülményeket, inspiráló környezetet ígért. Mr. Whittiernek, a dolog kiagyalójának azonban egészen mások a céljai: kihozni a legrosszabbat az emberekből. Mindenki elmesélheti élete történetét – egy rémtörténetet. Közben pedig egyre inkább elszabadul a pokol.

Palahniuk könyve – amolyan kortárs Dekameronként – a lineáris történetet folyvást megszakító, gyakorlatilag a szemünk láttára megszülető novellákból áll össze. Legalábbis ez volt az író szándéka, mert a Kísértettek legnagyobb hibája éppen az, hogy sehogy sem áll össze. Nem is igazán értem, mi szükség volt a kerettörténetre: ha Palahniuk simán csak kiadott volna egy novelláskötetet, sokkal jobban jártunk volna. Mert ez a huszonhárom történetecske minden felesleges körítés nélkül is megállta volna a helyét. Nem mindegyik zseniális, van néhány erőtlenebb, halványabb darab is, de a többségük mégis érdekes, brutális, megdöbbentő vagy éppen tanulságos.

Palahniuktól már megszokhattuk, hogy nem szépelgi el a dolgokat, és mi tagadás, ezúttal is az emberi természet legsötétebb oldalát ecseteli. Az író állításával szemben én nem nevezném ezeket horrorsztoriknak, noha valóban sok bennük a vér és a bél. Tipikus Palahniuk történetek ezek, tele beteges emberekkel, perverziókkal, kegyetlenséggel. A horror lényege viszont a félelem, a feszültség, az meg itt nincs – szóval inkább erőszak-pornó ez, mint bármi más. Palahniuk szikár, minimalista stílusa nagyon jól illik egyébként ezekhez a brutális történekhez, és a humora is ugyanolyan morbid, mint megszokhattuk. Az már kevésbé örvendetes, hogy a felvetett kérdések is túlságosan ismerősek, és a fogyasztói társadalom folyamatos ekézése egy idő után fárasztó. Viszont kétségtelen, hogy ez az ember ki meri mondani és keményen az arcunkba képes vágni olyan igazságot, amik elől szívesen elbujdosnánk.

Palahniuk: Kísértettek
könyvkritika kép1

Az egészet összefogni kívánó keret viszont tényleg harmatgyenge: az egész csak arra jó, hogy Palahniuk egymilliószor a szánkba rágja, hogy mennyire katasztrófa-junkiek vagyunk, hogy pénzért bárki hajlandó elállatiasodni, és hogy az erőszakot az anyatejjel szívjuk magunkba. Minden egyes intermezzo ugyanarról szól, ugyanazokat a gondolatokat kell újra és újra megrágnunk. Ráadásul Palahniuk ide is becsempészett mindenféle földi jót: öncsonkítás, kannibalizmus, miegymás – amik így igencsak öncélúnak hatnak. Várná az ember, hogy a végén lesz valami poén, vagy csavar, ami értelmet ad az egésznek, de nincs ilyen, csak egy kényelmes, nesze semmi fogd meg jól lezárás.

A könyv szerkezete is elég érdekes: az első novella, a Zsigerek olyan bivalyerős felütés, ami után már csak lefelé vezet az út. Miért kellett ezzel kezdeni, érthetetlen. Ahogy az is, hogy Mrs. Clark miért mesélhet el négy történetet is (egyik se kiemelkedő), miközben mások tíz oldalt kaptak, ami viszont semmire sem elég. Nem ártott volna ide egy szerkesztő, aki kidobatja Palahniukkal a kerettörténetet, meg a gyengébb novellákat. Lehet, hogy fele ilyen vastag lenne a könyv, de vitathatatlanul ütősebb lenne. A legnagyobb kérdőjelet egyébként a legutolsó sztori jelenti: ez egy modern Ádám-Éva történet a túlvilágra menekülő emberiséggel. Örök talány, hogy mi köze van ennek bármihez is, pláne Mr. Whittierhez.

Az utószóban és a hátlapon egyébként olvashatunk egy kicsit a Zsigerek-effektusról: állítólag a különböző felolvasásokon tucatjával ájultak el az emberek, annyira nem bírták Szent Béltelen történetét. Ez PR-fogásnak nagyon jó, de ha csak nem a keresztény leányegylet esti hímző szakkörén voltak ezek a felolvasások, akkor igencsak nehezen hihető. Márpedig aki a konzumvilágot ennyire megveti, az ne akarja ilyen olcsó módszerekkel eladni a könyvét.


Chuck Palahniuk: Kísértettek - Regény történetekből

Eredeti cím: Haunted

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Kiadás éve: 2011

Fordította: Roboz Gábor

Kötés: keménytábla, védőborító

Oldalak száma: 468

Bolti ár: 3.490 Ft
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Chuck Palahniuk: Kísértettek – könyvkritik

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: