Kikötő Online

Sit down comedy

Kormos Anett: Dumaszínház - könyvkritika

Kormos Anett Dumaszínház című interjús kötetében a Godot szereplőit rángatta le a színpadról diktafonja elé. Aki a nevetéstől könnyáztatta lapokra és humorcunamira számít, csalódni fog. A Showder Klub eddigi egyetlen női fellépőjének ugyanis sikerült 15+1 vicces férfit leültetnie egy-egy komoly beszélgetésre.

Ezt ki-ki döntse el maga, hogy jó-e vagy rossz, számomra kellemes meglepetés volt: olyan oldalát is megismerhettük a társaság tagjainak, melyről eddig nem is gondoltuk, hogy létezik – a színpadon kívüli énüket. Szerencsére a szerzőnek sikerült megtalálnia az egyensúlyt a bulváros kérdések vékony gerendáján, így valamennyi interjúalany magánéletébe bepillanthatunk úgy, hogy ennek ellenére a könyv egyetlen mondata sem állná meg a helyét a Blikk címlapján. Meg kell azonban jegyezni, hogy a harmadik, negyedik interjú környékére már feltűnővé válik, hogy a kérdések java része ismétlődik, sablonossá válik. Nincs persze könnyű dolga az interjúvolónak, hiszen az alanyok mindegyike egyazon szférából érkezett, közös érdeklődési körrel, egyazon munkahelyről, és hasonló pályát befutva. Ráadásul az olvasók is nyilván ugyan arra kíváncsiak valamennyiükkel kapcsolatban. A legnagyobb hiányossága a könyvnek pedig éppen az, hogy aki felé talán a legnagyobb lenne az érdeklődés, nem szerepel benne. Nem tudni mi okból, de éppen Bödőcs Tibor maradt ki az interjús kötetből.

Valóban komolyak tehát a beszélgetések, persze egy-egy elejtett vicces mondat több helyen is fel-felbukkan. Többnyire Kormos Anett szájából. Ami nem jó. Ha ezek élőbeszédben el is hangzottak, nyomtatásban nagy részét ki kellett volna húzni. Hol olyan hatást kelt, hogy a szerző nagyon szerette volna ábrázolni bennfentességét az alanyokkal, hol pedig, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy komoly könyvet írjon vagy humorosat. Főképp a minden interjú után megtalálható úgynevezett munkafüzet ront az összképen. A nem ritkán meglepő mélységeket is érintő beszélgetések után ugyanis Kormos Anett megpróbált egy-egy poénosnak szánt feladatsort összerakni. Ezek többsége azonban erőltetett, egy-két valóban vicces kivételtől eltekintve sablonosak, önmagukat ismétlők, ráadásul ebben a műfajban (például a keresd meg a kakukktojást vicces verziói) a Kretén magazin már elsütött minden poént 15 éve.

Ezeket a hibákat leszámítva egész jól sikerült kötet. Rengeteg érdekességre derül fény, például hogy „Trabarna” szinte mindenhova biciklivel jár. Vagy például, hogy Dombóvári Istvánt leszámítva mindegyikük rossz dolognak tartja, hogy a televízió is felfedezte magának a műfajt. Azt is belátják persze, hogy ez sokat segít abban, hogy most abból élnek meg, amit szeretnek. Dombóvári több dologban is kilóg egyébként a sorból. Számomra ő volt a legnagyobb csalódás. A legkellemesebb meglepetés pedig a Godot Dumaszínház alapítója, Litkai Gergely, akinek a nevét mindenki ismeri, aki végignézett valamennyi Showder Klub-évadot, de arcát talán még senki nem látta. Ő tényleg tartja magát ahhoz, hogy nem szeret tévében szerepelni. Az interjújából érezni az intelligenciát és a hozzáértést. A vele készült beszélgetés füveskönyvnek is beillik, olyan nagy ívű mondatokat is elejt, mint például: „… arra vágyom, hogy ha rálépek a világra, akkor jó irányba dudorodjon ki a másik oldalon. Maga a nyom kevésbé érdekel”.

Litkai Gergely a többiek szavaiból is afféle vezetőként, tiszteletre méltó bölcsként körvonalazódik. Rajta kívül Hofiról és Kőhalmi Zoltánról beszélnek még sokan úgy, mint szakmai és emberi példakép. A beszélgetések során amúgy többször is szóba kerül a hierarchia, ami a Dumaszínház tagjai közt kialakult, nem csak a közönség részéről, hanem a fellépők oldalán is. Ez előbbi nem újdonság persze, biztos vagyok benne, hogy valamennyi humorszerető társaságban lezajlott már az „és neked ki a kedvenced” kezdetű beszélgetés. Mindannyiunknak megvan a maga toplistája. Aki azonban ezt már nyomtatta és lamináltatta, az óvatosan bánjon a kötettel: az interjúk hatására könnyen megváltozhatnak a helyezések.
 

Kormos Anett: Dumaszínház
kiadó: Ulpius Ház
kiadás éve: 2010
kötés: puhatáblás, ragasztókötött
oldalak száma: 336
bolti ár: 3 999 Ft
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Kormos Anett: Dumaszínház - könyvkritika