Kikötő Online

Szabó Magda: Az ajtó

Azt szokták mondani erről a regényről – és ezért készítettek belőle filmet –, mert ez a történet két erős ember barátságáról és a szeretetről szól. Ez a könyv - szerintem – elsősorban a bátorságról szól.

A tükörbe nézés képességéről, arról, hogy ez a tükör éles, nem opálos, a valóságot tükrözi. Szabó Magda tükre ez. Az írónőé, aki kész és képes lecsupaszítva kiállni az olvasók tömegei elé, aki, Emerenc szájába adva, kimondja azokat a mondatokat, amelyek önismeretről, önkritikáról, őszinteségről tanúskodnak. Amelyben bevallja és felvállalja gyöngeségeit, jellemvonásait, anélkül, hogy fogadkozásba kezdene, ’mostantól jobb leszek’. Nem, ő nem álságos, tudja, hogy ő ilyen, ezen nem tud változtatni, és elénk tárja lelke legmélyebb bugyrait. Aztán persze szól ez a könyv a barátságról, az igazi mély barátságról és az azzal természetszerűleg együtt járó mély és őszinte szeretetről. Szól még ez a könyv a tévedésekről, hibákról és a hibák megbocsátásának képességéről (vagy annak hiányáról).

Szabó Magda szavainak ereje, az a nagyon letisztult, egyszerűnek tűnő stílus, amiben minden szónak helye és szerepe van, a folyószöveg (a párbeszédek ritkasága), az elbeszélés, Emerenc kívülről látása teszi ezt a könyvet letehetetlenné. A reflektorfény a két főszereplőre irányul, mellettük megjelennek még alakok, akik ilyen vagy olyan módon befolyással voltak a két nő életére. Mert néha azt érezni, csak ez a két nő létezik, ők kívül vannak a hétköznapokon, csak az egymáshoz való viszonyukban léteznek. Ez természetesen nem igaz, ezért belopakodnak a történetbe a való élet egyéb szereplői is, akiknek feladatuk igazából a történetben csak annyi, hogy még erősebbé tegyék a két nő harcát. Harc ez? Dominanciaharc? Vagy harc a tiszta emberi érzésekért?

A történet alapja az írónő és Emerenc (valódi nevén Mariska) története. A polgár család és a nála szolgálatot vállaló házvezetőnő története. Két egyenrangú fél története, akik próbálgatják egymást, és miután megmérettettek, beengedik a másik felet az Ajtó mögé. Saját életük, a magánszférájuk ajtaja mögé. Értendő ez egyszerű fizikai síkon, hiszen Emerenc ajtaja mindig zárva, oda Violán, a kutyán kívül más nem teheti be a lábát, és értendő lelki síkon is, hiszen Emerenc olykor-olykor résnyire nyitja az ajtót és megoszt élete titkaiból egyet-egyet az írónővel.

Emerenc - nekem kicsit autisztikusnak tűnő – jelleme még a legnagyobb bizalom időszakában sem tudja lehetővé tenni a kitárulkozást. Pedig szeretné megmutatni magát az írónőnek, de csak félmegoldást talál: az írónőt teszi meg anyagi javai örököséül, de az örökséget csak a halála után lehet megismerni. A másik fél, az írónő ajtaja nyitva áll. Fizikailag mindenképp, hiszen Emerencnek szabad bejárása van az írónő életébe. Emerenc bíráló szeme az írónő belsejéig hatol, megméri és ítélkezik róla. Ítélete megfellebbezhetetlen és előítéletektől nem mentes. Nála az írás, mint foglalkozás nem létezik. Hobbi, hóbort, időtöltés, de semmiképp sem hasznos tevékenység. A hosszú évek alatt a megértésig soha nem jut el, de a köztük levő szeretet elmélyülésével képes elfogadni ezt az életmódot, és védeni kezdi - na, nem a művet, hanem az írónő személyét – a kritikusokkal szemben. Ugyanilyen megfellebbezhetetlenül ítélkezik az írónő vallásossága felett is: templomba csak annak van ideje járni, akinek a háztartás – az élet való dolgai – nem kötik le az energiáit.

Emerenc tragédiája kettős: egyrészt nem tud segítséget kérni – ő, aki ugyanakkor betegesen igyekszik segíteni másokon -, ha tudna, valószínűleg akkor sem tudná elfogadni azt. Másrészt élete zárt ajtaja nem teszi lehetővé, hogy azok, akik segítenének rajta, időben észrevegyék, hogy segítségre szorul. Amikor rátörik az ajtót, már késő, és a késlekedés miatt nem is lehet olyan megoldást találni, ami Emerencet ne alázná meg. Emerenc pedig nem akar megalázottan élni.

Szabó Magdának megadatott, hogy életében legyen egy személy, aki kíméletlen ül őszinte véleményét nyíltan vállalja, ezzel tükörré váljon. És a tiszta tükör az önismeret felé vezető első lépcsőfok.

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012
261 oldal, 3000 Ft

Hozzászólás ehhez:

Szabó Magda: Az ajtó | Könyvkritika