Kikötő Online

Tündérvilágon innen és túl

Berg Judit: Tündérzene - könyvkritika

A Tündérzene csak egy a sorozatból, Csiribi és Panka történetét már a korábbi kötetekből (Micsoda idő!, Tündér biciklin, Tündérváros, Tündérnaptár) is ismerjük és szeretjük. A két kis tündér egyszerre nyújt szórakozást fiúknak és lányoknak, kisebbeknek és nagyobbaknak. Mindig van elég izgalom ahhoz, hogy egy örökmozgó fiú figyelmét is felkeltse, hiszen vagy éppen egy ismeretlen repülő landol Csiribi szerszámosládáján, vagy épp a szél dobja le őt a hátáról, hol mentőautót vagy éppen kisvonatot kell építeni az erdőlakóknak. Panka pedig hozza a lányoknak csábító visszafogott (földön járó) kicsit királylányos hangulatú tündérlányt, aki elővarázsolja a tavaszt, biciklizni tanul, vagy éppen forró csokit főz Csiribinek.

A svédek nem tudom, mit szólnának a meséknek, vajon elférne-e a kötet egy svéd óvoda könyvespolcán, a feministák is nyilván belekapaszkodnának a kicsit sztereotip kislány-kisfiú szerepekbe. De egész egyszerűen erre nincs szükség. A mesék, a szereplők biztonságot nyújtanak a mesehallgatónak, nem támasztanak elvárásokat, ha lánynak születtél, nyugodtan legyél lány, ha fiúnak, akkor meg berregj, dürrögj, szerelj bátran. Ettől még szeretheted a virágokat, és építhetsz mentőautót a megmentésükre, érezni uniszex; és a lányok is nyugodtan főzhetnek forró csokit, attól még ugyanúgy tekerik a biciklit, és szeretnek kirándulni. Muszáj erről írni, mert adja magát ez az értelmezés, lehet, hogy egyszer valahol olvastam is ilyen vádakat a könyvekkel kapcsolatban, azért is jutott eszembe. Nem tartom maga konzervatív gondolkodásúnak, de azt gondolom, ennyi előítélet, a férfi-női szerepek ilyen mértékű sugallása még belefér.

A mese, a szöveg nem a csak a mesét hallgató gyerekek, de az azt olvasó anyuka, apuka épülésére is szolgál, egyszerűségével, tisztaságával példát mutat. Szépen, tisztán, világosan el lehet mesélni a legegyszerűbb szavakkal a legbonyolultabb történeteket is. A mesék a kisebbeknek talán egy leheletnyit hosszúak, de egy négyéves már csüng minden szón, és várja a folytatást. Mindeközben megismerkedhetünk a hangszerekkel (ebben an kötetben), de benézhetünk autószerelő műhelybe, vagy ismerkedhetünk az évszakokkal, megtanulhatjuk, hogy aki segítséget kér, annak segíteni kell, hogy nem szabad feladni a dolgokat, ha elsőre nem sikerülnek, megtanít kíváncsinak lenni más életére illetve a körülöttünk levő dolgokra, eseményekre egyaránt.

Mindenképpen gazdagodunk Pásztohy Panka rajzaival is, nagyon aranyos, szerethető figurákat teremtett, akik visszaadják azt a nyugalmat, amit a szöveg áraszt magából.

Kicsit a kettő együtt – mármint a szöveg és az illusztráció – túl idealista. De nem azért olvasunk meséket, hogy szépnek lássuk a világot? Mégiscsak jobb úgy elaludni, hogy ez jár a fejedben: „A tenger szelíden fodrozódott, aztán egy hullám felkapta, és a part felé repítette a tündércsónakot.”

Berg Judit: Tündérzene
Pásztohy Panka rajzaival
Pagony, 2010
48 oldal
2450 Ft
 

Hozzászólás ehhez:

Berg Judit: Tündérzene - könyvkritika