Könyv-jelző
Rabok legyünk vagy szabadok
Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.
De kicsoda Szágundelli?
Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...
A római kém - könyvkritika
A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...
Mentés másként
Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...
Némafilmről gyerekeknek
A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.
Újhullámos franciakrémes
Könyvkritika - Jean Rouaud: A becsület mezején című könyvéről
2011-09-20 13:06:14 Komjáthy ZsuzsannaFiktív utazás egy lerobbant Citroen hátsó ülésén, pillanatfelvételek egy unalmas, tipikus francia kisváros életéből. Valós idő, valós helyszín, kitalált regénytér: mert félreértés ne essék, a kedves családi történet, noha Észak-Franciaországba helyezett, nem máshol, a becsület mezején játszódik.
Jean Rouaud bűvös könyve, A becsület mezején igazi családi mese. Csupa báj és könnyedség, amolyan ízig-vérig franciakrémes, melyben minden apró részlet a maga természetességével a helyén van, a leghétköznapibb eseményektől a már-már misztikusnak mondható rejtélyekig. Mintha nagyapánk mesélne egy nyári, langyos estén lefekvés előtt az ágy szélén ülve, nagyokat szippantva pipájából, el-elmerengve a múlt történetein. Az idő pedig mindent megszépít, a porfedte emlékek megelevenednek, és önálló életre kelve mesélnek az emberekről, akik valaha megélték őket. Szívmelengető történetet családról, összetartásról, szeretetről. Habókos nagypapáról és nagymamáról, furcsa, vénlány nagynéniről, a helyi időjárásról vagy éppen a világháború szörnyűségeiről. A regény cselekményvilágában egy egyszerű autóút sem mindennapi tevékenységünk unalmas tartozéka, hanem édes, hóbortos, jelen idejű és egy élet tanúságait magában foglaló esemény, melyben az öreg, kopottas Citroen tulajdonképpen a szeretett nagypapa portréja.
Jean Rouaud A becsület mezején cselekményszövésében talán leginkább a Jules és Jim halhatatlan történetét mintázza; játszi könnyedséggel ír a legsúlyosabb emberi veszteségekről is, amolyan tömör tündérmesét formázva belőlük. Jellemzően francia (újhullámos) vonás továbbá az elbeszélt történetek asszociativitása, laza egymásutánisága, mely inkább metonimikusan, semmint kauzálisan szervezett. Mintha nemcsak a szereplők, de maga a narrátor is kissé megbízhatatlan volna. Csapong, vélhetően információkat hamisít, vagy legalábbis színez ki. Láthatóan ő nem kimondottan a becsület útját tapossa. Nem csoda hát, hogy a történetek nagy része azt a García Marquez-féle miszticizmust idézi, melyet azonban inkább csipetnyi fűszerként, semmint szövegszervező erőként használ.
Így lehetséges, hogy a különc vénkisasszony havi vérzése, mely 26 éves korában, mint az elzárt kerti csap, örökre elállt, azzal hozható összefüggésbe, hogy a nagy háborúban megsebesült testvére véréért cserébe ajánlotta fel az Úristennek (némi iróniát sejtet, hogy ő végül mindkettőt, a testvér életét, és a fiatal hölgy nőiségét is elvette.) A Rouaud által használt misztika mégsem erőteljes – nem vaskos és súlyos, mint Marquez esetében. A külsőségeket érinti csupán, még akkor is, ha a legmélyebb emberi fájdalmakra telepszik. A becsület mezején megmarad pihekönnyű, szórakoztató, nyáresti olvasmánynak, amilyen kellemes, éppoly felejthető is.
Hozzászólás ehhez:
Könyvkritika | Jean Rouaud: A becsület mezején
A Nemzeti Kulturális alap támogatásával:
