Hazafias kalandregény? Misztikus történelmi regény? Mágikus útirajz? Vagy valami ilyesmi. Vagy ezekből egy. Vagy ezek keveréke. Izé. De olyan jófajta.
Én is ilyen gyerek voltam. Fehér bőrömön virító szeplőimmel kilógtam a sorból. Kötélre sem tudtam mászni és egyszer majd bele fúltam az uszoda vizébe. Másságom érthetetlen, de ...
A római kém kiváló marketingje arra volt jó, hogy nagyobbat csalódjon az olvasó. Az első száz oldalon komolyan fontolgattam, hogy feladom, aztán végülis nem esett ...
Kertész Imre 2011-ben megjelent Mentés másként című regénye a napló mint műfaj keretei között osztja meg velünk reflexióit a világról. A napló irodalmi kategóriaként ...
A leleményes Hugo Cabret című könyv valahol a mese, a regény és a képregény között található, és legfontosabb hozománya, hogy megszerettetheti a gyerekekkel a (néma)filmeket.
Vámos Miklós könyvet jóval egyszerűbb olvasni, mint egyértelmű véleményt mondani róla. Nincs ez másképp legutóbbi kötete, a Tiszta Tűz esetében sem. Hiszen minden kétséget kizáróan a maga nemében egyedi mű, szerkezetileg mindenképp. Ugyanakkor vajmi nehezen lehetne azt állítani róla, hogy páratlan alkotás. És nem csak azért, mert – „irodalmi párosról” lévén szó - mindegyik írásnak van egy párja a könyvben.
Négy novellát és három kisregényt tartalmaz a kötet. Ezt nyugodtan szorozhatjuk kettővel, hiszen egyik írás sem áll egyedül. A szerző maga a debreceni páros kolbászkáihoz hasonlítja a stílust: egy csomagban két kis különálló darab van, amelyeket vékonyka bőr tart ugyan csak össze, de mégis szoros a kapocs. Ezt a kapcsot néhol már a mű legelején könnyedén felfedezhetjük (Tűz), néhol nehezebben akadunk rá (Múmiák). Ez a kapocs valahol a rock and roll (Elégtétel), máshol a héber, mint idegen nyelv (Nyelvérzék). Néha idegen személyeket köt össze térben (Visz a vonat), néha pedig rokonokat időben (Tiszta pohár). De valamennyi alkotásban ott van. Ugyanakkor nem mindig indokolja az egyes darabok párosságát: olykor mintha csak egy következő fejezetét olvasnánk az adott írásnak. Vámos a fülszövegben (melyből ötletesen szintén kettő van – miképp két füle van minden borítónak is) úgy vallott, hogy „az irodalmi párosodhatnék alaposan rájött”. Nos, ez a vágy a kötet egyes műveit kissé meg is erőszakolta.
Ez alól a legüdítőbb kivétel a Visz a vonat című kisregény, talán az egyetlen a kötetben, mely nem csak hogy nem áll egyedül, de egyedülálló is. A (két) történet egy Göteborg felé tartó svédországi expressz vonaton játszódik. Egymás mellett ül két idegen, egyik férfi, másik nő, az út három órás. Melyikünkkel ne történt volna már meg: sosem látott utastársunkról szóváltás nélkül is tudni vélünk mindent, fantáziálunk róla, vagy épp pokolba kívánjuk. De tán eszünkbe sem jut, hogy ő épp ezt teszi velünk – ebben a kiemelkedő darabban megismerhetjük a szomszéd ülésen helyet foglaló gondolatait is. A többi írás azonban mintha csak ezt hivatott volna köríteni. Az előtte levők felvezetik, hogy szokjuk, megismerjük a páros stílust. Az utána lévők pedig mintha átvezetnék a szerkezetet a hagyományosabb irodalmi műfajok felé: az utolsó kisregény, a Tiszta pohár két része tényleg csak két rész, időben egymást követő események leírása, akár a legtöbb irodalmi páratlan.
A szerző egy interjúban elmondta, igyekezett a duplaság minden lehetséges változatát sorra venni. De talán jobban tette volna, ha az utolsó darabban is megmarad a vonatos történetben bevált párosság-típusnál, és a két szereplő szemszögeit választja meg összetartó kapocsként. Az egyes részeken belül amúgy is van erre példa, és ha a kötetnek nem is, de a kisregénynek ezek mindenképp kisebb fénypontjaivá is válnak. Mindannyiunk letagadhatatlan álma ismerni a másik gondolatait, legyen az akár a vonaton mellettünk ülő ismeretlen, akár a kedvenc rokon. Ebben a könyvben benne volt a lehetőség, hogy ezt a vágyunkat kézen ragadva, magába rántson, és kielégítse ilyesféle kíváncsiságunkat. De ez a már említett kisregényt leszámítva, csak néhány pillanatig sikerült.
Ahogy általában a Vámos-könyvek esetében, ezúttal is található számos önreflexió az írásokban. Számtalanszor tekint ki felénk a műből, mesélőből egyszer csak szerzővé válik, beszél hozzánk, kapcsolatot teremt – és ezzel olykor kizökkent a történetből. A humorát lehet szeretni, lehet nem szeretni, de kitérni előle ezúttal sem lehet – a szanaszét szórt szóviccek az egymástól legtávolabb lévő „irodalmi kolbászkákat” is összekötik. Önéletrajzi elem is fellelhető: az utolsó kisregényben a szereplő vágya a szakmai elismerésre könnyedén azonosítható a szerző vágyával.
Egyszóval, ez egy igazi Vámos-kötet. Őt pedig rengetegszer éri az a kritika, hogy túl könnyeden ír, irodalma nem túl magasröptű. Nos, az előbbire ez egy nagyszerű példa, de az utóbbira semmiképp sem bizonyíték. Hiszen ha nem is páratlan ez a könyv, egy hosszú út során nagyon is kellemes párunk lehet. Mondjuk, Göteborg felé vonatozva.
Vámos Miklós: Tiszta tűz
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
oldalak száma: 414
kiadás éve: 2009
kötés: keménytábla, védőborító
ISBN: 9789630788212
Bolti ár: 3 500 Ft
Mindenkinek figyelmébe szeretném ajánlani, hogy Vámos Miklós április 15-én Pécsett tart beszélgetős etset. Érdemes elmenni!
(Vámos M.-t lehet (1)"szeretni" és (2)"utálni!"- lényegtelen, hogy esetemben az (1) - viszont bocs' hogy ide írom!- de talán ezt olvassák majd a legtöbben ? -rnIlyesmik történtek (a napokban)rnhttp://nol.hu/kult/konyv/20100409-hivatlan_vendegek_egy_remekmuben rn(esetleg ehhez annyit, hogy pl. a Harmonia Cealestis-ben (Magvető/2000)- a 217-218 old. "beemelés" Venedikt Jerofejev : Moszkva-Petuski c. könyvéből! Ajánlom elolvasni! ( azt is !) :-)rnMajd vigyázni ! 2 Jerofejev van ! Venedikt és Viktor - lásd : pl. Google ! rn
Kísérlet ! Vajon hogy' lehet ide linket beírni ? rnEsterházy Péterről rnNa, lássuk ! :-)
Igazán figyelemfelkeltő kritika, mikor kapom meg a könyvet......???