Kikötő Online

Edvard Munch, a modern szem

Retrospektív kiállítás a párizsi Pompidou Központban

Gyakran tartják Edvard Munch-t a 19. század szimbolista, pre-expresszionista festőjének. Munkásságával kapcsolatban ugyancsak sokat emlegetett toposzok a depresszív, az erőszakos félelmekkel küzdő, zaklatott festészet. A szeptember 21.-én megnyílt kiállítás a művész egy másik, kevésbé ismert arcát mutatja be.  

A tárlat megismerteti velünk a korabeli esztétikai viták iránt nyitott művészt, aki sajátos dialógust folytat az ábrázolás kortárs irányzataival, korának fotográfiájával, film- és színházművészetével. A film és fénykép készítésben saját tapasztalatokat is szerez. Számtalan önarcképet készít, amely kétségtelenül első próbálkozása, amint fényképezőgépet vesz a kezébe.

„Sokat tanultam a fotográfiától-jelentette ki egy 1930-ban készült interjúban. Egy régi masinám van, amivel megszámlálhatatlan fotót készítettem magamról. Ez nagyon sokszor meglepő eredményt hozott. Egy nap, amikor öreg leszek, és nem lesz jobb dolgom, mint hogy megírjam az életrajzomat, akkor majd az összes önarcképem előveszem.”

Munch a legteljesebb mértékig modern volt, ez a modernizmus jellemzi ezt a 140 műből álló kiállítást is, amelyen 60 festmény, 50 korabeli fénykép nagyítás, filmek és egy, a művész ritkaságszámba menő szobraiból mutatja be, egy sokszor rejtélyesnek talált festő igazi arcát. A tárlat 9 tematikus részen át olyan művek együttesét mutatja be, amelyek ebben a formában, együtt ugyancsak ritkán voltak megtekinthetők.

A kiállítás első része, a „Reprízek”, variációkat, másolatokat vagy még inkább Munch műveiben lényeges szerepet játszó motívumok ismétlését mutatja be.

A „Fotográfiák” elsősorban önarcképeit, míg az „Optikai tér” című rész a festő fotó és filmes kísérleteivel ismertet meg, filmjeinek szentelt külön fejezetben pedig Munch 1927-ben Osloról, Drezdáról és Akerről forgatott filmjeit tárja a közönség elé. A „Színpadon” című fejezet a frontális ábrázolás kérdését és Max Reinhard hatását mutatja. Munch-t nemcsak zaklatott belső világa, a külvilág napi aktualitásai is érdekelték. Szenvedélyesen olvasta az újságokat, hallgatta a rádiót, s a való világ történései gyakran festővásznán képeződtek le, amint azt a „Való Világ” részben láthatjuk.

Munch 1907-ben találkozott Rosa Meissner-rel, aki Könnyező nő című kép modellje volt, s aki egy fényképes és számtalan festményen, rajzon, nyomaton és litográfián tűnik még fel. Az A „Visszaemlékezés” fejezet tanúsága szerint, Munch minden lehetséges módon megpróbálta felidézni a találkozást emlékezetében.

A fényképek, filmek és néhány festmény a materialitás és a immaterialitás kölcsönhatását vizsgálja, az éjszaka és nappal, a fény árnyék dualitása és a fényképészet és a film technikai feltételei egyként adottak egy „Demateriális” avagy „Anyagtalan” világ bemutatására, amiről szintén külön részben foglalkozik a tárlat.

A „Visszatekintés” című fejezetben láthatjuk, amint az idő múlását saját önábrázolásain keresztül mutatja be a festő.

Centre Pompidou - Musée National d’Art Modern – Párizs

A kiállítás megtekinthető: 2011. szeptember 21 – 2012. január. 9.
 

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Retrospektív kiállítás a párizsi Pompidou Központban